Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne hitvány gyönge báb,
Mit kény és kedv szerint lök
A sors idébb-odább.
Félénk eb a sors, csak csahol;
A bátraktól szalad,
Kik szembeszállanak vele...
Azért ne hagyd magad!

Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne szád hirdesse ezt,
Minden Demosthenesnél
Szebben beszél a tett.
Építs vagy ronts, mint a vihar,
S hallgass, ha műved kész,
Mint a vihar, ha megtevé
Munkáját, elenyész.

Ha férfi vagy, légy férfi,
Legyen elved, hited,
És ezt kimondd, ha mindjárt
Véreddel fizeted.
Százszorta inkább éltedet
Tagadd meg, mint magad;
Hadd vesszen el az élet, ha
A becsület marad.

Ha férfi vagy, légy férfi,
Függetlenségedet
A nagyvilág kincséért
Árúba ne ereszd.
Vesd meg, kik egy jobb falatért
Eladják magokat.
„Koldúsbot és függetlenség!”
Ez légyen jelszavad.

Ha férfi vagy, légy férfi,
Erős, bátor, szilárd,
Akkor, hidd, hogy sem ember
Sem sors könnyen nem árt.
Légy tölgyfa, mit a fergeteg
Ki képes dönteni,
De méltóságos derekát
Meg nem görbítheti.

Tisztelt Bloggerek, Blogolvasók!

Nemrég olvasom a blogot, gondoltam megírom én is a magam sztoriját.

Akkoriban 18 éves fiúként igencsak komolytalan voltam, kocsmázások hajnalig, ökörködés, stb töltötték ki az életemen. Aztán egy márciusi napon eljött a nap: kisvárosunkban koncertezik a Moby Dick együttes. Akkori barátaimmal szokásos "hangolás" a koncert előtt. Haverom bemutatott egy csapat lánynak, nem lehettek több 15-nél (nem is voltak). Négyen voltak, egy gyönyörü lány, meg három töltelékember. Már első pillanatban láttam, hogy hmm, ő nekem kell. Nem is ment olyan nehezen, már a streetdrink alatt elcsattant egy csók (mondanom sem kell már az óriási nyomott hagyott bennem), s egész metál koncert alatt a zúzda háta mögött lassúzva csókolóztunk. Koncert után még kocsmázás, majd hajnalban hazakísértem. Nem beszéltünk meg semmit, ő másnap ment vissza abba a városba, ahol középiskolai tanulmányit végezte. Ahogy reggel felébredtem, egyből ő jutott eszembe, jött a szokásos monológ:

- Robi, vaze, te szerelmes vagy.

Egy hétre rá, mikor hazajött, beültünk hozzánk, s megbeszéltük, hogy akkor folytatjuk (ma már visszagondolva, iszonyat gagyi felszedős-szöveget nyomattam :]).

És ezek után három hónapig hawaii volt. Együtt jártunk bulizni, jól éreztük magunkat, én egyre jobban belezúgtam. Arcátlanul meghazudtolta a korát, kis művészlélek volt, de nem abból a pózer fajtából, hanem magával ragadó módon. Életemben elsőre tőle hallottam meg a szót: Szeretlek. És így is gondolta, fellegekben éreztem magam. A szolid külső egy igenperverz belsőt rejtett, mindazonáltal nem feküdt le velem. Ezt igencsak sérelmeztem, de szerelmes voltam kegyetlenül, meg 15-évesen féligmeddig megértettem. Aztán jött a dolog, elutazott munkatáborba. Féltékeny tipus vagyok, de benne megbíztam, hogy a sok srác között nem csinál semmit. Nem is csinált semmit, de valami mégis tönkrement. Mikor hazajött, nem hívott fel, hogy itthon van, már nem jött ki velem, hideg volt hozzám. Hazajövetelét követően három napra kerti sütés náluk, barátokkal. Én végig rosszul éreztem magam, mert messzemenőleg többet törődik velük, mint velem. Barátok haza. Ketten maradtunk, fiú létemre küszködtem a könnyeimmel, de végül megbeszéltük hogy ennyi volt, megköszöntem szépen amit adott, és amit nem. Kiléptem az ajtón, bőgtem a kocsmáig, majd egy kb. 20 napos alkoholista időszak. Nem sokkal rá összejött akkori egyik legjobb barátommal, kis idő után le is feküdtek. Sosem kaptam meg a választ, hogy miért lett vége.

A mai napon ő a legjobb barátom.. A történtek után egy évre elkezdtünk beszélgetni, majd ez lett belőle. Természetesen azóta párszor összemelegedtünk, de soha nem lesz folytatása. Egyszer mondott nekem egy ilyesmit: "Ha két ember valaha szerelmes volt egymásba, akkor örökre lesz kötődés közöttük valamilyen módon.". Milyen igaz.

Köszönöm hogy elolvastátok. Tisztelettel: Robi.

U.I.: Bár nem feküdtünk le, óvszert én vettem, a teszkós dolgot nem értem még :D, 2006, március 24.-én jöttem a sorozásról. Aznap jöttünk össze. :]