Ha nyolc hónap után nem lehet karácsonyozni, ha négy hónap után nem lehet tenerifézni, akkor két hónap után lehet meglátogatni?

 

Sziasztok!

Ebben a sztoriban én (lány) vagyok a hülye, aztán kíváncsi vagyok, ti
(értsd: kommentelők) mit hoztok ki belőle.

A helyzet: kb. két hónapos kapcsolat, úgy, hogy az országhatár két
oldalán lakunk, de azért áthidalható távolságra. Lazán vettük, olyan
értelemben, hogy nem beszéltük meg, ki hány gyereket akar és hasonlók.
Ő is járt nálam, én is nála, olyankor jól voltunk, legalábbis
szerintem, közben sms, mail, ilyesmik.

A baj akkor kezdődött, amikor megbeszéltük, hogy melyik nap érkezik,
melyik vonattal, ám az érkezése napján egyszerűen eltűnt a föld
színéről. Telefonja kikapcsolva, e-mailre nem válaszol. Kimegyek a
vonathoz, sehol, kimegyek a következő vonathoz, továbbra sincs sehol.
Egy éjszakát végigparáztam, elképzeltem, hogy félholtra verve hever
valahol, vagy halálos beteg, vagy túszul ejtették egy szupermarketben,
mittomén.

(Így utólag persze egyértelmű, hogy el kellett volna felejtenem a
csávót ott helyben, de lévén hogy ragaszkodtam hozzá, mit ne mondjak,
szerettem, egyszerűen nem fordult meg a fejemben, hogy ez a szakítás
egyik formája lehet.)

Hajnalban, nagyjából semmi alvás után feltettem magam egy vonatra, ami
elvitt a határig, onnan stoppoltam a városig, ahol lakott. Felhívtam
egy utcai telefonról, felvette, azt mondta, kirabolták, elvitték a
telefonját, útlevelét, mindent. Furcsa volt, hogy az e-mail címét is
ellopták? De azért továbbra sem fordult meg a fejemben, hogy nem mond
igazat, naiv voltam, lehet kövezni.

Kiderült, ő éppen néhány várossal arrébb tartózkodik, mondtam, ha már
itt vagyok, legalább találkozzunk, felültem megint a vonatra,
odamentem. Felhívom, azt mondja, munka kellős közepén van, néhány óra
múlva találkozzunk, megbeszéljük a helyet és időpontot, még azt is,
melyik villamossal jutok oda.

A megfelelő időben ott vagyok, ő sehol, hívom, nem veszi fel.
Dekkoltam egy parkban egy másik országban, hullafáradtan, éhesen
(pénzem amúgy volt, de nem ment le a kaja a torkomon). Közben egy
vadidegen ürge többször felajánlotta, hogy aludjak nála, valahogy nem
volt kedvem.

Akkor már este volt, tíz felé, én hívogattam a barátnőmet, aki abban a
városban lakott, gyakorlatilag az egyetlen embert, akinél meghúzhattam
magam másnapig, ő sem vette fel. Már majdnem belenyugodtam, hogy padon
alszom, amikor sikerült elérni a barátnőt, azt hiszem, nem kicsit
leptem meg, de megértette.

Miután hazaértem, jó néhányszor kerestem a csávót telefonon, mailben,
nem egyébért, de nem akartam neki annyira megkönnyíteni, hogy az
egészet magyarázat nélkül megússza. Aztán kaptam tőle egy smst,
miszerint ő megijedt tőlem. Valószínűleg qrva ijesztő egy barátnő, aki
aggódik érted. Szörnyű.

Üdv
egy olvasó