"A nők se mind kurvák, csak meg kell találnunk azt, akit szántak nekünk." Fiatalabb olvasóinknak okulásul ajánljuk.

Az én történetemben nem volt szakítás, mert járás se volt - talán jobb is, talán nem, már nem fogom megtudni, mert egy év szenvedés után kidobom ezt az egészet a kukába.

Nyár elején leszek 17, a fiú 23, osztálytársamon keresztül ismerem, mivel testvérek. Az osztálytárs legyen András, a fiú meg Kristóf. Előre is szeretnék bocsánatot kérni Kristóftól, ha olvassa, hogy kiteregetem a szennyest, hiába fiktív nevekkel. Még egy éve ismertem meg, neten (nesze nekem), András vett be egy beszélgetésbe, és nagyon jól kijöttünk. Egy hét beszélgetés után találkoztunk, este felmentünk a Budai Várba. Akkor megfogott a személyisége, amikor előkapott egy pokrócot, hogy üljek rá, nehogy megfázzak. 16 éves kislány fejjel elkápráztatott, hogy valaki így figyeljen egy végülis - ismeretlen ismerősre. Az este jól telt el, rengeteget beszélgettünk, én meg életemben először 100%-osan önmagam voltam, hiába féltem, hogy milyen lesz az első benyomás. Nagyon jól kijöttünk, hazakísért. Éreztem, hogy Ő számomra több, mint barát, de azt is tudtam, hogy ez viszonzatlan, így csak puhatolóztam. A kapcsolatunk folytatódott, órákat beszélgettünk, háromnaponta találkoztunk, bejártuk egész Budapestet, elvittem a kedvenc helyemre, és én egyre és egyre erősebben éreztem, ez bizony szerelem. Osztálykirándulásunk előtti este viszont lebuktam msn-en, ott megbeszéltük, hogy most nem lesz semmi(már tudom, értenem kellett volna, de mégis bíztam benne, hogy meggondolja magát), én meg beletörődtem, fontos volt számomra, mint barát, így nem is hoztam fel többet a témát, ám nyáron egy találkozókor teljesen összezavart a viselkedésével, és sorra jöttek a fura jelek, elkezdte csapni nekem a szelet - barátnőim csak féltékenykedtek, hogy milyen tökéletes fiút ismerek, ebből még kapcsolat lesz, hajaj! Én meg elhittem magamnak is, és nekik is, hogy tényleg lesz valami.

A nyár közepétől Balatonon nyaraltam, és egy nap felhívott egy barátnőm, mondva, valamit el kell mesélnie. Kiderült, Kristóf másnál is csapja a szelet - legyen mondjuk Eszter -. Kiborultam. Hazamentem, mint aki semmiről se tud - miért is vonhatnék kérdőre egy olyan fiút, akivel nem is jártam? -. Egy este a lányokkal borozgattunk, a többiek elfáradtak, leültek valami bugyuta szerelmes filmet nézni, én meg egy másik szobában ültem, és gondolkodtam. Idegességemben felmentem msn-re, és Kristóf egyből rámírt. Folytatta a szövegeléseit, belőlem meg kibukott, hogy hallottam, mi történt, amíg én nyaraltam, remélem Eszter is ugyanolyan kedves, és nem mellesleg naiv, mint én.

Akkor tudtam meg, én csak érzelmileg lettem kihasználva, jól esett neki, hogy valaki foglalkozott vele, hogy érezte, valaki szereti - nem számított, én mit és hogyan érzek. Életemben először voltam annyira ideges, hogy kirontottam a szobából, kivettem két szál cigit barátnőmtől, és elszívtam. Jól esett. Megnyugodtam. (Aztán rájöttem, hogy az asztmámmal mégiscsak ez volt az egyik leghülyébb módszer a pasifelejtőre.) Hónapokig nem éreztem úgy, hogy szeretném, barátok maradtunk, mindent megbeszéltünk, ő Eszterről mesélt, én más fiúkról.  Aztán egyszer megint előjött bennem valami, de kiderült, akkor is csak kihasznált, mert egyedül érezte magát. Én persze a naivságom vagy a rózsaszín köd miatt továbbra is jóban maradtam vele. Nálam jött-ment pár fiú, míg neki megmaradt ugyanaz: Esztert akarta megszerezni.

És most, lassan két hete kijelentette, hogy már nem kell neki a lány, találkoztunk, megint előadta magát, majd mikor hazaértem, újra végighallgattam azt a szöveget, amit nem akartam: gondolkodott rajtam, stb stb. Én gyorsan elmenekültem a gép közeléből, hallani se akartam, hogy mi van, de pár nappal később megbeszéltük. Lesz majd valami. Én a felhőkben jártam, végre! Napokig dumáltunk, majd hirtelen semmi. Kiderült, még mindig nem tudja, hogy mit akar, de egy a lényeg: sikerült harmadszor is átejtenie egy naiv kislányt. Mindezt sms-ben váltottuk vasárnap este 11-kor, végülis nincs is jobb időpont erre.

Akkor vettem észre, hogy mi történik körülöttem, hogy tényleg ennyire hülyét csináltam magamból. Háromszor hülyített ugyanaz a fiú, én meg naiv kislányként hittem neki. Válaszoltam neki, elküldtem a sunyiba, hogy ezt velem nem fogja újra eljátszani, és itt le is zártam a történetet. Mondhatnám, hogy MPG, de mindannyian tudjuk, hogy ez hülyeség. A nők se mind kurvák, csak meg kell találnunk azt, akit szántak nekünk. És higgyük el, tényleg van valahol egy ilyen személy.

Remélem Kristóf is megtalálja a neki szánt naiv kislányt, aki majd elnézi neki a hülyeségeit, és egy év után sikerül összejönnie vele. (én ennyit feccoltam rá, Ő Eszterre majdnem 3 évet)

Nem tudom, hogy ki lesz-e rakva, ha nem, egye fene, nekem mindenesetre jó volt leírnom az egészet, így tényleg távolinak és lényegtelennek érzem az egészet. Fura, hogy az emberből egy év alatt milyen nehéz kiábrándulni, aztán mégis egy perc alatt sikerül. Kicsit hosszú lett, sajnálom!