Érzelmileg sérült, mocskos szájú férjes asszony, aki a szakítás után hisztérikussá válik és üldözi az őt elhagyó Pétert. "Akkor nekiállt jelölgetni és pocskondiázni, hogy miért nem ismerem. Na, akkor ment a jelentés a gépháznak." Lerázási ötleteket várunk.

29 éves ember vagyok, az egyszerűség kedvéért legyen Péter a nevem. Az illető fehérnépet pedig nevezzük mondjuk Tündinek. A kálvária egy amatőr művészcsoportban vette kezdetét, ahova októberben kezdtem járni. Afféle "veterán kezdő" vagyok a csapatban, három év kihagyás után kezdtem újra az alkotást. Persze a klubban masszív csajfölény, ami a létszámot illeti, és a felhozatal... Hát az se semmi! Csak kapkodtam a fejem. Végülis valahogy bejött a képbe ez a Tündi. Bár mindenki óva intett tőle, mégis olyan károgás-íze volt a dolognak, egy adott alkalommal csak összejöttünk hirtelen. Itt átadom a szót a narrátornak:

Tündinek férje volt és egy kislánya. Hatalmas volt a korkülönbség a férj (nevezzük Jani bácsinak) javára, és hát Tündike sem vetette meg a más kertjében termett répát... Péterünk ezt már csak az utolsó előtti pillanatban tudta meg. Azt pedig, hogy már a válópernek is a végén járnak, csak a szakítás után. Péteré a szó.

Éltünk, mint ebihal a forró vízben, igazából csak a hülyeség tartott össze minket és a tény, hogy a novemberi hideget a kocsiban csak összebújva lehet elviselni. Felmenni a csajhoz - a fent említett okokból - nem lehetett, én pedig nem szoktam elsietni a "coming outot", tehát kerültem az olyan helyeket, ahol közös ismerősök, stb. megláthatnak. Otthon meg hogy hangzana, hogy "szia Anya, szia Apa, ez Tündike, férjes asszony, már egy hete járunk". Szóval maradt az autós téma és néha romantikus séta a városban. Akkor kezdett büdösödni a dolog, amikor Tündike bejelentette, hogy igénye volna összeköltözni. Ez kábé a tizedik napon történt, a második dugás után (három volt összesen). Aztán elmentünk az "alkotókörbe", ahol megjelent egy régi cimborám a párjával, a csaj is régi ismerős, még kollégák is voltunk. Persze a műsor alatt végig a cimbivel dumáltunk, amit a végén Tündike a következők éles kritikával honorált: "Szemét szaralak, bazd meg a Robit meg a kurváját, úgyis végig a melleit stírőlted!" Még kitért a fent említett aktusra, meg hasonló jó kívánságokkal halmozott el, aztán elviharzott. Na akkor hirtelen megmozdult bennem valami, de végülis még az éjszaka jött egy bocsánatkérő sms és meg is bocsátottam. Fogadkozott, hogy több féltékenység nuku (mellesleg pont ő csalta velem a férjét...). Még egy pár napig ment a dolog, de akkor már leosztottam a lapokat, hogy ki merre meddig. Az utolsó lökést végülis a következő eset adta:

Mivel nagy városban élünk mindketten és a programok sokszor késő estig is elhúzódnak, mindig tele kocsival indultunk el és 2-3 utast hazavittem, köztük nemkevésszer lányokat. De Tündike mindig ott virított a jobb 1-ben, úgyhogy nagy kuruckodás nem volt (sajnos). Ezen a jeles estén ketten mentünk haza és megláttam a buszmegállóban Erikát, aki 2 lépcsőháznyira lakik tőle és kb. fél órát kellett várjon a buszra a -10 fokban. Szóltam, hogy vegyük fel, úgyis arra megyünk. Erre Tündike kifakadt, hogy én azt a kurvát ne hordozgassam, MEG KÜLÖNBEN IS. Na, innen egyenes út vezetett Tündikéék lépcsőházáig, addig meg a bal egyen ordítás, a jobb egyen meg hisztérikus bőgés és csodálkozás, hogy miért nem akarom látni többet. Megmondtam neki és eljöttem onnan.

DE CSAK MOST JÖTT A FEKETELEVES!!!
Tündike azóta mindent megtesz, hogy visszakapjon. Az utóbbi három hónapban napi átlag 8 mail érkezik. Ezek ilyen hangvételűek, hogy "miért nem szeretsz, te szemétláda", meg hasonlók. Az első tízre még válaszoltam, hogy így nem, meg úgy nem, de eredmény nuku. Azután kitaláltam, hogy minden tizedik levélre írok egy goromba választ, amiben eküldtem már mindenféle helyekre, de az se segített. Folyamatosan követte az "ivíves" oldalamat, amikor egy-egy új lányismerős megjelent, már jött a levél, hogy tudja már, hogy kivel csalom meg (akkor már egy hónapja nem "jártunk"). Töröltem. Akkor nekiállt jelölgetni és pocskondiázni, hogy miért nem ismerem. Na, akkor ment a jelentés a gépháznak. Azóta nem jelölget. A profilomat azóta is nyomon követi, de azt már megszoktam. A levelei is a spam mappában landolnak, de újabban hat különbző címről nyomatja. Most egy filter van fenn, bármelyik címről ír, törli és elküldi az összes többi címére.

Múltkor is hív egy ismerős csaj, hogy Tündike érdeklődött tőle, milyen ember vagyok és mit mondjon neki, mert nem tudja mire vélni a dolgot. Aztán egy másik, hogy ezt meg azt mondta rólam. Aztán egy harmadik cimbire egyenesen rámozdult, de az elhajtotta, én lettem a téma megint. Mindenki elküldte a panaszával és mégis én vagyok a gennyesvödör. Mivel van egy közös érdeklődési körünk, sokszor találkozunk társaságban. Olyankor két dolog lehetséges. Ha valami csajjal beszélek/táncolok/cigizek/ koccintok stb, akkor az első adott pillanatban, amikor nem vagyok ott, megjelenik és elkezd rólam kérdezni, mintha nem ismerne, de nagyon érdekelném. Férfitársaságban meg a havert próbálja becserkészni. Persze esélye annyi, mint erdőtűzben a nyúlpisinek, de próbálkozik és ha elhajtják, én vagyok a szarházi, mert biztos égetem mások előtt. Egyszóval vannak bajok.

Hogy a vérbe lehet lerázni egy ilyen idegbeteg festett libát? Ötleteket kérek!