...meg hogy mi mennyibe kerül, itt a tojás 500, ott 550, akkor az előbbibe megyünk, mert akkor jobban kijön anyagilag. Lejártuk a lábunkat, majdnem megfagytam, de azért az 50 forintért már megérte!

A kép innen

Szakítósaim!

Évek óta olvasom a blogot, imádlak titeket, és bár azóta már a kicsiből nagy lány lettem, még mindig követek el hibákat én is ;) Álljon itt egy okulásul mindenkinek, aki azt hiszi, hogy MINDEN problémát meg lehet oldani:

3 évig együtt voltam egy sráccal, és amikor vége lett, eléggé a padlóra kerültem. Nem ettem, nem jártam el otthonról, mantrázgattam magamnak hogy majd minden zsír lesz, és persze -a bezártság révén- sokat ültem a gép előtt. (Már most vascső, tudomtudomtudom. Mindenkinek üzenem, aki mostanában szakított, hogy éljen, igyon, dugjon, csak ne punnyadjon otthon!!!) A neten ismerkedtem meg B-vel. Már az elején találtam benne hibákat, túl vékony volt nekem (szeretem a picit macisabb testalkatú, de sportos fiúkat, és igen, ilyenek is szaladgálnak az utcán), meg túl közvetlen, meg túlságosan sokat foglalkozott magával, de akkor már háromnegyed éve egyedülálló voltam, és minek tagadjam, hiányzott már egy partner, na meg egy jó dugás. Találkoztunk, összejöttünk. Külön furcsaság, hogy az első randin miért a lány fizet, aki ráadásul akkor még tanul, és nem 2 filléres tételről van szó, mint mondjuk egy kv, na mindegy. Ezek után a kapcsolatunk leginkább a szexről szólt, mert ahhoz aztán tényleg értett, és sajnos voltam annyira kiéhezett, hogy ez össze is tartott minket. Persze beszélgettünk is, de minek?! Csak saját magával volt elfoglalva, folyamatosan őt hallgattam, ez történt meg az, belémkötöttek brühühü, ennyi pénzt költöttem el x termékre (a pénz mindig központi dolog volt az életében), mikor megyek át hozzá. Utáltam benne, hogy állandóan azzal jött, hogy mennyit edz, elég volt ránéznem és láttam hogy semmit nem fejlődik, köbö én lenyomtam fekvőtámaszban, de neki ettől függetlenül jaj de jó izmosodik a hasa meg bedurran a karja és milyen tök jól néz ki. Hát egy átlag lánynak jobban kiugrik a tricepsze, sebaj. A másik, hogy akármikor mentem, képes volt mindig kifizettetni velem annak a kajának/piának a felét, amit ketten feléltünk. Inkább elmászott velem a távolabbi boltba, mert ott x (x kisebb mint 100) forinttal olcsóbb volt az, amit venni akart. Fő beszédtémája a pénz volt, meg hogy mi mennyibe kerül, itt a tojás 500, ott 550, akkor az előbbibe megyünk, mert akkor jobban kijön anyagilag. Lejártuk a lábunkat, majdnem megfagytam, de azért az 50 forintért már megérte! Jahm, és szeretett énekelni. Nem mondom, hogy nincs jó hangja, elhallgatja az ember köbö 5 percig, de amikor már azzal jött, hogy jelentkezik az X-faktorba, akkor azért a fejemhez kaptam, hogy ezt komolyan gondolta-e. Tanultam énekelni évekig, és még nekem se jutna eszembe tehetségkutatóra menni, hát még neki, nulla képzettséggel és annyira azért nem szerethető hanggal. Na mindegy, nem is ez a lényeg, inkább a szakítás:

Beleuntam a kapcsolatba, már menekültem volna, még a szexről is lemondtam, csak hogy vége legyen. Elég szar dumát adtam elő neki, hogy miért kell előbb hazamennem tőle ("Nem hoztam magammal hajkefét"), de csak a hülye nem érthette, hogy mit jelent ez. Felfogta, elengedett, mondta hogy majd összepakolja a cuccaimat és tegyek így én is. Rá egy napra, amikor dolgoztam, kaptam tőle egy felettébb kedves, barátságos hangvételű sms-t, hogy hogy van az, hogy már most kavarok egy fiúval, és komolyan is gondolom, pedig pont én mondtam mekkora gerinctelen dolog ez, mégis mire számítottam. Az tény, hogy nem túl fair módon találkozgattam egy sráccal, legyen mondjuk Sz, és tényleg tetszett is nekem, végre nem egy tipikus hülyegyerek, hanem az értelmi szintemnek megfelelő ember, csodálatos, de még egy ölelést sem engedtem meg magunknak, nehogy botrány legyen. Ráadásul a mi kedves B-nk nem is tudott róla semmit. Ezért nem is értettem B reakcióját, plusz semmi rosszat nem tettem, gondoltam barátkozhatunk. (Szintén, kedves mindenki! Kapcsolat után nincs barátság! Vagy ha igen, akkor az egy nagyon elcseszett kapcsolat volt.)
 
Jó, barátkozzunk. Ez működött köbö cirka 2 hétig. Utána kaptam az sms-eket, hogy gondol rám, Cica így Cica úgy (wtf?), találkozhatnánk, menjek vele túrázni, hiányzom, neki ez nem megy... Akkor hagyjuk. Nem forgatom benne a tőrt. Azóta nagyon utál, szerinte kihasználtam (azt még nem tudom hogyan. Anyagilag talán? ;))
Sz-szel azóta is boldogan, szeretetben, boldogságban éldegélünk, és talán mégsem vagyok annyira kiálhatatlan meg elviselhetetlen meg kritikus, ha még egy hangos szó nem hangzott el közöttünk, és imádjuk egymást, a kis hibákkal együtt is.
B-ről nem tudok sokat, csak hogy állandóan piál (ezt mindig tudatta velem), meg bulizik, nőzik, ilyenek. Bár nem tudom, ha valaki megismeri, és rájön, hogy a fő motívum az életében a pénz, meg saját maga, akkor mit fog szólni... De előre is sok sikert neki!

Kötelező körök: Tesco-ban voltunk (bár az volt a legmesszebb), gumit ő vett, katona nem volt, bár talán nem ártott volna a lelkének meg a testének sem :DDD
Csók a családnak! Egy lány a sokból