A zene az örök konfliktus, jampik-csövesek, alterosok-diszkósok, nehéz, áthatolhatatlan ellentét ez, és igen, jól látja a levélíró, ez a harmadik évezred küszöbén is komoly probléma. Lassú klikkerek kedvéért a levél végén teljes terjedelmében közüljük a szóban forgó dalt.

Azzal kezdeném, hogy nem vagyok az a nagy romantikázós tipus... hát, ahogy így végig gondolom, tulajdonképpen *egyáltalán* nem vagyok az. szóval 24 éves voltam, amikor először voltam szerelmes. féle-forma. nem mintha a lányok nem lennének csinosak vagy valami, egyszerűen csak ez így van, és kész. mégcsak nem is zavart, de komolyan.
na mindegy, lényeg, hogy nyáron megismertem egy lányt, volt egy-két randi mittom én, összejártunk meg minden, a dolgok kezdtek szépen alakulni: vacsora, mozi, slumber-party, miegymás.
aztán...
nem is tudom igazán hogy írjam le, még most is itt bujkál a szám szélén a röhögő görcs, ha rágondolok. szóval az történt, hogy egyik október este kölcsön kértem a szüleim kocsiját, és úgy mentem érte. mint gondolom minden normális huszonéves, én is szépen, ne unatkozzak, ugye, beraktam a kedvenc CD-met - ennek még fontos szerepe lesz, figyeljetek. szóval megvolt a vacsora a kedvenc belvárosi étteremben, indulnánk haza. elindultunk a kocsi felé, de aztán rájöttem, hogy a természet hívását nem fogom bírni tartani a következő megállóig, így mondtam neki, hogy vissza kell menjek mosdóra. erre azt mondta, OK, megvár a kocsiban, odaadtam a kulcsot, én jobbra el.
lényeg visszaértem, beülök. a lány felpöccintette a kis villanyt a kocsiban, rám nézett, és azt mondta halál komoly (halvány volt a fény, de én bizots vagyok benne, hogy sápadt is volt) fejjel - idézem - "ne haragudj, de nem tudtam, hogy ilyen zűrös lelked van. szerintem hagyjuk a dolgot". amikor értetlenkedve kérdőre próbáltam vontam, kivette a cd lejátszóból a lemezt, hozzám vágta, majd kiszállt az autóból, és eltűnt az őszi ködben. azóta nem beszéltünk, the end. a cd-ben a converge 2001-es lemeze volt (jane doe). jó, nem a finomlelkűség csúcsa, de hogy a harmadik évezred küszöbén valaki a zene miatt szakítson...
A slussz poén - talán mondanom se kell, de - az, hogy egyébként nem vagyok az a zeneőrült, néha-néha hallgatok, és kétségkívül a converge az egyik nagy kedvenc, de éppenséggel chopin meg a másik nagy fav, úgyhogy na ezt kiérti...