Sziasztok Szakítósok!

Az én sztorim még a kötelező katonaság idejéből való.

Az egyik szórakozóhelyen megismertem egy (jóképű, jó testű, jó dumájú) srácot, és elkezdtünk járni. A srác Pest megye déli részéből származott, én meg pesti voltam, így ő sokat utazott (Busz+HÉV) hozzám. Jó szakmája volt, s kiválóan beszélt idegen nyelveket, mivel külföldön is járt egyetemekre. De nem dolgozott, várta, hogy bevigyék katonának. Konkrétan semmit se csinált, csak a haverjaival múlatta az időt, ami elvileg okés lett volna és érhető.  Én akkor jártam az orvosi egyetemre, jól tanultam, jó ösztöndíjam volt, és a suli mellett külön órákat adtam, s felvételire készítettem fel. Elég jól éltem belőle, de annyira nem, hogy mást is eltartsak, pláne hogy sok pénzt tegyek félre. Mivel sosem voltam irigy, amim volt, megosztottam vele, ennek ellenére el kezdte pedzegetni, hogy neki a katonaságig semmi dolga nincs, de nem jön ki a pénzéből, "besegíthetnék" neki egy kicsit. Nem tudtam, mire gondol, így azt gondoltam, amikor bulizni mentünk, akkor fizettem a fogyasztását egy párszor, s nálam aludt, néha lakott  is alkalmasint. Konkrétan miből él, azt nem tudtam, nem is érdekelt, gondoltam, vezető állású szülei eltartották őt és a húgait is, akik nagyon tiptoppak voltak.

Kb. ebben az időben (kb. kapcsolat 3. hónapjában) mutattam be a szüleimnek is. A nálunk történt látogatása után el kezdte mesélni a külföldi múltját, hogy tulképpen volt egy élettársa, akivel úgy volt, hogy összeházasodnak, és azzal több mindent vett. Lakást nem, de kocsit, bútort, elektronikus berendezésket igen, és hát a csaj követel tőle pénzt (szokásos: őthogylevettékblabla klisé), és nem engedi elhozni a kocsiját. És hogy az mennyi vám stb. lenne. Nekem iszonyú pénzekről beszélt, mert a "klasszikus" Nyugaton tanult, és nem is gagyi autója volt. Hát ez már egyáltalán nem tetszett, mert azt akkor már láttam, sokat magáért nem tesz, főleg nem másért. De hát Istenem az elszámolás nem könnyű egy együttélés után, tudtam magam tapasztalatából, még akkor is ha nálam pl. egy számítógépről, pitibb dolgokról volt szó.

Szüleimnél tett látogatás után közölte, hogy ő elhiszi, hogy nekem nincs pénzem, de a szüleim támogathatnának! Mert milyen jó lenne, ha lenne egy kocsink és többször is láthatnám!  És majd úgyis összeköltözünk, s ígymegúgykötelezőromantikaesküvőgyerekekgagyiszöveg a katonaság után.

Szüleimtől kaptam egy lakást, de onnantól az én dolgom volt rá a rezsit és részleteket fizetni, és soha nem szorultam meg, még ha volt is, hogy pénzt kaptam ajándékba.

Otthon elmondtam a sztorit, hogy ők mit szólnak hozzá, azzal, hogy kicsit problémásnak látom ezt a srácot. Amikor a legközelebbi vasárnapi ebéd volt, apám letesztelte, hogy mit is akar.  És miből akarja nekik vagy nekem ezt a kölcsönt visszafizetni. A srác szeme elkerekedett, hogy a kocsit én is használhatom, nem kölcsönre gondolt, és hogy ő most lesz katona, neki semmi pénze nem lesz. Erre apám megmondta neki, "hogy ha így van, fenntartani se tudod, így minek is neked. A lányomnak meg akkor lesz, amikor ő akarja és el tudja tartani."