Ha egy lány veled megcsalja a barátját, akkor ne lepődj meg, ha egyszer te is igy fogsz járni - számokat, KASH-adatokat, trendelemzéseket követelünk ennek bizonyítására.

Sziasztok!

Viszonylag sok lánnyal volt már kapcsolatom, de a legutóbbin nem tudok
kiigazodni. Kiváncsi vagyok, hogy objektiv szemlélő mit olvas ki ebből
a katyvaszból, illetve nekem is jól esik kiirni magamból a dolgot...
Megpróbálom rövidre fogni, mert elég hosszú és fordulatos a történet.

Kb. múlt márciusban kezdődött a dolog, amikor is egy fővárosi buliban
megláttam Zsófit (nyilván nem ez a valódi neve). Fekete haj, tökéletes
alak és angyali mosoly. Ilyen gyönyörű lányt nagyon ritkán látni, oda
is mentem hozzá. Épp hazafelé készült és mivel nem ismerte a
környéket, elkisértem egy darabon. Közben kiderült, hogy van barátja,
de lovagiasságból elkisértem. A végén számot nem, de egy teljes nevet
kaptam, ami iwiwen elég is volt (1 találat a ritka vezetéknév miatt).

Másnap irtam egy rövid üzenetet, amire hamar jött is a válasz. Kb a
harmadik levelében meglepett egy nagyon hosszú elemzéssel a jelenlegi
kapcsolatáról, ami egyáltalán nem tűnt boldognak. Járt egy nála
idősebb sráccal, aki enyhén szólva is lúzer volt. Zsófin látszott,
hogy boldogtalan és bizonytalan. Az is egyértelmű volt, hogy nem mer
véget vetni a kapcsolatuknak. Akkoriban összejártam egy másik lánnyal
(legyen Viki), akivel tisztáztuk, hogy megmaradunk egymás állatias
ösztöneinek kielégitésén, ezért nem siettettem semmit Zsófival.
Hagytam hogy az ő tempójában haladjunk, ami láthatóan nagyon
szimpatikus volt neki. Nekem tetszett, hogy fiatal, naiv, nagyon sokat
nevet és álomszép.

Pár hét alatt sokszor találkoztunk; nagyon korrekt randikat sikerült
összehoznom vele. 5 évvel fiatalabb mint én, ő akkor végzett épp a
középiskolával, érettségire készült; én az egyetemet fejeztem be,
diploma irás közepén álltam, közben pedig dolgoztam. Ő nem mondott
semmit rólunk a barátjának, ami kicsit zavart, mi viszont szép lassan
kezdtünk közelebb kerülni. Pár hét után véget vetettünk Vikivel a
"kapcsolatunknak", igy csak Zsófira tudtam koncentrálni. Ők nem tudtak
semmit egymásról, de nem is kellett. Én akkor már tudtam, hogy utolsó
szabad nyaramon külföldön leszek, ősszel pedig 4 hónapot szintén
külföldön fogok dolgozni (jelenleg is itt vagyok még).

Elég nehéz helyzetbe kerültem. Az látszott, hogy ha akarnám, akkor
nagyon hamar megszerezhetném Zsófit, de tudtam, hogy ezzel csak valaki
másnak könnyiteném meg a dolgát később. Fél év nagyon hosszú idő. A
távkapcsolatokban nem hiszek, pár hét együttlét után pedig semmi
értelme hónapokig a másikra várni. Ha összejövünk, akkor az egyetemen
pedig biztos akadt volna számos jelentkező, aki megvigasztalja az én
távollétemben. Végiggondoltam sokszor a dolgot, és arra jutottam, hogy
nem fogom erőltetni; hadd maradjanak együtt a barátjával. Abban
biztam, önerőből nem tudja majd otthagyni a srácot, én meg megzavarom
annyira, hogy egy harmadik fiú már ne férhessen a képbe. Biztam benne,
hogy fél évig még kihúzzák a dolgot, aztán hazatérvén összejövünk.
Tényleg akartam ezt a lányt, és nem csak ágyba vinni, hanem hosszabb
távon.

Randizgattunk, flörtöltünk, egyre többet értünk egymáshoz, ami mindig
hidegrázós élmény volt. Jól esett nekem is szép lassan megismerni, nem
pedig egyből egymásnak esni. Este az én barátaimmal söröztünk, ahol
Zsófi is ott volt. Közben a barátjával smsezett, hogy miért nem megy
át hozzájuk. Hazudott valamit, de nem érdekelt ez a "jellemvonás",
mert velem volt. Kiment telefonálni, én pedig utána, hogy ne fázzon.
Aztán egyszer csak megcsókolt. Ő engem, nem én őt. Aznap este nálam
aludt. Megigértem neki, hogy nem lesz semmi, ha ő nem akarja, és
tartottam is magam ehhez. Ennyire nehéz éjszakám még nem volt. Ott van
mellettem a legszebb lány, akit csak ismerek, de még mindig úgy
gondoltam, hogy pár napnyi boldogságért nem áldozom fel annak a
lehetőségét, hogy év végén rendesen összejöhessünk. Abban biztos
voltam, hogy ha ott lefekszünk egymással, akkor pár hónap múlva
kiszeret belőlem és valaki mással összejön az egyetemről. Ha viszont
nem lesz semmi, akkor csak még jobban fogja várni, hogy hazatérjek.
Végül nem lett semmi, csak egy éjszakán át tartó álmatlan forgolódás,
szenvedés az én részemről.

A következő időszak borzalmas volt. A barátjával még mindig nem
szakitott, hanem néha még együtt is aludtak. Én közben kezdtem
meggondolni magam a hosszútávú tervemmel kapcsolatban, és már inkább
odadobtam volna mindent azért, hogy együtt legyünk, még ha csak 1
éjszakára is. Megmaradtunk ezen a szörnyű szinten, amikor is nekem
eljött az államvizsga, neki pedig az előre betervezett nyaralás
kettesben a barátjával. Hétfő volt. Én reggel lediplomáztam;
találkoztunk; megebédeltünk; megittunk egy sört az egyetemen, aztán
elkisértem a vonathoz. Nagyon rossz volt elvállni, könnyes búcsú,
aztán mindenki ment a dolgára. Nagyon nehéz napom volt; 2 nappal
később indultam a világ másik végére, közben csak arra tudtam
gondolni, hogy Ő most eljátssza a barátjának, hogy milyen hűséges
barátnő. Minden percben az járt a fejemben, hogy biztos ebben a
percben szeretkeznek épp, mig én pakolok az útra. Ekkor már nagyon
bántam, hogy nem voltam kicsit rámenősebb aznap este, amikor együtt
aludtunk. Aztán este felhivott, hogy ismét Budapesten van, és nincs-e
kedvem találkozni. A nyaralásból nem lett semmi, helyette szakitottak.
A srácnak még ekkor se mondott semmit kettőnkről, csak már volt annyi
ereje, hogy kidobja szerencsétlent. Rohantam be hozzá a városba, és
életem egyik legszebb estéje következett. Találkoztunk, aztán nálunk
aludt. Kiderült, hogy a barátjával már több, mint egy éve voltak
együtt, de még mindig nem feküdtek le. Eléggé leesett az állam, aztán
hamar túltettem magam ezen a kellemes csalódásomon és szeretkeztünk.
Nagyon jó volt mindkettőnknek. Neki először, nekem sokadszorra. Mivel
csomó cucca nála volt a tervezett nyaralás miatt, ezért hozzám
költözött arra a 2 napra, amig még otthon voltam. Sülve-főve együtt
voltunk, aztán könnyes búcsú keretében elutaztam.

Sms, email, 1-1 telefon másfél hónapon át, közben kétségek, hogy mi
történik közben Vele. Soha nem volt az irásos kommunikáció az
erőssége, ami engem a kezdetektől zavart. Én mindig igyekszem hamar
válaszolni a levelekre, üzenetekre, ő viszont volt, hogy napokig nem
irt. Nem taktikázásból, egyszerűen ilyen. Személyesen mindig
megnyugodtam, hogy nincs miért aggódnom, de ezt soha nem tudtam
megszokni.

(Picit off topic: Korábban voltam egy fél évet külföldön, ahol sok
egzotikus lánnyal lehettem volna, de én hűséges maradtam a magyar
barátnőmhöz. Hazajöttem, és pár hónapra rá szakitottunk. Megérte
hűségesnek maradni... Én ekkor már eléggé pesszimista hangulatba
kerültem, és biztos voltam benne, hogy az egyetem, az új barátok, új
közeg megöli az irántam táplált érzelmeit. Igy egyik este részegen
lefeküdtem egy gyönyörű helyi lánnyal. Nekem nem jelentett semmit,
Zsófinak nem mondtam el, de azért a sztorihoz hozzá tartozik.)

Eltelt életem egyik legizgalmasabb másfél hónapja, aztán hazamentem 2
napra Magyarországra. Sajnos a munkahelyem 4 hónapos külföldi
kiküldetése és a nyaralás között csak ennyi időnk maradt. A reptéren
várt, ezt a 2 napot is nálam töltötte, mintha mi se történt volna.
Szép lassan egyre jobban megismertük egymást, de azért még jó sok
felderitetlen terület volt. Nem akartam erőltetni semmit, inkább
legyenek felhőtlenül jók az első szexuális élményei. Jól éreztük
magunkat, de nagyon rossz volt, hogy csak ennyi időnk van egymásra.
Ismét könnyes búcsú, aztán indultam megint külföldre.

Eltelt 6 hét, aztán szeptember végén kijött hozzám látogatóba. Sokat
kellett dolgoznom és csak esténként tudtunk találkozni. Sajnos
egyáltalán nem jól sült el a látogatása. Nem tudtuk, hogy mit akarunk
a másiktól, nagyon furán viselkedtünk. Abban maradtunk, hogy nem
teszünk úgy, mintha dúlna még a nagy szerelem, mert az hamvába holt a
távollétem alatt. Zsófinak volt már egy másik repülő jegye is október
végére, de ekkor már úgy ment haza, hogy lehet hogy nem is jön ki
másodszorra. Végül sikerült eladnia a jegyét, és otthon maradt.

Azóta szinte semmit nem kommunikálunk. Én is beláttam, hogy nincs
értelme innen erőltetnem a nem létező kapcsolatot, ő meg mindig is
megvolt email és sms nélkül. Nekem sokszor eszembe jut, de csak arra
tudok gondolni, hogy most biztos valaki más gondol rám, mint
szerencsétlen flótásra, akinek hivatalosan még nem rakták ki a szűrét.
Azt hiszem, hogy ha hazamegyek, akkor pár hét alatt vissza tudom majd
épiteni a kapcsolatunkat, ha addig nem jött össze senkivel. Ez most
minden esetre borzalmas. Legszivesebben felhivnám, de csak hülyét
csinálnék magamból, igy megpróbálok nem rá gondolni és tenni a
dolgomat.

Katona nem voltam már, pedig szerettem volna egy értelmes alapképzést
kapni. Óvszert én vettem, Semmilyen hipermarketben nem voltunk.

Tanulságot még talán korai levonni, mert három hét múlva megyek haza,
aztán meglátjuk, hogy mi lesz. Azt hiszem már most kijelenthetem, hogy
ha egy lány veled megcsalja a barátját, akkor ne lepődj meg, ha
egyszer te is igy fogsz járni. A távkapcsolatnak nem sok értelme van.
Annyira más élményekben van részetek, hogy szinte lehetetlen újra
felvenni a kapcsolat fonalát. Részegen pedig TILOS sms-t irni!