Mára már elértem azt a szintet, hogy az ilyenekkel nem foglalkozom, modell lettem, nem foglalkozva olyanokkal, akik nem tudják értékelni azt, aki vagyok. 

A kép innen

Drága Szakítósok, Blogolvasók, Látogatók!

 

Gyermeteg és naív voltam, beismerem, de mégis.

Telnek-múlnak az évek azóta, de ettől tisztán emlékszem pár olyasfajta pofáraesésre,ami talán általános, talán nem, de azért mégsem találkozik ember lánya/fia olyan személlyel,aki miután szép "tőrt szúrt belé", még jópárszor megforgatja. Vagy túl gyakran. Már olyan partnerek vannak a világon hogy húúú de borzalom.

 

Én kis történetem tizenéves korszakom harmadán esett meg. Naív voltam, és butuska. Miután a környéken csupa buta, hülye, önmaga szerint "menőcsávó" él csak, netes barátokba váltottam. Nagyon jól elvoltam én a saját kis "világomban", azaz azokkal, akikkel együtt tudtam élni, hiába a távolság.

 

Egyik ismerősszerző portálon kezdtünk hosszabb beszélgetést vagy tízen, miután úgy döntöttünk, inkább egy chat-programban folytatjuk, könnyebb, mint hülye kommeneteken kiigazodni. Aztán végül csak 3-an vagy 4-en keveredtünk oda és az egyik srác különbeszélgetést kezdett velem. Oké, jóba lettünk, barátok lettünk de ő többet akart. Sokkal többet. Nem érdekelte a röpke 100 km távolság, és hajnali egykor, mikor végül befejeztük az eszmecserét, már egem sem.

 

Ez volt úgy május környékén azokban az időkben. Júniusban végetért az iskola, és pár napra rá, évzáró után kitaláltuk, hogy találkozunk, lejön hozzánk. Ám legyen, belementem, már találkozni akartam vele, és anyáék sem ellenezték. Lejött. Elvoltunk. Filmetnéztünk. Meg ilyféle apróságok. Annyira nem volt nagy durranás. Aztájt volt a születésnapja kapott is tőlem ajándékot, megköszönte, stb. De tudatta velem, két hét múlva táborba megy, egy hétig nem tudunk beszélni sem semmi.

 

Beletörődtem, végülis kell a szabadságérzet. Ám nagyon sok szót fordított exbarátnőjére, és mondjuk ki nyíltan: borzasztóan zavart. Ne nekem áradozzon az előttem lévő barátnőjéről, ne hozza fel példának. 

 

Na mindegy, elutazása előtt két nappal furcsán viselkedett. Éreztem, hogy valami nem okés, valami kavargott bennem. A barátnőimmel tök jól elvolt, el msn-ezgettek, de velem bunkózott, és megrémültem. Hívtam telefonon, két percet sem beszéltünk, azt mondta pakolnia kell.

 

Mikor hazajött a táborból közölte hogy vége, ennyi, felejtsem el. Na, kérdem én mire gondolhat az ember lánya, mikor a barátnői még ódákat zengenek az egyébként bunkó srácról, miközben az épp szakít a barátnőjével? 

 

Eltelt egy hét, beszéltünk vagy mi, igen akadozott volt minden, pedig elég sokat tudott rólam és az életemről, miféle problémáim voltak gyermekkoromban (családi trauma, most mindenki gondoljon amire akar, a lényeg, hogy kapaszkodtam azokba, akikben bizhattam.Benne is bíztam - az első szakításunkig.) És akkor erre ezt kapom. A hét utolsó napjain rámírt, hogy na, ugyan már, bocsássak már meg neki, csak összezavarodott a táborban, hogy szeret, és kezdjük újra. Belementem - nagyon hülye voltam, de megtettem - és kétszer is találoztunk következő héten. Megint áradozott az exeiről, mintha fel akarna vágni előttem, majd mikor egy közös barátnőnkkel msn-eztünk, és megkérdezte, hogy-hogy lát minket msn-en, azt válaszolta, hogy (csak így sejtelmesen, de igazából célzatszerűen) "már megvolt"... Ez egy kcisit kiakasztott, mert a szex túlzás lett volna egy olyan kapcsolatban. Na mindegy. Akkor még rendben volt minden, de amint hazaért, és beszéltünk, ennyit mondott: vége. 

 

Kisírtam magam anyám vállán, bíztatott, mesélt az ő fiúiról, azóta is sokmindent megbeszélek vele. Csakhogy ezzel a szakítással nem volt vége. Barátok maradtunk, bár nem tudom miért. Akivel beszéltünk msn-en csajszi, nekem nagyon jó barátnőm volt, imádtam és végig mellettem volt. Legyen neve a keveredések elkerülése végett F. És volt még két barátnőm, G és E. Ők már annyira nem álltak mellettem. 

 

Szakításunk után két héttel fedték fel a fátylat arról, hogy E-re nagyon hajtott, de semmi nem volt, G-vel pedig találkozott is, és majdnem smároltak. Hát, azt hittem az agyam eldobom. Hónapokkal később, mikor már teljesen barátként néztem rá, nem gyűlöltem stb., ennyit láttam msn-en kiírva neki: Én is téged(L) Megkérdeztem, ki az illető, mire elárulta, hogy F, csak hát még olyan titkolt a dolog. F-fel nem is hoztam fel a témát, nem érdekelt, bár egy kicsit fájt. De valamiért sántított a dolog. Fél évvel rá F megemlítette, hogy összeveszett a sráccal, és hogy ő hogy utálja azt a pasit, és a barátnői is stb, és erre kérdeztem, hogy mi történt, hiszen jártak. Nagy, kerek, boci szemekkel nézett, hogy miről beszélek, mire bemásoltam neki egy tartalmas msn-beszélgetést, és majdnem rosszul lett, és elnézést kért tőlem, Ő, F, aki fullra nem tehet semmiről. 

 

F-fel azóta is veszett jóban vagyunk, a srácot meg együtt küldtük el jó melegre. Vajon miért?! (ja és a srác azóta is lóg két DVD-mmel, amit kölcsönadtam neki -.- ^^)

 

Szóval fiúk/lányok, ha a párotok nekiáll az exéről beszélgetni, példákat hoz fel, amik a voltakhoz kapcsolódnak, és azt akarja, te is olyan légy, azonnal dobd, és ha bármi kapcsolatot vélsz felfedezni közte és barátaid közt, ami esetleg bizalmasabb mint veled, vedd a lapot, és tedd lapátra -  vagy ha nem túl késő, beszéld meg vele.

Mára már elértem azt a szintet, hogy az ilyenekkel nem foglalkozom, modell lettem, nem foglalkozva olyanokkal, akik nem tudják értékelni azt, aki vagyok. 

 

Bocsika hogy hosszőra sikeredett:

Cass