Általános, első osztály. Gimi. Srác 7 évvel idősebb. Egyetem. Viccesen szánalmas arc.

-Általános, első osztály. Verekedésekből szerelem, majdnem házasság is lett, csak a nővére késett (ő lett volna a pap). Úgy tudtam meg, hogy ejtve vagyok, hogy a szalvétából hajtogatott szívet nem én kaptam, hanem egy másik lány. Bumm. Véres bosszúm: a tőle kapott játékokat az iskolai gyűjtésre bevittem. Válasza: Ezek az enyémek! Tanulság: a válás szánalmas köreit nem lehet elég korán elkezdeni. :) Szalagavatómon láttam újra, állítólag én voltam a legjobb kapcsolata. Szegény! :)

-Gimi. Srác 7 évvel idősebb ugyan, de parasztságot és értelmi szintet tekintve suhanc. Egy hét "járás" után (nagy része úgy telt, hogy vagy előle bujkáltam vagy őt titkoltam a szüleim elől), sms-ben írta, hogy inkább hagyjuk. Oké. Hál' Istennek! Csak a büszkeségem szenvedett csorbát, az érzéseim nem.

-Egyetem. Viccesen szánalmas arc. Buliban ismerkedés, srác teljesen betépve. Mikor épp nem a számban van, a vércsoportok szerinti táplálkozásról oktat. Mert az nem mindegy ám, mit eszel, csak a vércsoportodnak megfelelő kajákat lehet, így megőrzöd az egészségedet. Persze az nem gáz, hogy szétfüvezi az agyát, egy sörtől padlón van (nem is szerette a sört, nem tudom, miért ez lett a beceneve: "Egysör M."). Másnap megtalál: Jobban nézel ki, mint amire emlékeztem!... Ez aztán a bók, udvarlás ezzel letudva. Egy hónap után szakítás: a "mi kis padunk" ülőkéje a földön hever. Srác: ez égi jel! Jobbat érdemelsz nálam... kezdetű nagy monológ. Mi lett volna, ha a pad nem megy tönkre? Bele se merek gondolni :)