Szakításom története LÁDÁCSkába csomagolva.

 

Én 34, feleségem 32, igazán szép nő, és nagyon csinos . Gyerek kettő.

Idén tavasszal elmentem egy néhány napos kirándulásra, aholis megismerkedtem egy leányzóval (31, nem valami kis liba, értelmes, gyönyörű, és semmi érdek dolog nem húzódott a háttérben). Nagyon mély vonzalom volt első látásra, és mikor hazaértünk, én nem bírtam ki, felkerestem. Utána többször is. Nagyon különleges  érzelmeket éltünk át, mikor együtt voltunk, abban a néhány lopott órában. Szexualitás terén lehetett volna mit csiszolni, de azt hiszem azzal sem lett volna probléma. Tervezgettünk. Én tiszta helyzetet akartam teremteni, nyolc év házasság után leléptem a feleségemtől, és a két gyerektől (nyilván más dolgok is közrejátszottak, de lehet hogy menthető lett volna, ha nem jön ez a szerelem). Leányzó boldog volt, még több érzelem, én szintén boldog. Majd pár hét!! múlva  megkezdődött a leépítés. Először apró hazugságok, majd egy nem nekem címzett SMS keretében kiderült, hogy esetleg már mást is el tudna képzelni maga mellé. Mindezt a válásom után egy hónappal. Pedig egészen addig rengeteg bíztatást kaptam, hogy esetleg lehet jövőnk,ha letisztulnak a dolgok.

Majd tegnap ( ez  a válás után másfél hónappal történt, röhej) benyögte, hogy nem tudja megmondani miért, de amennyire intenzív volt, annyira gyorsan le is csengett. (a szakítás körülményeit nem is ecsetelem, mert nem méltó az eddig megélt dolgokhoz)

Mindez idő alatt nem húzott le pénzel, nem kért tőlem semmi extrát, egyszerűen csak volt valami, ami igazi volt. Amennyire a lelkem engedte nem telepedtem rá. Nem hibáztatom, csak értetlenül állok a dolog előtt.

Három hónap egyenlege:, egy válás, és az életem szerelme lapátra tett.

Tudom, a hibás én vagyok, de bizonyos érzelmeket, egészen más átélni, mint kommentelni.

Most ülök,és nézek ki a fejemből, hogy vajon hol qrtam el.

Az biztos, hogy ha létezne szakítós darvin díj, akkor most megcélozhatnám valamelyik dobogós helyet.