A levakarhatatlan ex, akit mint a mesében, kidobnak az ajtón és visszamászik az ablakon.
Egyszerűen nem tudom lekoptatni az exem!
Az ex barátommal honfoglalón ismerkedtünk össze és pár hónap chatelés és telefonálgatás után találkoztunk. Szép volt, jó volt, de semmi extra. Ő(26) visszahúzódó negatív figura én (21) inkább a mindig pörgök típus vagyok. Két és fél év után jött a felismerés benne, hogy ő más lányokra is vágyik és kezd ellaposodni a kapcsolatunk. Nekem ez már sokkal hamarabb bevillant, de épp halálra dolgoztam magam, így nem volt annyira feltűnő. Mondtam neki tartsunk szünetet (1 hónap) lássuk mi lesz utána. Sajnos ez semmin nem változtatott, ezért október környékén azt mondtam legyen vége. Kértem, hogy találkozzunk és beszéljük meg. Összefutottunk egy teázóban és lezártuk a három évet. Szerintem minden nagyon korrekt volt. A fájdalmon kívül úgy éreztem, hogy nagy kő esett le a szívemről.
Januárban telefonált, hogy fontos lenne, ha beszélnénk. Nagyon megijedtem, hogy újra szeretné kezdeni az egészet, mert én nem akartam. Végül telefonon beszéltünk, ahol bevallotta, hogy nem tud hazugságban élni, ezért tudatja velem, neki már régóta más barátnője van (tehát már a szakításunk előtt is volt). Mondanom sem kell, hogy megfordult velem a világ és az egész múltunkat megkérdőjeleztem. Jó tanácsként még hozzá tette, hogy ne keveredjek alkalmi, testi kapcsolatba, mert az nem lenne jó nekem. Mondja ő! Olyan mérges voltam rá, hogy egy egész házat le tudtam volna bontani. De ezen is túltettem magam.
Áprilisban pont akkor, amikor egy másik kapcsolatba léptem, milyen véletlen, újra keresett, hogy beszéljünk. Smsben írta, hogy ő nem talált mást, akit annyira értékelni tudott volna, mint engem és ő legalább úgy szeretett, ahogy vagyok és sosem tette szóvá az alakom. Ennél a résznél a súlyomra utalt, mert eléggé duci vagyok. Itt ismét felment bennem a pumpa. Miután nem válaszoltam az üzeneteire, kicsit bekeményített és megírta, hogy valószínűleg agy tumora van, és nem lehetek ilyen szívtelen! Akkor beszéltem vele Skypon és végig hallgattam a családja hányattatott sorsát. Kértem ne tartsuk a kapcsolatot többet, mert szerintem egyikünknek sem tesz jót.
Két hete ismét rám szállt és minden nap tízszer hív. Én már nem tudok vele mit kezdeni. Pár hónap alatt rájöttem, hogy nem ő volt nekem az igazi. Ezt neki is megmondtam és szép nyarat kívántam. De ő csak hív és hív. Barátnőim azt tanácsolták ne vegyem fel és egy idő után biztos megunja majd. Nagyon remélem, mert már az idegeimre megy, hogy nem tudom felvenni az ismeretlen számú hívásokat, mert attól rettegek, hogy megint ő lesz az!
Az utolsó 100 komment: