Voltak egyéb problémák is, például, hogy állandóan ivott.

A kép innen

Sziasztok!

Gimnazista koromban halálosan szerelmes lettem egy fiúba, akinek sajnos volt barátnője, így nem történhetett semmi köztünk akkoriban, de ennek ellenére túlságosan közvetlen volt velem, így nem sikerült kiverni a fejemből nagyon sokáig. Teltek az évek, közben ő elballagott. Néha találkoztunk, amikor a haverjaival visszalátogattak a suliba, mindig nagy hatással volt rám. Egyszer csak kaptam tőle egy e-mailt, hogy szakított vele a barátnője. Én, a kedves, segítőkész lány, gondoltam megvigasztalom egy-két bátorító szóval. :) Elkezdtünk levelezgetni, minden informatika óra a napom fénypontja volt, mert tudtam, hogy ott vár a tőle kapott levél a postaládámban.
Megbeszéltük, hogy találkozunk. Még aznap összejöttünk. Következtek a mézes hetek, bár zavart, hogy állandóan a volt barátnőjéről beszélt, de fiatal voltam, előtte nem volt komoly kapcsolatom, így tűrtem, mert nagyon szerettem és tapasztalatlanságom miatt még a "tabu" szó jelentésével sem voltam tisztában. Voltak egyéb problémák is, például, hogy állandóan ivott. Ha csak 10 percre ugrottunk le egy presszóba, vagy  pár percem volt a busz indulásáig, akkor is beültünk valahova, hogy legyűrhessen egy sört, kb. 1 perc alatt. Egy másik példa: Másnaposan, buliból hazajövet buszoztunk haza, a fél órás úton képes volt meginni fényes nappal (a buliból megmaradt) fél üveg töményet. Alig bírt leszállni a buszról, tántorgott, kézen fogva mentünk és én szégyelltem magam miatta és az miatt, hogy vele vagyok. Szabályosan égett a pofám. Azt hiszem akkor érett meg bennem a gondolat, hogy ez nekem nem kell. Egy átlagos hétköznapon több üveg sört megivott, de ha buliban voltunk, akkor sokkal durvábban készre vágta magát és az amúgy gátlásos fiú  vadállattá változott, ráadásul elég undorító dolgokat művelt ittas állapotban. Aztán egy szép napon leutazott hozzám. Mivel kollégista voltam, hova máshova mehettünk volna beszélgetni, mint a legközelebbi kocsmába. Megkértem, hogy kivételesen ne sört igyon, mert tényleg nagyon zavar, most az egyszer tegyen kivételt a kedvemért. Jött a pincér, én kértem az üdítőmet, ő meg a sörét. Kiakadtam, összevesztünk, de nem durván, mire ő  rekord gyorsasággal legyűrte a piát, majd felállt és azt mondta:
"Most pedig megyek." Kérdeztem, hogy mégis hova?
"INNI." - mondta felzaklatott lelkiállapotban, de próbálkozott higgadtan előadni magát.
A záró mondat után elhúzott. Mivel ilyen hamar lelépett, szóban nem volt alkalmam szakítani vele, telefonon hívtam fel és mondtam ki a boldogító nemet. :)  Két év múlva írt egy üzit, hogy én vagyok neki az igazi, ha kell, nem iszik egy kortyot sem többé. :D Kicsit hosszú volt a reakcióidő, nemde?
Ha ezt korábban mondta volna, akkor is nemet mondok. Fúj.