Rákaptatok a La Fontaineségre: Azt hiszem a tanulság elég világos: időben fel kell ismerni és jó messze el kell kerülni az ilyen "lebeszélem rólad a bugyidat"-típusú pasikat :D

A kép innen

Sziasztok!
Jópár éve történt, hogy egy internetes társkereső oldalon megismerkedtem egy jóképű fiatalemberrel. Én ekkor 18 voltam, ő 25. Kb. egy hét emailezés, MSNezés után találkoztunk. Minden úgy ment, ahogy a nagy könyvben meg van írva: jókat nevettünk, beszélgettünk, a harmadik randin az első csók is elcsattant, és én örültem hogy végre egy igazán "jó pasit" találtam.
Aztán az első randi után kb. egy-másfél héttel a találkát a lakására beszéltük meg. Ott aztán rögtön "nekemesett". Hiába próbáltam tiltakozni, hogy én egy hét után nem akarok lefeküdni vele, nekem ehhez több idő kell, csak erőszakoskodott, alig bírtam levakarni. Aztán bemagyarázta nekem, hogy tulajdonképpen ő csak nekem akar jót, és biztos csak azért nem akarom, mert az előző barátommal nem volt jó... (Hozzátenném, hogy ekkor még tényleg nem volt túl sok tapasztalatom, de mielőtt bárki azzal vádolna, hogy frigid vagyok vagy ilyesmi, a következő barátommal egy hónapon belül "egymáséi lettünk"-egyszerűen azért mert ő gyöngéd volt és nem erőszakoskodott, amíg nem akartam a dolgot...) Szóval addig magyarázott, amíg a végén én éreztem magam rosszul, hogy hogy lehetek ilyen béna... Ekkor már tudhattam volna, hogy nem lesz ez így jó (nameg akkor, amikor kiderült hogy eddig több mint harminc barátnője volt, és ebből négy volt komoly...) Csak hát az a jól ismert lila köd teljesen elborította az agyam, amitől az ember lánya ugyebár vakká és süketté válik...
Aztán a lakásán tett látogatásom után hirtelen kevésbé kezdtem őt érdekelni, alig keresett, ha én hívtam, nem vette fel, jó ideig nem is találkoztunk. Később jelentkezett, hogy "talákozzunk, mert beszélni szeretne velem". Meg is beszéltük, hogy egy bizonyos metrómegállóban találkozunk, a látványpékség előtt. A megbeszélt időpontban ott voltam a látványpékség előtt, de ő sehol. Ekkor eszembe jutott, hogy van a közelben egy másik pékség is, és "hátha arra gondolt" alapon, odamentem. Mivel ott sem találtam, felhívtam hogy hol van. Erre ő: "Mivel nem voltál ott, már eljöttem, a metrón vagyok"... Teljesen paff lettem, hogy a megbeszélt időpont után már 3 perccel továbbállt, kérleltem, hogy jöjjön vissza, beszéljük meg végre a dolgainkat. De ő közölte, hogy így is késésben van egy programról, így nem tud visszajönni. (Mondjuk az nem volt túlzottan világos, hogy miért szervezett magának a találkánk kezdete után fél órával egy másik programot, vagy úgy gondolta, hogy fél perc alatt fog lerendezni?)
Később nagy nehezen megbeszéltünk egy másik találkozót, amire el is jött. (Bár szerintem csak azért, mert nála volt két általam kikölcsönzött könyv amit vissza kellett vinnem a könyvtárba) Na ezen a találkán elmondta, hogy rájött, hogy pár éven belül családot szeretne alapítani, és ehhez én túl fiatal vagyok. (Mondjuk ezt korábban is kitalálhatta volna...) Megbeszéltük, hogy barátok maradunk.
Ez a "barátság" abban nyilvánult meg, hogy állandóan írogatott MSN-en. Én próbáltam volna már felejteni, de ő gondoskodott róla, hogy még reménykedjek, hátha meggondolta magát és újra összejövünk. (Tudjátok, a lila köd...) Ugyanis ilyeneket írt folyton: hiányzol, teljesen odavagyok érted, stb. Persze amikor kérdeztem, hogy akkor miért is szakított, akkor az volt a válasz, hogy ez eszével tudja, hogy nem működne, dehát a szívnek nem lehet parancsolni...
Aztán valamelyik MSNezés során kiderült, hogy közeleg a szülinapja. Az volt a kívánsága, hogy menjek fel hozzá. A korábbi esetből okulva mondtam, hogy szívesen találkozom vele nyilvános helyen, de a lakására ugyan én fel nem megyek! Persze erőszakoskodott, hogy ő a szülinapos, neki kell kedvezni. Akkor ment bennem végleg fel a pumpa, amikor előadta, hogy hát bizony bevallja, ha már ott lennék, nem bírná ki, hogy ne érjen hozzám... Iszonyú dühös lettem, hogy barátnőnek nem vagyok jó, de alkalmi szexpartnernek igen. (Ő nem is értette a felháborodásom, vagy csak nem akarta érteni)
A lényeg, hogy eztán kitisztult a fejem, letiltottam MSNről, és azóta nem hallottam felőle szerencsére....
Azt hiszem a tanulság elég világos: időben fel kell ismerni és jó messze el kell kerülni az ilyen "lebeszélem rólad a bugyidat"-típusú pasikat :D