Álljon itt ez a történet minden nyugodt éjszakát megkeserítő horkoló férfinak. Sziasztok!
Sziasztok! A nevemet ne írjátok le, de szolgálnék egy sztorival.
Szerintem nem vagyok egyedül ezzel a történettel, röviden annyi, hogy a horkolás miatt szakítottam a pasimmal. Lehet, hogy röhejes, de nem lehetett tovább bírni, ő meg csak röhögött rajta. Nemcsak azon, hogy engem zavar, hanem azon is, hogy meg fog fulladni. Komolyan mondom többször volt, hogy egy percnél hosszabb ideig nem kapott levegőt, ha már ébren voltam a horkolás miatt, ilyenkor mindig felébresztettem. Csatakokban folyt róla a víz, persze zihált, de akkor sem lehetett rábeszélni, hogy menjen el alvásterápiára. Hagyjam békén, ez hülyeség, nagyon jól aludt. Én viszont nem hiszem el, hogy ez így jó, és azt gondolom, hogy a fejfájásai is ezért vannak, ami miatt meg egyre többször volt ideges.
Négy éve jártunk, öt évvel idősebb, mint én. Nem mondom, hogy komoly terveink voltak, de jó volt együtt. Rocker a lelkem, emellett informatikus, és sem a munkahelyén (ami ő meg két haverja), sem az éjszakában nem probléma a dohányzás, úgyhogy erős bagós. Ráadásul ragaszkodik hozzá, hogy sodorja, úgyhogy füstszűrő sincs. Ezt még azelőtt kezdte, hogy velem találkozott volna, tudtam, hogy nem tudom leszoktatni, meg is beszéltük a dolgot, szerinte ez stílusos. Elfogadtam, bár nekem nagy nehezen sikerült abbahagyni a cigizést, és onnatól általában az erkélyen bagózott, úgyhogy a maga módján figyelmesen is kezelte a dolgot, csak akkor lett ideges, ha a horkolást összefüggésbe hoztam a cigivel, pedig szerintem az is benne van, hogy az éjszakák egyre rosszabbak lettek.
Végül előbb csak néha, az éjszaka közepén mentem ki a nagyszobába aludni, aztán egyszer kétszer eleve ott is feküdtem le, mert nem bírtam hallgatni, és hiába lökdöstem, rugdostam, fordítottam át, nagyon hamar visszajött a horkolás, ha meg ittunk is este, akkor lényegében abba se maradt egy percre sem. Ez persze szúrta a szemét, végül a sarkamra álltam, és mondtam, hogy vagy abbahagyja a cigit, legalább a sodrósat, vagy elmegy alvásterápiára, hogy nincs-e valami szervi baja, de valamit csináljon magával. Mivel a cigi szóba sem jöhetett, gondoltam a másik lehetőséget választja, egy éjszakát bent alszik valahol és legalább megtudjuk, hogy mit lehet tenni. De ő erre sem volt hajlandó, úgyhogy eldöntöttem, hogy ez így nem megy tovább, és pakolok. Nagyon nem gondoltam komolyan, de ahogy ezt a bejelentést fogadta, az végképp eldöntött mindent, mert szó nélkül kiment bagózni az erkélyre, én meg úgy bepipultam, hogy a cuccom nélkül rávágtam az ajtót.
Azt hittem vagy ő, vagy én nem bírjuk sokáig, de már egy hónapja alig találkozunk, és az is inkább haverok közt van, meg a szétköltözés miatt, de érdekes módon magamban nem érzem a késztetést. Ő még bepróbálkozott, de semmi konkrét, hogy valahogy változtatna a dolgokon, úgyhogy mondtam neki, hogy nem melegítünk föl semmit. Valahogy most tisztáztam magamban, amit egy ideje már azt hiszem tudtam, hogy úgysem ő lesz életem párja.
Az utolsó 100 komment: