Ez a tegnapi gitáros srác posztja arról, hogyan várt kilenc napon át egy lányra a Mechwart téren. Dóri, ha ezt olvasod, jelentkezz!

Sziasztok,


Belelendülve az első történetembe és nosztalgiázva a régi dolgokon, eszembe jutott még egy történet.
Talán ezzel kicsit jobban elárulom a kilétem, de ez a történet így teljes.


Történt az egész 2009 nyarán. Akkor már félig meddig fent éltem a csodálatos fővárosunkban.
Jó szokásom szép időben kiülni a barátaimmal, vagy csak egyedül a Margit szigetre vízipipázni
és merengeni egyet a szép zöld fűben.
Ezen az ominózus napon is így történt, két barátommal csücsültünk kint, egy lánnyal és egy fiúval.
Pár óra beszélgetés után észrevettem, hogy tőlünk nem is olyan messze egy nagy fa árnyékában
ül három lány szintén vízipipával koronázva azt a csodaszép nyári napot.
Felvetettem fiú barátomnak az ötletet, hogy mi lenne ha idehívnám őket, mire ő nevetve úgy
reagálta le az egészet, hogy 5 perc alatt elküldenek majd melegebb éghajlatra.
Sosem bírtam azt amikor valaki kételkedik bennem, így több se kellett felálltam és megindultam mezítláb, félmeztelenül a lányok felé. Még mindig érzem a puha füvet a talpam alatt és a forróságot a hátamon. Szép nap volt. Odaérve röviden és tömören bemutatkoztam és felvázoltam a helyzetet, hogy mi lenne ha
csatlakoznánk hozzájuk a barátaimmal. Rábólintottak a dologra, úgyhogy költöztünk és a plédemmel
és a pipámmal. Ekkor ismertem meg Dórit. Szimpatikus volt, olyan nem e világi teremtés. Egyből megfogott, bár ezt tudatosan nem éreztettem vele. Órákig beszélgettünk így mi 6an, mindenről ami csak
előkerült azon a szép délutánon, egy másik lánnyal rengeteg közös volt bennünk, de még ez sem érdekelt akkor.
Közeledett a nap a végéhez, lassan búcsú és mindenki megy amerre az élete viszi tovább. Nem hagyhattam, így feldobtam Dórinak egy nem túl nyilvánvaló elérhetőséget.

Teltek a napok és semmi, majd rá egy hétre megtalált a világhálón. Boldogság öntött el, hogy újra beszélhetünk. Meg is beszéltünk egy találkát, de nem akartam bele a lecsóba, úgyhogy meghívtam a kedvenc teaházamba ahova volt már egy megbeszélt találkám a barátaimmal. Kicsit szótlan volt, elvégre bedobtam a mély vízbe, olyan emberek közé akiket már régóta ismerek. Túljutott a kezdeti zavartságon és felszabadultan beszélgettünk. Így telt ez a nap, semmi sem történt de jó volt.

A következő találkánk már kettesben volt, Millenáris park. Ültünk a fűben, beszélgettünk, nem nagy dolgokról csak úgy nagy általánosságban. Ismerkedtünk, így volt rendjén. Összeszedve minden bátorságomat megcsókoltam. Ott azon a délutánon én voltam a legboldogabb fiú, fűben ülve, Dóri kezét fogva. Minden problémám olyan kicsinek tűnt akkor.
A találkozó végén Dóri közölte velem, hogy a szülei azt mondták, amennyiben ilyen sokat találkozunk be kell, hogy mutasson otthon, hogy tudják kivel találkozik. Kihagytam idáig, hogy Dóri akkor 17 éves volt én pedig 21. Azt gondoltam nincs mitől félnem, friss egyetemista vagyok és mindig ki tudtam jönni idősebbekkel, az egyetlen gond talán a külsőm lehet, ami nem mindennapi egy szülő számára, de gondoltam ha hagynak megszólalni ezt a problémát úgyis áthidalom.

Rá pár napra Dóri írt nekem, hogy gond van, a szülei rám kerestek egy bizonyos közösségi hálózaton a nevem alapján és nem tetszett nekik amit látnak, a külsőm, a szenvedélyem a vízipipa iránt és, hogy az volt kint, hogy kapcsolatban és pár kép az exbarátnőmről. Hozzáteszem, hogy akkoriban pont nem érdekelt a közösségi oldalon lévő profilom, nem nyúltam már hozzá jó pár hónapja és ez lett a vesztem, Dórit eltiltották tőlem. Mondtam, hogy ha kell akkor odamegyek hozzájuk, hogy legalább tudják kitől lett eltiltva a lányuk, továbbra is tartottam magam ahhoz, hogy amennyiben hagynak szóhoz jutni, megváltozik a véleményük. Sajnos ebből nem lett semmi, az apja tettlegességig is elment volna, hogy "megvédje" a lányát tőlem.
Titokban találkoztunk kétszer, de így nem volt az igazi, mert Őt még nagyon az ellenőrzésük alatt tartották.
Az utolsó együttlétünk alkalmával megbeszéltük, hogy nem találkozunk többet. Fájt, nagyon fájt.

Teltek a napok és én gondolkodtam, hogy mit tehetnék. Nem tudtam, hogy hol lakik, csak annyit, hogy iskolába menet mindig a Mechwart Liget nevű megállóban száll fel és ide is érkezik.
Ekkor támadt egy ötletem, minden egyes nap kiballagtam a megállóba és kiragasztottam egy lapot az üvegre, "Tuja vár Dórira X napja" felirattal és mindig tettem alá egy idézetet. Erről mellékeltem is egy képet a levelem mellé, ha tudjátok, akkor légyszíves ékeljétek bele a postba. :)
Az emberek mindig érdeklődve szólítottak meg, hogy miért csinálom ezt és én mindig mosolyogva, bár bánatosan meséltem el az egész történetet. Akárhányszor hallgatta végig valaki, valami mindig megváltozott az illetőben, átérezte a helyzetet és sok sikert kívánt, majd továbbállt, talán több lett valamivel a történet által.
9 napig csináltam ezt majd rájöttem, hogy teljesen felesleges. Talán nem voltam elég kitartó, lehet.

Sosem tudott és sosem akart volna szembeszállni értem. Azt mondja gyenge kiállni a szülei ellen. Azt mondtam neki megértem, elfogadom, de igazság szerint egyiksem. Kiváncsi voltam mennyire erős benne ez az egész, vajon képes lenne e szembeszállni mindennel kettőnkért? A válasz nem. Nem is vártam el soha, de azért reménykedtem.

Gondolkodtam, és azthiszem a szülei a legkevésbé sem hibásak ebben az egészben, elvégre találtak egy vadidegenről olyan infókat amik vagy igazak, vagy nem. Személy szerint én sem engedném a lányomat ( ha lenne ) egy vadidegen emberkével találkozgatni akiről kétes dolgok terjengenek. Mindamellett sajnálom, hogy nem adtak egy esélyt sem arra, hogy akár egy pár mondatot is váltsanak velem.

Vajon mi fog történni akkor, hogyha Dóri megismer egy tök átlagos kinézetű, normálisnak tűnő fiút akiről kiderül, hogy elfojtott elmebeteg? Kívülről lehet, hogy úgy látszik, majd hogy minden rendben de mi van ha mindeközben egy agresszív állat? Ha majd bántja őt.. ha majd nem tiszteli és megcsalja, esetleg véget is vet az életének... Persze, ez mind csak egy gondolatmenet, de akárhogy is vesszük bekövetkezhet. Külső? Semmit sem jelent.

 

Sajnálom, hogy így alakult, szívem szakad meg, mert úgy éreztem, érzem hogy valami igazán tökéletesen jó kialakulhatott volna kettőnk között.. és mégsem. Remélem képes lesz egyszer megtalálni azt, akiért képes lenne mindenen és mindenkin átgázolni. én képes lettem volna rá érte...