A beküldő lány szerint ez nem mulatságos, pedig az! Ha valaki a médiában dolgozik, azt hiszi, mindent megtehet, példuál félrekúrhat. Melyik újságíró nem vallott szerelmet még egy hasonlatban, egy politikus fikázásban vagy egy filmkritikában? Na, ez az. Sokan például azt nézik, mikor élesedik ez a poszt, és azt hiszik, 6-kor keltem, hogy feltegyem. Hát, nem. Pedig milyen jó alibi lenne.

Az én történetem nem hosszú, nem mulatságos, tanulságos.

Ismerkedés: netes társkereső. Pár levél, személyes találkozás, szinte azonnal szex. Minden szép és jó.
A férfiú az egyik elektronikus médiumnál dolgozik. Akkor is ott melózott, most is. Megérdemelné, hogy felfedjem, kilétét, de 8 év távlatából minek.
Na szóval, az ém imádottamat hívom napközben, mi legyen az esti program?
Menj csak haza, majd jövök, tudod, ma sokáig bent kell lennem, még este 11 után is beszélek, hallgasd csak meg...
Csodálkoztam, miért erölteti a hallgatást, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Ellenben 23 órakor készülék bekapcs, hallgatom.
Tényleg ő beszél. Már kezdem sajnálni, hogy mennyit kell melóznia, már éppen azon morfondírozom, hogy milyen masszázzsal várom, amikor szó bennakad, csend, majd jön a bemondó. A kövekező szöveggel: "elnézést kedves hallgatóink, mint azt hallhatták a szalag elszakadt, most hallgassanak zenét a következő műsorig."
Mi van? Ha az én drágám bent van, hogyan szakadhatott el a szalag? Ha viszont nincs bent és szalagról beszélt, ami elszakadt, hol van?
Fél 12-kor csörög a kulcs a zárban. Megjön. Mosolyogva.
- Hol voltál? - kérdem
- Hol? Hát a rádióban. Hiszen mondtam, vagy nem hallgattad?
- Hallgattam. 3 percig valóban ott voltál, aztán elszakadt a szalag. A bemondó kért elnézést, zene ment.
Elsápad. Keze remegni kezd. Nincs mit tennie, lebukott.
- Hol voltál? - kérdem újra.
- Had magyarázzam meg... - így ő.
- Félredugtál?
- Igen...
Szó nélkül sétáltam ki az életéből egyetlen tárgyammal, a fogkefémmel, ami ott volt nála.