Túl nagy farkam van, és a mi esetünkben ez sok kellemetlenséget okoz. Csak bizonyos pózban, nagyon óvatosan megy a szex, de így is van amikor fájdalmat okozok neki.

Sziasztok, Tamás vagyok. Ez a történetem: A feleségemmel tíz éve vagyunk együtt. Szeretjük egymást, egyetértünk a legfontosabb dolgokban, egy hullámhosszon vagyunk. Azt hiszem a miénkre mondják, hogy jó házasság. Van egy probléma azonban, amin sokáig túlléptem, vagyis inkább együtt éltem vele. Persze, hogy a szexről van szó. Egy fizikai akadályról, amit nehéz leküzdeni. Az a helyzet, hogy nem vagyunk kompatibilisek egymással. Túl nagy farkam van, és a mi esetünkben ez sok kellemetlenséget okoz. Csak bizonyos pózban, nagyon óvatosan megy a szex, de így is van amikor fájdalmat okozok neki. A falra tudnék mászni, amikor a viccekben, anekdotákban a nagy szerszám előnyeiről van szó, meg hogy csak ettől jó a nőknek az ágyban. Hát, ez nálunk nem így van. Az évek során egyre inkább kitapasztaltam, hogyan tudom minimálisra csökkenteni, hogy fájdalmat okozzak neki, és hosszú előjáték után el is érjük, hogy végül mindkettőnknek jó legyen, de ez inkább attól van, hogy elsősorban a másiknak akarunk jót. A korábbi kapcsolataimból tudtam, hogy más nővel nem feltétlenül vannak ilyen problémák, a többségnél nem volt baj a méretemmel. De, gondoltam, az érzelmi része kárpótol a feleségemmel. Végül is nem arról van szó, hogy nem tudunk dugni, - tudunk, csak kompromisszumokkal. A bonyodalmak akkor kezdődtek, amikor először megtapasztaltam, milyen az igazán jó szex. Egy volt kolléganőmmel, nevezzük Diának, régóta baráti viszonyban voltunk, sokat jártunk egy társaságba. Már a munkahelyünkön tetszettünk egymásnak, de némi szóbeli évődésnél több nem történt. Aztán egy évvel ezelőtt egy buli és számos pezsgő után a taxiban egymásba gabalyodtunk. Felmentem hozzá, és egy nagyot keféltünk, - kompromisszumok nélkül. Bár megbeszéltük, hogy egyszeri dologról volt szó, és én sem akartam házasságon kívüli kapcsolatot, végül - mindig több hónapos kihagyással - még háromszor megismételtük a randevút. Mind a ketten tudtuk, hogy csak a szexről szól, de nem tudtunk ellenállni egymásnak. Két alkalom között többször találkoztunk társaságban, beszélgettünk, viccelődtünk, mintha semmi sem történt volna. Aztán megint csetelés, SMS, és hatalmas szex. Utána mindig lelkiismeret-furdalásom volt, és persze otthon is folytatódott minden a régiben, az ágyban is. Már ez is épp elég nehéz helyzet lett volna, de végül beütött a mennykő. Egy ismerősöm egy születésnapi bulin bemutatta nekem egy munkatársát, Orsit, egy félig portugál lányt. Az a fajta csaj, akit azért nem mer megszólítani a legtöbb férfi, mert eleve elérhetetlennek tűnik. Én nem is csajozási, csak amolyan társasági udvarlási szándékkal mégis megpróbáltam. Nem részletezem, de elég az hozzá, hogy összejöttünk. Éppen túl volt egy csalódáson, kellett neki valami kapaszkodó. Először csak beszélgettünk, aztán a kapualjban csókolóztunk, mint két kamasz. Másnap megint találkoztunk, este már az ágyban voltunk. Életem legnagyobb szexuális élménye volt. Ha a feleségem az egyes szint, Dia a kettes, akkor Orsi a tízes. Szédültem, amikor hazafelé mentém, nem tudtam, hogy így is lehet. Ráadásul azt mondja, neki sem volt még ilyen jó senkivel. Másnap napközben eljöttem a munkahelyemről, visszamentem hozzá, és folytattuk. Az ismétlés megerősítette az első tapasztalatot: eszeveszett jó volt megint. Aztán még egyszer találkozunk, megint csak napközben, és megint csak sikítós, ájulós szex. Ennek két hete. Orsi szerencsére elutazott egy hónapra Portugáliába, így volt időm magamba szállni. Tíz évig kibírtam megcsalás nélkül. Kibírtam a kompromisszumos szexszel. Nem akarom elhagyni a feleségem, akit szeretek, és hazugságban sem akarok élni. De egyszerűen nem tudom, hogy fogom abbahagyni. Ha kívülről nézem magam, olyan mint egy hülye film, a pasi két szeretővel és a feleségével. Pedig a véletlen hozta és a hormonok. Diát el sem kell küldenem, egyszerűen nem megyek fel többé hozzá és kész. Ezt még kibírom valahogy. De Orsi olyan, mint a kábítószer. Az eszemmel tudom, hogy abba kéne hagynom, ki kéne szállnom, de egyelőre képtelen vagyok rá. Folyamatosan az jár a fejemben, hogy ha úgy folytatódik az életem, mint előtte, az olyan lesz, mint a cölibátus: feladom a szexuális gyönyört valami szent célért. De lehet, hogy ez az élet rendje.