Szeretheted bármennyire a másikat (nem kétlem, hogy a kapcsolatunk első két évében odavolt értem ő is), a rossz szex tönkretehet mindent. Ha a szex nem működik, más sem fog.

A kép innen

Kedves Szakítós-Szerkesztőség és -Olvasók!

Lecsóba bele: történet főhősi struktúráját jómagam (férfi, akkor 21), M. (nő, 22) alkotja. 2001. júliusában jöttünk össze. Egymásba szerettünk, összeköltöztünk, szóval szokásos. Majdnem minden klappol, csak éppen a szexuális igényeink nem igazán vannak egy szinten. Értsétek: nekem kell a változatos szex (inclusive orál vice-versa), ő meg egy pózt ismer/szeret, és no orál. Úgyhogy három-négy hónap elteltével ez kezdett egyre kellemetlenebb lenni számomra. Persze amikor szóba hoztam ezt eleinte csak néha, később már gyakrabban, én voltam a hibás, mert nem hozom őt eléggé tűzbe, és perverz vágyaim vannak.

Éltünk, éldegéltünk, igazából nagy semmittevésben. Nem csináltunk szó szerint semmit. Szinte soha. TV-ztünk, néha mozi... Őszintén szólva nem igazán volt kedvem bármit is csinálni vele, pedig szerettem őt, de a különböző szexuális beállítottság nagyon megnehezítette a mindennapokat. Eleinte egyébként egy kedves, szerény, szorgalmas leányzó volt, és azt hiszem, pont ezt szerettem benne. Na jó, amúgy csinos is volt, amit a lelki változása azóta rendesen megkoptatott rajta.

Eltellik másfél év, az a gyatra szex, ami köztünk volt, kezd rendesen ritkulni. (ja, igen, közben volt már egy pózváltás is ám! - amire azt reagálta - így másfél év után - viccesen, hogy "na jó, de a csillárról nem fogok lógni"; ő ezt baromi viccesnek találta, én viszont kiábrándítónak, hogy ennyi idő után a grillcsirke-pózból eljutottunk egy másmilyenbe... - hihi, ezt a szót egyébként a jelenlegi páromtól tanultam (ő most már a menyasszonyom, de ez most nem a szakítósra tartozik, legalábbis nagyon remélem))

Na tehát másfél év után belegabalyodok egy D. nevű hölgybe (jaja, MPG, bár azt hiszem, kvázi másfél év részleges önmegtartóztatás felment), aki célzottan utal arra, hogy mi mindent művelhetnénk mi az ágyban. Amúgy ez a csajszi egy tünemény, és nagyon sokáig jóban voltunk az eset után is; de végül úgy döntök, hogy nem csalom meg M-et a szó legszorosabb értelmében. Igaz, D-vel volt egy kis ez meg az (smár-hegyek, tipi-tapi), de le - sajnos - sosem feküdtünk.

M erről tudomást nem szerzett, max. csak annyit, hogy valaki nagyon tetszik nekem, ennyit vallottam be, mert egy retkes gyáva nyúl voltam ahelyett, hogy csak úgy szakítok vele, és kész. Egyébként meg M-et akkor még szerettem. Még mindig. MPG_MPG_MPG Na jó, megbeszéltük M-mel, hogy vele maradok, D-t nehezen, de lapátra tettem, amit akkor ő kicsit rosszul viselt, de megértette. Hiába, M-mel a közös gyerekeink, azaz a MACSKÁINK (mert egyébként M. úgy gondolta, hogy ez pont olyan, mintha gyerekeink lennének - kicsit sem volt macskabolong amúgy, ááá).

Három év után melóhelyet váltottam, elég hirtelen, mert összevesztem valakivel. Elkövettem azt a hibát, hogy a legelső lehetőségre igent mondtam. Nagyon keveset kerestem, nagyon sokat dolgoztam, és ez eléggé stresszelt. 2 hónap múlva mondtam M-nek, hogy jó lenne, ha most már beszállna a közösbe, mert örülnék neki, ha a havi 15ezres villanyszámlát (ami összeköltözésünk előtt 3ezer volt pl... khm...), és az egyéb költségeket most már nemcsak én állnám. Erre az volt a válasza, hogy "nem ebben állapodtunk meg". A jó k***a anyád... A mai napig visszagondolva erre, a duplájára szökik a vérnyomásom.

Na, onnantól kezdve elég paraszt lettem vele, túl sokat otthon se voltam, mert privát melókat is csináltam közben. Szeptemberben ő meg elkezdett egy sulit, és szépen csendben belezúgott ott egy szőke hercegbe (aki amúgy egy egész jó fej ember, váltottunk pár szót azóta), F-be. Ugye én még mindig görcsöltem ezerrel
a munkahelyi szopások miatt (na, csak meglett az orális szex, mi? :-) ), és ő meg elújságolta (hogyismondjam, csak úgy mellékesen megjegyezve valami kapcsán), hogy hát van egy srác, akinek ő nagyon bejön blabla. Őszintén szólva akartam is, hogy menjen, de nem tudom, milyen indíttatásból kinyögtem ezt a mondatot (amivel gyakorlatilag egyébként mindent elkúrtam): "Áldásom rá."

Úgyhogy igazából nem volt időm arra, hogy foglalkozzak ezekkel a problémákkal, a hátam mögött csendben összejött a csókával, úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. November végén elmegyünk egy találkozóra vidékre, és M. állati furán viselkedik velem, hazafelé a kocsiban pedig végig alvást színlel, és hazatértünkkor benyög egy ilyen abszurd, oda nem illő mondatot: "Köszönöm, hogy épségben hazahoztál.". He? Mi? Ez most... Mi van? Szóval ezt így nem értettem.

Másnap megpróbálok vele beszélni, hogy azt hiszem, kicsit vakvágányra futottunk, meg kéne beszélni a dolgokat. Elmondom, hogy úgy gondolom, hogy egyikünk sem akar igazán már a másikkal lenni, de én meg szeretném mégis helyrehozni a dolgokat (beleértve a szexuális kapcsolatunkat is), azt mondja, hogy nincs is semmi baj, meg most ez hogy jön ide. Másnap meg csak kinyögi, hogy van valaki, az a bizonyos F, de neeeem, nem történt semmi, meg hát hogy képzelem én, és hogy igazából ő szeretné lezárni a kettőnk kapcsolatunkat. Hát, eléggé utálom, ha pofára ejtenek, azaz rosszul tűröm, és eléggé össze tudok törni. Ahogy tulajdonképpen akkor is tettem. Kértem, hogy legyen őszinte (ez amúgy sosem volt az erőssége, elég jellemtelen és gerinctelen... bocs, de tényleg). Azt mondta, őszinte.

Másnap reggel felkelt, zuhanyozott, addig én szépen megnéztem a telefonját (ó, dicső lovag...), és láttam, hogy egy darab bejövő SMS sincs benne, kiküldött meg annál több, és állati sok F-nek. Belenéztem a legutolsóba, a többit nem is merem: "Szia, Kedvesem! Hazaértél rendben? Szeretlek!". Hát a lábam megremegett rendesen, plusz még a föld is megnyílt alattam. Jaj, ezt nem is mondtam: a kapcsolatunk elején kb. 3 hét után feküdtünk le először. Én meg bátorkodtam őt eme esemény előtt őt a "kedvesemnek" tituálni, erre az volt a válasza, hogy "nem vagyok a kedvesed, mert még nem szeretkeztünk". Na, így talán már érthető, hogy a "Szia, Kedvesem!" mondatra miért kaptam vérszemet. Bementem a fürdőszobába, és az orra alá nyomtam a telefont. Nem szólt egy szót se, én se. A zuhany után elviharzott, és én is. Mentünk dolgozni.

Na jó, nem adom fel, meglátjuk, mit tehetünk, a hisztivel sokra nem megyek. Egy hétig minden áldott nap szívatott azzal, hogy késő este jött haza, nem akart beszélni sem stb, majd egy csütörtöki napon benyögte, hogy nincs értelme kapálózni, hagyjuk abba. Még 5 percig győzködtem (igazából ma már nem tudom, miért), hogy jaj ne, folytassuk, satöbbi. Mégiscsak három és fél év eltelt. Nem akarta. Oké, ez van, látott már ilyet a világtörténelem, és úgy éreztem, hogy itt az ideje egy kozmikus lerészegedésnek, bár a nálam lévő készpénz alapján csak három korsó sörre futotta, de aki ismer engem, az tudja, hogy engem ez már simán a padlóra küld. Úgyhogy miután befejeztem a tivornyát a közeli vendéglátó egység szíves fogadtatásában, felmásztam a hetedikre gyalog (négykézláb kábé), miközben énekeltem, hogy "húzd, húzd a csókatkor, lassan a folyón"... Na, amikor bemásztam az ajtón, ki akart dobni, mert azt ő már a kapcsolatunk eleján megmondta, hogy nem akar maga mellé egy olyan pasit, aki iszik, részegeskedik... Úgyhogy amikor elkezdte a litániát erről, annyit mondtam részegségemben, hogy "Leszarom."

Bevonultam a másik szobába, elnyúltam az ágyon, reggel fél hétkor meg felkeltem, hogy hétkor elinduldhassak dolgozni. Se köszönés, se semmi, csak becsuktam magam mögött az ajtót, késő estig bent voltam, aztán elmentem egy-két ismerősömhöz dumálni, aztán meg az egyiknél ott aludtam. Reggel felkeltem, hazamentem lezuhanyozni, fogtam a kocsikulcsot, M. meg csak ült az ágyon. Látom rajta, hogy baja van már megint, megkérdeztem, mi az. Azt mondta, semmi. Mondom, oké, nyugi, ez van, hagyjuk egymást, megbeszéltük, hogy másnap elviszi a cuccait, addigra hazamegyek.

Lementem a vidéki rokonokhoz, kicsit iszogattam (hiába, ha már M. szerint alkoholista vagyok, akkor adjak is már rá okot), de egy felesnél több nem ment le, mert amúgy meg rühellem a piát. Jön egy SMS: "Hol vagy?". Nem válaszoltam M-nek, de csak baszta a csőrömet, hogy mit akar, ezért felhívtam. Mondtam neki, hogy rokonoknál. Na, hát ő közben kitalálta, hogy mégsem akarja felrúgni a kapcsolatunkat. Mondom, oké, de akkor legyen őszinte. Mi is történt a F-fel? Kérdés: hogy értem. Baszki, hogy értem... Lefeküdtetek? Igen. OK, ez van, eddig is tudtuk, no probléma, de azért szar volt az igazságot a delikvens szájából is hallani. Mondtam, hogy hazamegyek (sok eszem van, előtte meg ittam... na mindegy, rég volt). Megittam sok KV-t, kocsiba vágtam magam, és mentem haza. Ő később jött. A gerincességére vall: megkérdeztem, hogy mi lesz F-fel? A válasz: "Szerintem már tudja." Tehát nem volt elég vér a pucájában ahhoz, hogy elé álljon. Gratulálok neki.

Bizalmam nulla, naponta többször telefon-ellenőrzés stb. Hát, elég szar volt. De láttam rajta, hogy tényleg helyre akarja hozni, hibázott, igazából mindketten. Egy hónap múlva mondja, hogy elmegy találkozni egy barátnőjével. Mondom oké. Elmegy, másfél óra múlva csörög a vezetékes telefon: az a bizonyos barátnő, akivel M épp találkozik, M-et keresi. Hát mondtam, tudtommal M épp veled találkozik. Barátnő mondja, hogy hát úgy volt, hogy találkoznak, de nem volt biztos satöbbi. Kedves M... Bukta van! Hívom M-et, kikapcsolva.

Úgy fél óra múlva hívott M. Kérdeztem, merre jár, azt mondta, a barátnőjével mászkál, de már megy haza. Mondom, AZZAL a barátnőddel? Azzal igen. Jó, mert AZ a barátnőd éppen fél órája keresett. M nem mondott semmit. Kérdeztem, szóval KIVEL is vagy? Kivételesen nem tagadott: F-fel. Lebasztam a telefont, síkideg voltam. M hívott, nem vettem fel, ki is kapcsoltam a telefonomat. Kocsiba vágtam magam, és elmenteek a francba. Ja igen, ez december 30-án történt, tehát szilveszter előtt egy nappal, szóval az általáunk szervezett baráti összejövetelt lemondtam. Úton voltam, telefont visszakapcsoltam, rengeteg SMS-em jött M-től, de kurvára nem érdekelt (állítólag csak lezárta F-fel, nem történt semmi). Január 2-án mentek csak haza, addig nem is beszéltünk, leszartam, hogy aggódik. Megmondtam neki, hogy ha még egyszer F-ről hallok bármit, F nyakát kitekerem saját kezűleg, 42-szer. Tehát most se volt szakítás.

Elvagyunk egy hónapig, a kedélyek csillapodnak, de úgy tűnik, F rosszul viseli, hogy lapátra tették, ezért ravasz kis trükköt eszelt ki. Egyik nap a suliba begipszelt kézzel ment be, kurva nagy monoklival a szemei alatt. M. kérdezte, hogy hogy szerezte, és F azt mondta, hogy két marcona alak megállította egy este, és felverték, majd azt mondták neki, hogy "Hagyd békén M-et!". Tehát beállította úgy a dolgot, hogy én verettem meg. Persze M neki hitt. Hát kurvajó. M végül megtudta az igazat: elment egy látóhoz (!!!!!!!) (tudjátok, akik ilyen mindenféle ezoterikában hívőnek elmondják, hogy a körülöttük lévő angyalok miket látnak és miket mondanak), a látó pedig elmondta, hogy neeem, nekem nem volt semmi közöm az egészhez. Erre meg amúgy kidobott 6ezer forintot. :-)

F sosem vallotta be, hogy hazudott. Pedig akkor jólesett volna jól szája vágni, mert ez pont olyan gerinctelen dolog, mint amilyen M maga.

Új melóhely, jó lehetőség jön. Kihasználom. Említettem, hogy soha nem csináltunk semmit együtt. M kitalálja, hogy menjünk el négyesben a barátnőjével és annak a pasijával Olaszországba, kocsival. Mondom, oké, de az a gond, hogy még próbaidős vagyok, és nem szívesen állnék elő olyan ötlettel, hogy én most szabira mennék. Akkor elmennek nélkülem. Köszi. Mert egy hónap múlva nem ért volna rá, amikor a próbaidőm már lejárt...

Innentől már nincs túl sok érdekes dolog, ha csak annyi nem, hogy a kapcsolatunk hat és fél évének utolsó másfél évében már nem volt szex. Egyáltalán nem. Semmilyen. 2006. novemberében volt utoljára. Sose hittem volna, hogy én leszek a szenvedő alanya annak a viccnek, hogy "Mit szeretsz jobban, a szexet vagy a Karácsonyt?" - "A Karácsonyt, mert az gyakrabban van.". Próbáltam pedzegetni, hogy ez így nagyon nem jó, és mondtam, hogy félre fogok menni. Válasz: "Menj, csak ne tudjak róla.". Így tettem. Félrekeféltem. Egy csajismerősömmel, akiről tudtam, hogy bejövök neki, fordítva viszont ez nem volt igaz (bár amúgy tök aranyos csaj). Hazamentem, úgy tettem, mintha mi sem történt volna. Ami ijesztő az az, hogy a legkisebb lelkiismeret-furdalásom sem volt (nem úgy, mint anno D. esetében, akivel nem jutottunk el a lefekvésig).

Négy hónappal később elmentem egy legénybúcsúba. A legénybúcsú alkalmával (pontosabban az után) megismerkedtem egy hölggyel, aki egy tízessel idősebb volt nálam (és nem a sztriptíztáncosnő volt :-) ). Nem lett belőle semmi, csak állatira tetszett a csaj. Pár nappal később elmondtam M-nek, hogy az történt, hogy egy este alatt képes volt totál elcsavarni a fejemet, és ez így nagyon nincs rendjén, úgyhogy hagyjuk abba a kapcsolatunkat. Ez a szakítás majdnem napra pontosan három évvel az ő félrekúrással egybekötött szakítására esett. Kérdeztem, hogy milyen gyorsan tud elköltözni, mondta, hogy amint elkészül az anyjáék házánál a házrésze (ja, igen, azt is kitalálta, hogy majd mi oda fogunk költözni... köszi... 7 éve külön éltem már szülőtől, majd' rohanok anyós háza tájára füvet nyírni). Hát azért az nem annyira pálya... Mondtam, hogy jó lenne, ha csipkedné magát. Elég "lassúvíz" volt M egyébként, ha nem sarkallták külső hatások hirtelen döntésekre, akkor sosem lépett semerre.

Nosza, rögtön összejöttem egy hölggyel, E-vel, elegem volt már M-ből nagyon. De sajnos E-ben voltak számomra zavaró tulajdonságok, amik befolyásolták kapcsolatunk kibontakozását, így szakítottam vele. Ebben az is közrejátszott, hogy M-mel már több, mint hat éve nyúztuk egymást, és nem akartam feladni a kapcsolatunkat, ezért miután szakítottam E-vel, mondtam M-nek, hogy kéne beszélnünk. Adjunk még egy utolsó esélyt, menjünk el akár egy párterápiára, vagy mittudomén. Hát nem repesett az örömtől kikelve magából, mondta, hogy gondolkozik rajta. Jó, gondolkozz...

Eltelt HAT HÉT! Nem csesztettem közben, békén hagytam, max. egy-két hetente rákérdeztem, hogy jutott-e valamire. Rápiríottam végül, hogy mi van már. Nem tudja. Mondom, baszki, eltellik hat hét, és nem tudsz mondani erre A-t vagy B-t? Különösebben nem izgatta magát amúgy. Itt mondtam ki a végleges VÉGE szót, elég volt. 2008. március 2-án este kimondtam. "M, hagyd el a házat." A MOST-ot nem tettem hozzá. :-) Kérdeztem, mennyi idő még, hogy el tudjon költözni. Azt mondta, nem tudja. Mondtam, oké, egy héten belül választ akarok. Mondanom sem kell, hogy egy hét után sem született időpont. Mondtam, hogy rendben, kap még három hetet az elköltözésre. Erre kiakadt, hogy mekkora szemét vagyok, csalódott bennem, és hogy oldja meg. Sajnos előhúztam a legszemetebb választ, amit ilyenkor az ember adhat: nagylány már, oldja meg. 29 éves volt már akkor... És jött azzal a szemétséggel, hogy soha nem gondolta volna, hogy mellettem abban kell gondolkodnia, hogy hogyan lesz saját lakása. Aha, és ezért kezdett saját házrészt építtetni az anyjáék házához. És nyilván a tökéletes szexuális életünk is azt mutatta számára, hogy mi örökre együtt maradunk.

Csak épp nem sikerült elköltöznie. Április közepén kérdeztem, hogy mi újság, mégiscsak eltelt egy hónap. Hát még semmi, a hitelt még nem kapta meg satöbbi. Mondom, ez kezd nem nagyon érdekelni. Menjen albérletbe. Na, hát sikerült kellően messzire kerülnie tőlem, május közepén.elköltözött (még ha nem számolom a hat hetes próbaidőt, akkor is két és fél hónap...). A messzeség két utcányira, azaz egy villamosmegállónyira van. Hát baromi jó. Mondtam neki, hogy ennél tapintatlanabb nem is lehetett volna. Hogy mi a frászért nem volt képes egy kerülettel arrébb kerülni, azt nem értem a mai napig (ha én cuccolok el egy csajtól, akkor igyekszem távol kerülni tőle). Úgyhogy ha kell, ha nem, össze szoktunk futni, de a Szia-n kívül túl sok mondanivalónk nincs egymásnak; igaz, neki a legtöbbször még ennyi se, de ezt nem rovom fel neki. Nem érdekel, de az lenne a legjobb, ha elmenne végre a francba. Nem akarom látni, ő sem engem.

Szösszenetek:
Volt még egy eset, amikor mondtam, hogy be kéne szállni a rezsibe. Válasz: "már megbeszéltük annak idején, hogy nem ebben állapodtunk meg, de ha bajban vagy, vehetek fel hitelt az én nevemre" Padló... Mintha arra lett volna szükségem. Az kellett volna, hogy egy kis terhet vegyen le a vállamról.
A szexről annyit, hogy akárhányszor próbáltam felhozni a témát, veszekedésbe torkollott, és - idézem - "én nem búgattam be őt eléggé hozzá"
Voltam akkora barom, hogy a kapcsolatunk végén elköltöztem a saját lakásomból, mert képtelen voltam már M-mel együtt élni. Mekkora seggfej vagyok, igen.
M a mai napig az albérletben lakik. Ha nem dobom ki akkor (nettó kettő és fél, bruttó öt hónap felmondási idő...), még mindig ott lakna, az én lakásomban. Jaj, tényleg most már nem esik nehezére kifizetni a havi 100ezret az albérletre?
Amikor elköltözött, hagytam, hogy a saját cuccait maga pakolja be, nem akartam akkor otthon lenni. Hiba volt. Elvitt egy rakás cuccot, ami nem az övé, meg olyan, ami állatira nem kell neki, mint például bőrönd. Hát hová a frászba utazna, amikor szinte soha nem akart sehova menni? Ja, igaz, csak velem nem. Plusz elvitt egy rakás konyhai cuccot, holott a Netpincér weboldalán kívül más ételkészítési módszert nem ismer (nem rosszindulatból mondom, de tényleg képtelen főzni). A vasalóról már nem is beszélek...
Önálló gondolata nem volt túl sokszor. A másik ezoterikával foglalkozó barátnőjével kooperálva fundálták ki egymás agyszüleményeit.
Voltam akkora állat, hogy engedtem annak a kérésének, hogy ne köszönjek el már a szüleitől, mert felesleges. Igaz, próbáltam konfliktust kerülni, de emiatt szétzabál a penész, mert állati bunkónak érzem magam. Pedig szerettem volna elbúcsúzni tőlük, mégiscsak az életük része voltam én is hat és fél évig.
M sem köszönt el az én anyámtól, bár én nem kértem tőle, hogy így tegyen. Önszorgalomból volt paraszt.
Az emberek változnak. Ha egymással élünk, ezt nem vesszük észre. Visszagondoltam 2001-re, amikor megismertem. Jó fej, vicces kis tündér volt. A félrekúrós esete változtatta meg nagyon. Ha visszaemlékszem, milyen volt szakításkor... Sajnos tényleg egy önelégült, hülye pics@ lett. Nyilván én is változtam, és ő is mondana rólam cifrákat. Ez van, neki is joga van a véleményéhez. :-)

Tanulság:
Ha úgy érezzük, hogy van valami a kapcsolatunkban, amivel nem tudunk hosszú távon együttélni, és nincs kompromisszumra jutás, menni kell. Ne húzzuk egymást idejét feleslegesen.
Ha megcsaltak, nincs visszaút. Ha én csaltam meg a másikat, akkor sincs.
Ha folyton fáj a nő feje, vidd el orvoshoz!
Szeretheted bármennyire a másikat (nem kétlem, hogy a kapcsolatunk első két évében odavolt értem ő is), a rossz szex tönkretehet mindent. Ha a szex nem működik, más sem fog.

Epilógus:
Egészen biztos vagyok benne, hogy ha ezt a történetet M elmesélné, ugyanezeket mondaná, csak kifejtené, hogy miért nem szexelt velem, meg hogy ő végig reménykedett a kapcsolat megmentésében, és én vagyok a szarházi. Igen, a történet ugyanaz, csak a nézőpont más. A végleges szakítást másfél éve mondtam ki. Akkor nyugodnék meg végleg, ha eltakarodna a fenébe máshova, mert rühellem, hogy ha akarok, ha nem, belebotlok. Tudom, hogy e történet szül majd komoly ellentéteket. Biztos vagyok benne, hogy lesz, aki a kommentekben mellém áll, és kábé ugyanennyi, aki majd szórja az MPG-ket. A történetről azt gondolom, hogy mind a ketten rohadtul elb@sztuk, és hozzáteszem: szerintem én követtem el a több hibát, de ha mégsem, akkor legalábbis az elsők az én rováslistámon szerepelnek. Ellenben én később próbáltam helyrehozni a dolgokat, ami lehet, hogy sikerült volna, ha a másik is akarja, de lehet, hogy értelmetlen lett volna a küzdés. Az ezt követő kapcsolatomat már megírtam ide egy évvel ezelőtt. :-) Az az utáni pedig egy csodás nő, állati nagy mázlim van vele. Nemcsak azt hiszem, hogy mázlim van, mint M-nél. Zs-nél már tudom és érzem. Ő már nem fog ide kikerülni.

Katona nem voltam, Tesco-ban és Auchan-ban állati sokat vásároltunk, én pakoltam a szalagra, ő szatyrozta a lehúzott árukat, gumit eleinte még vettünk, utána már nem, mert féltem, hogy a tasakba rohad a latex. Illetve: gumit vettem a végén is, csak a másokkal történő elhasználás végett.

Tudom, hogy hosszú volt, direkt nem szóltam az elején. :-) Ezért is MPG jár? (Minden Postoló G**i :-))) )

D.