Kedves Szakíts ha bírsz!

Az elmúlt pár hétben elég sok történetet olvastam végig és voltak érdekesek, meghökkentőek és viccesek. Azonban nem találtam olyat történetet, amiben még az adott kapcsolat esetlegesen tartott volna, de érezhetően végén lenne. Ezért gondoltam, hogy megosztom Veletek az Én történetemet.

Ez a kapcsolat 10 hónapja kezdődött egy egyetemi buliban, ahova Én (fiú) a barátaimmal ugrottunk le, hogy a héten felgyülemlett feszültséget és pénzt annak rendje és módja szerint levezessük. Korábbról is ismertem a lányt, mivel az egyik barátnőjével egy órára jártunk az egyetemen. Aznap este is összefutottunk velük, ahol ott volt Ő is. Úgy tudtam, hogy kapcsolata van, ezért a szokásos nem túl nyomulós, de annál hatásosabb módon igyekeztem levenni a lábáról. Nagyon jót buliztunk együtt aznap este és már majdnem meg is csókolt, azonban eszébe jutott, hogy a barátnőjének, akivel egy órára járok, egy másik barátnőjével egy hete együtt vagyok. Így a csókból nem lett semmi, de nem csüggedtem. Annyira megfogott az elérhetetlenségével, hogy senki mást nem akartam,csak Őt. Ezután a buli után 1 hónapig nem találkoztunk a vizsgaidőszak miatt, csak MSN-en beszéltünk. Az egyik alkalommal azt mondta, hogy ha nem randiról van szó, akkor szívesen találkozik velem, hogy megismerkedjünk, de csak a vizsgák után. Ekkora már az is kiderült, hogy a korábbi 2 éves kapcsolatának vége. Én persze mondtam, hogy nem randi lesz, csak ebédelünk és beszélgetünk. Ez így is történt, azonban nagyon szép volt és továbbra is elérhetetlen. Epekedtem érte, és még jobban akartam. A találkozó után is folytatódtak a beszélgetések az MSN-en és egyre többet tudtunk egymásról. És effektíve mindennap beszéltünk, telefonon is. A nyáron a barátnője révén, akit a barátaim is nagyon csípnek sok buliban voltunk együtt. Ismerkedtünk, de soha nem történt semmi.
Aztán szeptemberben eljött a szülinapja, amire szerettem volna valami emlékezetessel és csodálatossal meglepni és volt gyertyafényes vacsora, házhoz vitt rózsacsokor, és egy nagyon szép nyaklánc. Mindez úgy, hogy nem jártunk és tudtam, hogy van megint valaki az életében. De nem érdekelt, csak azt tudtam, hogy Ő az, akire már évek óta vártam. Volt is sírás és feszengés, mikor minden együtt volt, viszont elmondta, hogy egyelőre nem tud többet elképzelni, mint barátság. Ez kicsit rosszul esett, de sebaj, majd legközelebb, a küzdésnek előbb vagy utóbb meglesz a gyümölcse, gondoltam. Az ősz is úgy telt el, mint a nyár, azonban időközben egy pillanatra elbizonytalanodtam abban, hogy mi lesz, és időt kértem tőle, hogy egy darabig ne beszéljünk és ne keressük egymást. Ekkor már jött olyan üzenet, hogy nagyon szeretlek és nagyon fontos vagy nekem, de érts meg. Én úgy gondoltam, hogy úgy tudom megérteni, ha egy időre lezárom. 1 hét fájdalmas szünet mindkettőnknek, majd Én elmentem Ausztriába egy céges útra, ami után a nyakamba borulva örült, hogy újra láthat. Szépen lassan, de haladtunk, rengeteg beszélgetéssel már-már mindent tudtunk egymásról. Majd jött az egyetemen a gólyabál, amire ugyan már bőven nem, mint gólyák mentünk együtt. Ekkor csattantt el az első igazán érzelmesnek nevezhető dolog egy szájra puszi. Majd két héttel később a születésnapomon összejöttünk. 7 hónap után beteljesedett álmaim kapcsolata. Örültem, boldog voltam nem érdekelt senki és semmi más. Állandóan Vele akartam lenni. Karácsony előtt Én hazautaztam vidékre, de folyamatosan tartottuk a kapcsolatot. Majd 27-én visszajöve Vele is megünnepeltük a karácsonyt, és megtörtént a teljes beteljesülés a kapcsolatban. Ezután együtt rendezgettük az új lakásomat és élveztük a kapcsolat minden percét. Szilveszterkor azonban megtörtént az első veszekedés, mert féltékenységi rohamot kapott, amiatt, hogy a buliban, ott volt az egyik volt bnőm a jelenlegi barátjával. Hiába bizonygattam, hogy ne legyen ideges, nem hallgatott rám. Elromlott az egész esténk, de nem érdekelt jobban idegesített, hogy hogyan győzzem meg az igazamról. Másnap reggel sűrű bocsánatkérések közepette kibékültünk és folytattunk mindent, mint annak előtte. Majd 3 héttel később, ahogy vége lett a vizsgaidőszaknak egy bnőjével elment bulizni, aminek az lett a vége, hogy mindketten elég rendesen becsíptek és hívtak bennünket a barátjaikat. Akkor lejátszódott ugyanaz, ami szilveszterkor csak a nyílt utcán, a barátok előtt és még több indulattal. Pedig nem volt oka rá. Hazavittem magamhoz és lefektettem, majd reggel megbeszéltük a dolgot. Láttam, hogy szégyelli magát, de nem tudtam rá haragudni. Másnap elutazott a szüleivel 1 hétre síelni, és azt mondta, hogy megtalálja önmagát és minden rendben lesz. Majd mikor hazajött örültünk egymásnak és biztosított, hogy minden rendben lesz ezután. De közölte azt is, hogy 2 hét múlva elutazik búvárkodni 1 hétre és ne haragudjak, hogy megint itt hagy, de értsem meg, hogy ez mennyire fontos neki. Én persze, hogy ezt is megértettem, viszont nyugtalanított, hogy ott lesz egy olyan valaki, aki akart tőle valamit még nyáron, de mégsem lett a dologból semmi. A két hét nagyon szépen telt el, a Valentin-nap is jól sikerült és minden rendben volt. Azonban mikor elutazott kijött belőlem a féltékenységem. Alig keresett, nem írt sms-t és minden megfordult a fejemben. Az eszembe sem jutott, hogy esetleg azért nem ír annyit, mert sokba kerül, pedig ez volt az igazság. Majd 5 nappal ezelőtt hazajött. A szüleivel együtt vártam a reptéren, ahol alig vártam már, hogy lássam és újra a karjaimban tartsam. Még aznap elmentünk az Én szüleimmel együtt egy bálba. Minden úgy tűnt, hogy rendben van. Szép volt, boldognak tűnt és biztosított arról, hogy szerelmes. Vasárnap visszajövet Pestre az autóban említette, hogy az elmúlt 1 hét alatt, az összes jelentős expasija kereste, de nyugodjak meg, egyiksem érdekli. A hétfő még úgy ahogy eltelt, elment hozzájuk, hogy egy kicsit lássam és leleket öntsek bele, mivel aznap kezdett a munkahelyén és nem voltak túl jó élményei az első napról. Jó volt, szép volt és láthatóan örült,hogy ott voltam vele. A kedd volt a "fekete kedd". Történt ugyanis, hogy egy ex bnőm írt msn-en, hogy biztos forrásból tudja, hogy a bnőm találkozni fog az egyik expasijával. Nekem sem kellett több, elborult az agyam, és ahelyett, hogy a bnőmtől megérdeklődjem ennek igazságtartalmát egyből elkezdtem kombinálni és máris írtam az sms-t a legjobb barátomnak, hogy tudom, hogy meg fognak csalni. Azonban nem a barátomnak küldtem el, hanem a bnőmnek. Egyből jött a hívás, hogy honnan veszem ezt, és amikor közöltem, hogy honnan rámcsapta a telefont. Rosszul éreztem magam, szédültem, alig bírtam állni. Hazamentem és vártam, hogy este átjöjjön és megbeszéljük a dolgot. Át is jött és beszélgettünk. Bocsánatot kértem a bizalmatlanságért és megígértem, hogy nem fog többet előfordulni, csak nekem sok volt az elmúlt hét nélküle. Erre azt mondta, hogy nem haragszik és Ő is hibázott, amit Én megbocsátottam. Viszont Ő délután gondolkozott és arra jött rá, hogy túl sokat veszekedtünk a kapcsolatunk 3 hónapja alatt és alapvetően különböző emberek vagyunk. Az eltévedt sms óta, pedig egyszerűen ürességet érez irántam. Szeret és fontos vagyok neki, de nem érzi, hogy a rózsaszín köd ott lenne. Abban állapodtunk meg, hogy ennek ellenére folytassuk és ha nem működik akkor legyen vége. Úgy feküdtünk le, hogy nem érhettem hozzá, és Ő meg nem akart hozzám érni. Egész éjszaka gondolkodtam és leírtam mindent neki egy levélben, amit szerettem volna csak egyszerűen a párnámon hagyni. De felébredt mikor készülődtem és visszahívott az ágyba, hogy próbáljak aludni és ne gondolkodjak, majd megoldjuk ezt is, úgyanúgy, mint a többit. Hozzámbújt csókolgatott, simogatott és úgy aludt tovább. Reggel azonban ugyan olyan fagyos volt, mint este, csak már megcsókolt. A levelet odaadtam neki, hogy olvassa el, mert érdekes lehet.
Szóval itt tartunk most és nem tudom, hogy ezt a fennálló feszültséget lehet-e oldani, vagy már végleges ez az állapot.
Várom az építő kommenteket, amennyiben felrakjátok a blogra, ezt a nem túl rövid, de szerintem annál érdekesebb, még létező kapcsolat történetet.
Köszi.