Az új barátnő megveri a régit, mert az elrontotta az ő kis játszópajtását.
Icipici tündér történet, icipici hibával. Tündérek nincsenek,történet igen.
Történetem végét mesélném el csak, a többivel senkit nem akarok untatni.Volt egy lány(most már 22 és volt egy fiú most már 18), ne ítéljetek, a kor nálam is sokat jelentett.Addig. Szokványos: lány szeret fiú, fiú már nem szeret lány...De elfelejti közölni.be szép három év...
Én korrekt embernek tartom magam, amit megígérek tartom magam ahhoz, még akkor is ha első dühömben mondtam ki. Ez pedig az volt, hogy mivel nagyot csalódtam az exben emberileg így elvesztette helyét a szívemben az általam ismert emberek közül, tehát nincs most már köszönés, egy légtérben való tartózkodás.
Szakításunk után fél év múlva találkoztam az exemel és új barátnőjével, akivel két héttel korábban jött össze, mint ahogy velem végzett.
Nos a dolog elég érdekesen zajlott, nem igazán jöttem rá azóta sem a lényegére, értelmére.
Éppen haza fele tartottam szokásos test kínzásomról...relaxáció képen tomboló zenével a fejemben.
Egyszer csak felvigyelek arra, hogy mögöttem igencsak iparkodik valaki. zene ki a fülből, és az új nő... mögötte az ex bandukol.
Nem szívesen csevegek sötétben sötét alakokkal, így nem igazán érdekelt mit is akar. Nos őket ez nem igazán hatotta meg.. Márpedig itten beszélgetés lesz, ha kell erőszakkal is.Nos az erőszak megvolt, csak halkan jegyzem meg nem lett jó vége. A beszélgetés lényege az volt, hogy én elrontottam az exemet és neki, paszulyom tudja mennyi időbe került megjavítania( úr isten egy géppel jártam és nem vettem észre???)Megjegyeztem, hogy ne haragudjanak mennem kell, ugyanis elég sietős. Uccu neki akkor erősebben mondja el ne izguljak. A fiú a háttérben hallgatott csendesen, szemét ránk meresztve...Szépen kértem a drágát, hogy vigye el kába nőjét. Ő nem szól bele intézzük el mi.
Én úgy voltam vele ezt már akkor elintéztük mikor szakítottunk, milyen naiv is voltam...ők nem.
Nos eleget hallgattam a csacsogást, kicsit meg is untam, meg elegeltem a testi fenyegetésemet, bántalmazásomat. Jó gyereknek neveltek a szüleim, ne verekedj gyermekem mondták mindig, az nem lányoknak való, na de akkor a hárpia mi?? Veszett fejsze nyele ezt nem tudtam meg, de azt igen, hogy gyanús alaknak hátat ne fordíts ugyanis úgy repül a nyakadba ahogy elő van írva. Mire felfogtam hogy itten tépázás lesz,mégpedig az én káromra, már vége is volt a dolognak, csak valami miatt sajgott az arcom.
Na de sebaj, akkor mi is van, most én jövök?? Nem nem azt a kedves nem engedi, ugyanis akkor kezem lábam bánja.
Hogy is van ez?? Most intézzük vagy ne?? Soha nem tartoztam a verekedős egyének közé,inkább az üljünk le és beszéljük meg híve vagyok, na de ilyen embereknél mit érnék el észérvekkel?
Nem és nem értem a történteket, ugyanis lány nem keresi fiút, köszönni sem köszön( büszkesége,ígérete nem engedi), egy helyen nem tartózkodnak, mivel a lány kifordul a helyről ahol ők vannak
A fiú befejezte a kapcsolatot régesrég, a lány is túl volt rajta, nem is olyan soká...és most szembesült azzal a ténnyel, hogy bár fél év bőven eltelt már, még mindig ő a téma a fiúnál és a
lánynál...
Így lett vége egy olyan történetnek, ami a pelenkás korban kezdődött, tetőzött a nagykorúság idején, és vége lett egy amúgy gyönyörű szép augusztusi napon.
Köszönöm hogy leírhattam.
Sajnos nincs tanulsága a történetnek, lényege sincs. De gondoltam leírom, hátha így máshogy látszik a történet.
Az utolsó 100 komment: