Focista létére nem volt az a tipikus bekepzelt bunkó - aztán egyszercsak jól leordított.

Sport (egyedi): Reviczky Zsolt (Népszabadság) - Egycsomóban

Sziasztok!

Sokszor olvasgatom a blogot, sokaknak ajanlottam mar, köztük a törtenetben szereplö fiunak is, (de) remelem (nem) olvassa. Szemely szerint a rövid törteneteket kedvelem, de most nekem se sikerült rövidre fognom mondandomat.

 

Ö fiu, 19. En lany, 17. Szerintem nem szopat senki senkit, de masok ezt mashogy lat(hat)jak termeszetesen, több embertöl is megkaptam, hogy en voltam a szemet, nem ertem miert, ez van.

 

Tescoban talalkoztunk elöször, aztan valami kocsma-szerüseg veletlenül, kölcsönös szimpatia, msn, hajnalig tarto beszelgetesek, varva vart talalkozas az egyik kedvenc helyemen, teljesen egy hullamhossz, minden passzolt. Tudtam, hogy ebböl lesz valami, de nem az lett, amit vartam. Hanem sokkal jobb, sokkal több, eletemben elöször szerelmes lettem. Csodas napokat töltöttünk együtt, es meg csodasabb ejszakakat. Nemegyszer a sulit is kihagytam (nem lett belöle semmi problema), mert nem tudtam elszakadni töle, neha mar par percet is nehez volt kibirnom nelküle, nem még hogy koncentraljak orakon keresztül. Imadtam kedvesseget, humorat, udvariassagat (focista-lete ellenere nem volt az a tipikus bekepzelt bunko, mar elnezest, de azt hiszem jogosan vannak ilyen elöiteleteim), odaadasat, es meg sorolhatnam, lenyeg, hogy tenyleg megvolt benne minden amire szüksegem volt, s mindent megtettem azert, hogy viszonozni tudjam, amit ö adott. Es most jöjjön a szakitos resz, mert igazabol egyaltalan nem szokasom igy, ilyen ’nyalasan’ beszelni…

Suli utolso hete, talan mar a cuccaimat is pakolgattam koliban, mikor arra kert, aludjak nala. Bocsi most nem jo, ejszaka turazni megyunk, faradt is leszek, meg jo lenne a szobatarsakkal lenni. De addig kerte, hogy nem tudtam mar nemet mondani, amiböl lett a gond, mivel en alapbol durcasan, faradtan erkeztem meg, es csak egyre rosszabb lett. Masnap kaptam töle egy igeretet, amit kb. 10 perc utan sikerült megszegnie, egy oraval kesöbb pedig le is orditott, hogy mekkora egy g**i vagyok, es konkretan elege van belölem. Elindultam, persze jött utanam, hogy nem ugy gondolta, bocs. Nekem nem volt ilyen egyszerü a dolog. Napokig hivogatott, neha par kedves szoval, neha ismet elhordva mindennek, amig nem talalkoztunk, es el nem mondtam neki, hogy sajnos ezek utan mar nem tudok vele együtt lenni. A töle kapott jelzök nagy szazelekat nem igazan erdemeltem meg, es nem tudom tultenni magam rajta. Szerintem ez volt a szakitas, szerinte nem, ugyhogy sikerült engem is elbizonytalanitania.

Majdnem ket hetet külföldön töltöttem, kaptam töle par smst, es en is küldtem neki, mert nem tudtam ki verni a fejemböl, de azt hiszem ezek mar lenyegtelen dolgok, mert nem vagyunk együtt, es mar nem is leszünk. Pedig ugy erzem, nyugodt szivvel kijelenthetem, hogy (azt az incidenst leszamitva...) tökeletes szamomra, s nem fogok egyhamar még egy ilyen sracot talalni, föleg nem addig, amig azt erzem iranta, amit most. Szeretem.

 

Ui: talan nem egy különleges sztori, de jol esett leirni. talan hulyenek is neztek, hogy miert nem vagyok vele együtt, de hat na...