Soha ne járjunk senkivel, soha ne legyünk szerelmesek, és akkor talán elkerülünk minden fájdalmat

Kedves Szakítósok!

Ha elolvassátok, én is szívesen megosztom veletek a történetemet. (:

A történetem nagyon régen, még az első szerelem idején kezdődött. Még nagyon fiatal voltam, amikoris elmentünk a családdal Balatonra nyaralni. A nyaraló nagynénémé volt, aki több éve egyedülálló anyaként nevelte két lányát mivel férje sajnos meghalt . A megbeszélés alapján a nyaralóban találkoztunk vele és két lányával,csakhogy kaptunk kis meglepetést is. Mikor odaértünk Anna bemutatta barátját,akivel mint kiderült már fél éve együtt élt. Aranyos férfi volt, de ami még jobban tetszett: szert tettem két mostoha másod unokatesóra is, ugyanis a férfinek volt két fia. Akkor láttuk őket először, de nagyon hamar össze szoktunk velük. Ami azt illeti a fiatalabb sráccal (aki ugye korombeli) kezdett kicsit több is kialakulni, mint barátság. Hát, meg is kaptam tőle életem első csókját is, és mindenki örömére a szülőknek se volt ellenvetésük a dolog ellen. Aztán sajnos eltelt a 2 hét, és ideje volt haza indulni. Sajnos nagyon messze laknak tőlünk, így az elkövetkezendő fél évben csak telefonon meg interneten keresztül tartottuk a kapcsolatot, amire elvileg mind a ketten kapcsolatként tekintettünk. Elvileg. Minden rendben volt, és alig vártuk, hogy végre összefuthassunk, de ez csaknem akart összejönni. Történt egyszer olyan január környékén, amikor a szülinapom van, hogy kaptam egy sms-t egy bizonyos Zoli nevezetű sráctól. Ő azt mondta, hogy egy buliban kapta meg a számom és, hogy ismer engem, meg már régóta tetszek neki. Hízelgő volt ez számomra, de gondolataim még mindig kedves mostohatesóm körül járt, hát meg is írtam "Zolinak", hogy sajnálom, de van barátom. Erre ő érdeklődni kezdett, hogy ki az, és honnan ismerem, mire én naivan válaszolgatni is kezdtem. Örültem az érdeklődésnek. Majd szülinapom előestjén kaptam egy üzenetet, amitől egy világ dőlt bennem össze. Ebben az sms-ben "Zoli" megírta, hogy ő valójában egy lány és ráadásul a mostohám barátnője. Ő azt hitte, hogy csak ő van, de egyszer talált egy sms-t a telefonjában, és féltékeny lett, mint kiderült nem alaptalanul. Hát, mit ne mondjak, alig akartam elhinni. Órákon át próbáltam hívni mostohám, de nem vette fel a telefont.aztán szerintem rám unhatott, mert írt egy sms-t, hogy bármi rosszat tett ellenem azt bocsássam meg, de ezt hagyjuk inkább abba. Nagyot csalódtam, mondhatom. Aztán az elkövetkezendő napokban a lány jelentkezett, hogy kibékült a most már exemnek számító mostohatesómmal, és ha szeretném, néha beszélgethetnénk. Morbid dolog tudom, de elfogadtam a felajánlást, és elég sokat maileztünk egymással. Aztán a következő nyár folyamán találkoztunk is, a csajjal Balatonon. Addigra már sikerült lezárnom magamban a dolgot, és mostohámat elkönyveltem szimpla unokatesónak, mert hát közbe nagynéném össze is házasodott mostohám apjával. Aztán teltek múltak az évek, mostohám is szakított a barátnőjével, lett neki más, és természetesen nekem is összejött az élet. (: Sok-sok ideig nem is találkoztunk, nem direkt, csak így jött ki a lépés. Aztán jött a ballagásom, amire természetesen ők is meg voltak hívva. Örültem, mert el is jöttek, de mostohám az valamiért nem tudta elhozni a barátnőjét. Az én barátom sem volt ott, mivel osztálytársak voltunk, és így egy időben volt a ballagási kajánk. Az est folyamán így csak az uncsitesóimmal voltam, és nagyon jól is éreztük magunkat. Az est folyamán a társaság is bomlani kezdett, és mivel mostohámék messze laknak így ott maradtak éjjelre, csak nem a mi házunknál, hanem mamáméknál aludtak. A probléma ott kezdődött, hogy a srác nem talált volna el oda egyedül, így nekem el kellett őt kísérnem. Kettesben voltunk. Javarészt én beszéltem, és ez fel is tűnt. Aztán odaértünk mamámékhoz, és kifogytam én is a szóból. Ekkor kezdett rá drága exem. Egyszer csak ugyanis azt vettem észre, hogy a srác lazán ráesett a számra. Mondanom sem kell, hogy megdöbbentem. A reakcióm pedig egy pofon volt, hisz nekem barátom van. Neki meg nem mellesleg barátnője… Ő mondta, hogy ne haragudjak, de nagyon sajnálja ezt az egészet, főleg azt, hogy ilyen messze lakunk egymástól. Kért, hogy soha senkinek ne említsem meg ezt az estét; maradjon a mi kis titkunk. Aztán másnap azt mondta, nagyon sokat ivott és, hogy nem is igazán emlékszik a történtekre. Ez nekem nem tetszett, mivel véleményem szerint a tetteinkért vállalni kell a felelősséget. Sajnos a srácot az óta se tudom normális rokonként kezelni, és most már kerülöm a vele való találkozást is. Az esetet meg elmeséltem a barátomnak, aki hál' istennek nem haragudott meg rám, azóta is együtt vagyunk. Azóta is vele vagyok együtt, és kerülök mindenfélte találkát a mostohámmal...
Ez lenne a sztori. Érdekes történet? Döntse el mindenki magában! (: