Rendhagyó sorozatba kezdünk itt a szakítóson, ha az olvasó is úgy akarja, akkor minden pénteken közlünk egy folytatást a végeláthatatlan hosszúságú sztorijából. Ilyen sem volt még, most majd lesz, sokfordulós sztori cliffhangerrel a végén.

 

Sziasztok!

Az én történetem nagyon hosszú, ezért úgy tervezem, hogy minden héten küldök belőle egy adagot,
és kb 3 hét alatt lesz teljes a történet. :)
Tehát nem kihagyni egy alkalmat sem, mert máskülönben nem lesz kerek a dolog.
Lesz benne, hideg, meleg,  3 eljegyzés, 2 esküvő, megcsalás, minden ami kell, kicsit mesébe illő, pedig minden szava igaz.
Bocs aki magára ismer, nem bírtam tovább magamban tartani...

A legeleje kb 12 évvel ezelőtt kezdődött.
Volt pasim legjobb barátját készültem felszedni, bosszúból.
Én /lány/ 18, fiú 17.
Helyszín, akkoriban nagyon menő  kisvárosi diszkó. Ősz volt, barátnőmmel ültünk egy asztalnál és beszélgettünk, hogy de szar az élet, hülyék a fiúk...
Mindeközben haditervet szőttünk, hogy álljak bosszút a volt pasimon amiért megcsalt, egy ismerős csajjal.
Kutyaharapás szőrével, és
legjobb ötletnek az tűnt /nagyon gyerekesek voltunk/ hogy szedjem fel a legjobb barátját, aki nem rossz képű, szabad, és ráadásul ide jár szórakozni.
Éppen kapóra is jött, odajött és megkért, hogy fogjam meg a kabátját, mert nem akarja beadni a ruhatárba, mert hatalmas a sor, és mire kivárná a sorát, vége lenne a bulinak. :)))
Mondtam rendben, de éjfélkor várom a bejáratnál.
Jött, megkeresett.
Kimentünk, sétáltunk, beszélgettünk, mivel érintőlegesen ismertük egymást, és tudtuk, hogy egyikünknek sincsen
senkije, /mert ugye a barátja megcsalt, így szabad lettem/ hamar egymás karjaiban kötöttünk ki, és végül egy stégen forrtunk össze.
Így kezdődött egy 8 éves kapcsolat, amiben azért volt egy év szünet, de az még azért odébb van.
Másnap találka náluk, azonnal be lettem mutatva a szüleinek, akik el voltak ájulva mennyire aranyos, kedves és szép lány vagyok, éppen a kisebbik fiúknak lettem teremtve.
Pertu, tegeződés, baráti viszony.
Bátyja már máshogy látta a dolgokat, de vele egész idő alatt nem foglalkoztam, ő egy link alak.
8 év alatt, talán 10 mondatot beszéltem vele, pedig sokat voltam náluk.
Mindketten suliba jártunk még, de azért szinte minden nap találkoztunk, hol náluk hol nálunk, vagy a helyi
szórakozóhelyen.
A legjobb barátból ellenség lett, fúrta a kapcsolatunkat, persze érthető módon vissza akart kapni, de ha egyszer akkor nem kellettem neki, mert megcsalt, akkor most már hiába kapart utánam, nem érdekelt.
Jól éreztem magam ebben a kapcsolatban.
Minden nagyon rendben volt, kedves, megértő, és ami a legfontosabb hogy tényleg belémszeretett, és nőként kezelt.
Ugye én voltam az idősebb de ez nem zavarta egyikünket sem, gondolkodásban, rajtam is túltett. Érett volt.
Az ágyban nagyon nagyok voltunk együtt, és
sok éjszakánk ment rá egymás kényeztetésére, amit azóta sem bánok, sokat tanultam tőle.
Bár tettem neki egy ígéretet, hogy ha elvesz feleségül akkor a nászéjszakán megengedem, hogy hátulról belém hatoljon.
Nem tette meg, nem élet a lehetőséggel. :))
Ő az a típus akir megfogja, megmarkolja, megharapja, persze mindezt nagyon érzékien.
Elmúlt az ősz, vége a télnek, kitavaszodott, velünk minden rendben, összeszoktunk.
Dúl a szerelem, rózsaszín köd, legnagyobb együttértés, sok szex, szenvedély, mint a mesében.
Részemről vége a sulinak, nyáron még otthon lazulás, szülők tartanak el.
Aztán egy közeli városban, nyílik egy hatalmas multicég.
Jelentkezési lap beadva...felvéve.
Hamar helyt állok, csoportvezető leszek, imádom a munkám, otthon a szerelmem, akit
a szüleim fiukként imádnak, mi kell még ennél jobb?
Aztán eltelt egy év.
Csendben, szülőket kizárva, kettesben eljegyezzük egymást egy kis étteremben gyertyafény mellett, és az első nap
beavatott stégen zárjuk az esténket, mint ifjú jegyesek esünk egymásnak. :))
Boldogság, szerelem, részemről munka, neki még midig tart a suli.
Telnek múlnak a hónapok, tart a szerelem is.
Aztán egyszer vége a sulijának.
Amilyen hamar csak lehet, elintézzük neki a katonaságot, hogy mihamarabb túllegyen rajta.
Még mielőtt munkába állna, hogy ebből ne legyenek gondjai a későbbiekben.
A 9 hónap hamar elröppent és kilépett a nagybetűs életbe.
Apukája vállalkozó, ami nem is megy annyira rosszul, így kívülálló szemmel, mivel anyagi dolgokba azért nem volt akkora rálátásom, mégha családtagként is kezeltek.
De új autó, márkás ruhák, drága ékszerek.
Miért is ne dolgozhatnának együtt?
Teltek a hetek, hónapok, apuka nem fizet, mondván "mélyponton van" anyagilag, éppen arra telilk, hogy fizetik a kocsit, meg esznek.
Persze ezt az ember meg is érti a körbetartozás miatt, ideig óráig, de hogy már fél éve mindkét fia ingyen dolgozzon, azt már nem.
Drága bátty, nem szól egy szót sem, neki minegy, mert őt semmi nem érdeki az életben, csajok, jönnek mennek nála, soha semmi komoly, itt ott elpotyogtatott egy két gyekeket, semmi gond! :))))
Csapodár, iszik, cigizik, csavarog, örül, hogy  van munkája, kap enni és nem unatkozik otthon.
De mi lépni szeretnénk, közös jövőt idnítani, együtt, külön, és ez egy fizetésből nem megvalósítható.
Persze forr a levegő kettőnk között, és azért a szüleimnek sem tetszik a helyzet, de nem szólnak bele, csak próbájuk négyesben megbeszélni a dogot, hogy mit kéne tenni, és hogy hagyja az apját, keressen  magának másik munkahelyet.


Most másik helyszínre ugranék, a munkahelyemre.
Ott észrevesz engem egy fiú, aki ugyan nem közvetlen a cég alkalmazottja, de ott dolgozik.
Közlik velem a munkatársaim, hogy tetszek neki.
Először tudomást sem veszek róla, jól van, van itt még vagy egy tucat srác aki akar tőlem valamit, és célzásokat tesz.
Nem üzengetnek, személyesen vetik be magukat.
Ő is egy a sok közül. Aztán ahogy elkezdem nézegetni, tökéletes alak, gyönyörű beszédes szemek, tökéletes fogsor, csodás mosoly, borosta...megtetszett.  Sebestyén Balázshoz tudnám hasonlítani a Balázs show műsorvezetőjéhez.
Akinek tetszik ez a típus, el tudja képzelni ezt a pasit is. Pont aznap volt a születésnapja mikor valamilyen oknál fogva vettem neki egy tábla bocicsokit. Apró figyelmességként.
Mint kiderült, még soha nem kapott lánytól semmit, ezért nagy kincsként őrizgette a kispárnája alatt tartotta./később a nála hagyott kihullott hajszálaimmal együtt/
Ugye otthon feszültség van az anyagi dolgok miatt, hogy nem tudunk tervezni, vagy valahova elmenni, mert mindig nekem kell
fizetnem, ami azért már fél év távlatában elég nyűgös, /és még a katonaságról nem is beszéltem/ főleg ha azt veszem, hogy az ő nyaralását anyámék finanszírozták, csak azért hogy együtt legyünk. Amit ezúton is köszönök nekik.
És pont akkor tűnik fel egy srác, aki vonzó, jóképű, mindig borostás amit még mindig imádok benne. :))
Valahogy hatalmába kerít a vágy, hogy igen, itt egy srác aki engem akar, van munkája, fizetést kap, jóképű, miért ne?

Szóval, hogy a történetben ugorjak egy nagyot,  sok veszekedés, múlóban a szerelem, eljegyzés felbontva, gyűrű visszaadva, ami később a zaciban végezte, hogy tudjon karácsonyi ajándékot venni a családjának.  Barátőm segítsével a zálogfiókos papír hozzám került, és én kiváltottam és még mindig őrizgetem, azért csak ez volt az első ilyesfajta kötelék az életemben. Aki azért ítél el, mert elhagytam a pénz miatt, az jöjjön össze egy hasonlóval, és nő létére tartsa el fél évig,  etesse, ruháztassa, fizesse a közös szórakozásokat, telefonszámláját, azonnal megváltozik a véleménye az egészről, bármennyire is szereti. Minden nap azon veszekedni, hogy szólj apádnak szükségünk van a pénzre, ahhoz, hogy lépni tudjuk valamerre.Végleges szakítás, azért nem volt annyira könnyű, hiszen azért elég sok idő telt el, és sok közös élmény fűzött hozzá. A szakító mondat kb így hangozhatott, döntsd el végre, ÉN vagy az APÁD!
És ő akkor az utóbbit választotta.
De kész vége, és ekkor jön borostás barátom.
Azt hiszem itt van az, hogy majd jövő héten folytatom.
Mert lezárult egy fontos korszak.
Jön az új pasival való életem, de!
Ennek itt még nem lesz vége, ugyanis a 17 évesből már sármos férfivé cseperedett egykori vőlegényem azért még feltűnik a színen...
Folyt köv.