Az ünnepek alatt idén sem lesz szakítós, ezzel a verssel búcsúzunk tőletek és az óévtől, január 4-én jövünk!

A kép innen

Sziasztok!


Ezt a verset 19 évesen írtam miután véget ért egy 2 és fél éves kapcsolatom, ami később még további egy évet ölelt fel, de ezt nem szeretném részletezni, a lényeg a vers. Akkor és most is úgy érzem, hogy valahogy így érezheti magát mindenki akivel szakítanak és már régóta érezte, hogy valami nem stimmel a másik részéről...JA és ezt a verset szépen lassan olvasva érzi át az ember nem pedig gyorsan;)


Tehát:


Az én hibám

Elismerem, de mégis tagadom:
Szánalmas vagyok rég..már tudom...
Tudom, hogy megvetsz,
már nem tisztelsz.
Lenézel már réges-rég érzem...
de csak nagyon-nagyon mélyen.

Érzem a közelséged,
de érzem a hidegséged.
Tested nem simul hozzám,
csak egy jégcsap,
Nem okozol mást,
csak fájdalmat.

Látom szemed csillogását,
de már nem hívogatón.
Látom rajta másságát,
nagyon-nagyon marón...

Hallom lelked szótlanságát
és csöndes sikoltását:
"Valami megváltozott
és némaságot hozott.

Szeretlek, szeretlek, szeretlek
Ennél többet nem tehetek.
Még senkit sem szerettem így
és nem éreztem ilyen kínt,
mikor kihűlt a vágy
s elhagyott a szád.

Hát ennyi lett volna a nagy versem. Szerintem ha valaki kicsit is érzéssel olvassa el, akkor tetszeni fog neki. Gondoltam megosztom veletek, ha már mindig annyira unatkoztok munka előtt, közben és után.Pussz! Üdv.:Dramaprinces(kiírhatjátok a nevem, ha netán kirakjátok)