Sziasztok,

 

Az alábbi történet nagyon fiatalon történt velem, 15 évesen, nem vicces, és már lehet hogy volt ehhez hasonló történet, de azért leírom, mert akkor fiatalon az volt a legsötétebb időszakom, amit szívesen száműztem volna az életemből, bár mostmár utólag mosolyogva gondolok vissza rá. Elnézést a novellai hosszúság miatt, de valahogy így jött ki belőlem.

 

Az egész egy augusztusi este kezdődött, amikor is az egyik barátnőm sms-ben kihívott engem sétálni, két hímnemű kíséretében. Érekesen vonultunk végig az utcákon, egyik csávó barátnőm, másik az én kezemet fogva, és így haladtunk egészen az egyik srác (későbbi szívem választottja) otthonába. Bár én pont a másik srác kezét fogtam, és azért kicsit úgy is éreztem, hogy ő be akar csajozni, ámultam-bámultam, hogy a szőkének (a másik) motorja és gitárja is van, és mindkét hobbit nagyszerűen űzi. Az a srác valósággal lenyűgözött, és akkor persze meg is mozdult valami pici szívemben. Ezt barátnőm is érezte, akinek már a kezdetektől nagyon tetszett a szőkeség. Idővel a sráccal telefonszámot cseréltünk, azon az ürügyön, hogyha majd filmezni támad kedvük a haverokkal, akkor felhív. Mondanom sem kell, pirultam a boldogságtól. Közben barátnőm ki-kiakadt, hogy szépen lassan átvettem a srác társaságában az előkelőbb női helyet, ahol eddig ő volt. És közölte hogy az én drága szőkémnek van egy 9 hónapos kapcsolata, és hogy most csak mosolyszünetben van a srác azzal a lánnyal. Ez valahogy elsiklott a fülem mellett, plusz megnyugtattam a barátnémet, hogy ne aggódjon, nem vágyom én a királynői trónra a társaságban (magamban azonban hozzátettem: csak a srácra). Igen, nagyon kis gyerekek voltunk még.

Egyszer barátnőm másik barátnője is velünk jött (barátnőm a szóismétlések elkerülése végett X legyen), X-nek akkor udvarolt valami mácsómen, aki enyhén perverz sms-ekkel bombázta, amitől a csaj teljesen odavolt, a másik csajjal sikongatni meg vihogni kezdtek filmnézés közben, amikor épp küldött X-nek egyet, mikor is én meg a két srác nem értettük, hogy ezt most miért kell. Erre X  az sms-től ledöbbenve és annak örülve közölte a fiúkkal, hogy most mennünk kell. Én mit tehettem, engem is magukkal rántottak. Egész úton arról a pasiról volt szó, de én a hátam közepébe se kívánta a témát, amikor egészen addig ott lehettem az én drága hercegemmel. Este írtam egy sms-t a srácnak, hogy ne haragudjon X kirohanása miatt, meg hogy csak úgy otthagytuk őket, én nem igazán akartam. Ettől kezdve sms-ezések sora, míg egy újabb tali alkalmával a srác otthonában elcsattant az első csók a holt sötétben a másik srác és X jelenlétében. Attól kezdve még sűrűbb lett az a rózsaszín massza, ami akkor kezdett képződni, amikor megláttam a skacot.

 

Szeptember, iskolakezdés. Minden heppi, boldogan újságoltam mindenkinek, hogy van egy édes barátom. Délután zenehallgatás közben aztán jött egy üzenet tőle, ami borzasztóan szíven ütött: a suliban meglátta a mosolyszünetes csaját és most aztán teljesen össze van zavarodva, hogy melyikünkkel is legyen. Idióta pesszimista létemre akkor elkönyveltem magamban, hogy jó, életem addigi legszebb időszaka amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment. Eltelt egy kis idő, amikor  az a csaj már nem állt kettőn közé, úgy tudtam, szakított vele miattam (később kiderült, egyszerűen csak otthagyta). Utána még szebb időszak következett, pár-pár megszakítással, majd béküléssel. Kettesben, úgy igazán csak mi ketten egyetlen egyszer voltunk, akkor is valami filmet (asszem a Kört <lol>) néztünk, de még akkor is el voltam szállva a gyönyörűségtől. Aztán történni nem történt köztünk semmi intimebb a csókoknál, meg a fenekem taperolásánál, fiatalságunk miatt se, meg amúgy se lett volna rá alkalom a haverok gyűrűjében.

 

Aztán egyszer csak megint megváltozott valami. A szilvesztert se töltöttük együtt, még egy sms-sel sem ajándékozott meg éjfélkor az én mocskos kis szőke hercegem, csak miután én írtam neki. A karácsonyi ajándéka is nálam volt, egész téli szünetben nem találkoztunk, csak a haverjaival filmezett. Itt már gyanítanom kellett volna, hogy bár megígérte, majd engem is áthív filmezni vagy valami, mégsem tette, és fennhangon hirdette, hogy a barátaival épp filmeznek, ne haragudjak, de nem ér rá msn-en beszélgetni velem. Szilveszter után aztán jött egy sms, hogy látom, nem megy ez nekünk így negyedszerre sem... Mondom jó, akkor hagyjuk is ezt abba, mert már kezdett teli lenni a méhem ezzel az egész kapcsolattal. Aztán egy (vagy már nem tudom, mennyi) hónapos szomorkodás, teljes letargia következett totál fekete ruhákban.

 

X egyszer írt sms-t vagy hívott (már nem emlékszem), hogy menjek ki vele sétálni, de akkor pont nem értem rá, ezért egy pár héttel később megint elhívott, akkor tudtam menni. Hát, bevallom, amit akkor mondott, az felért egy frissítő masszázzsal, de ugyanakkor olyannyira meglepett, és akkora csalódát okozott, hogy leesett az állam. Azt mondta, hogy szilveszter éjszakáján a szőke megcsókolta, és azt kérte X-től, hogy próbálják meg. Mondanom sem kell, felháborodtam, hogy hogy lehet valaki ennyire gyökér, hogy egyrészt sms-ben szakít, másrészt pedig még nem is az igazat írja. Persze, biztos nem volt pofája megírni, hogy az egyik legjobb barátnőmmel csalt meg. Mindenesetre ezt ők ügyesen titkolták, lesték egy pöttyet a szenvedésem, majd mindketten arra vártak, hogy X elmondja nekem a szitut. X borzasztóan rosszul érezte magát, mert nem akart elveszíteni engem. Az volt a szerencséje, hogy azzal, hogy ezt közölte, teljesen kiábrándultam a srácból a csalódottság miatt. A barátnőmmel a mai napig jóban vagyok, egyáltalán nem haragszom rá, bár nagy eséllyel reagálhattam volna sokkal rosszabbul is. Kiderült, hogy az előttem lévő csaját is úgy hagyta ott velem, mint most engem X-el. X-el együtt voltak egy jóideig, de borzasztó volt, mennyit veszekedtek, ráadásul a srác szintén hülyén viselkedett, szóval annak is vége lett.

 

Nos ezzel az álomszőkével már aligha tartom a kapcsolatot, max csak haveri szinten, de már talán úgy sem. Tipikus anyukákkedvence-lányokálma. Első látásra bele lehet zakkanni, de az isten irgalmazzon annak, aki egyszer össze is jön vele.

 

Tudom, fiatal voltam, meg most sem vagyok még teljesen felnőtt, sőt, felnőtt sem (19), de azért azt gondolom, hogy ez a történet is tanulsággal szolgált, ha másra nem, akkor arra, hogy egyrészt a többször felmelegített káposzta lassan megromlik, ha nincs benne fűszer, akkor pedig már eleve rossz is, másrészt pedig nekem, az ilyen emberek elkerülésére, akik csak az elektromos éteren keresztül tudnak "fontos dolgokat" közölni a másikkal, ráadásul még akkor sem az igazat mondják