Ha valakire keményen rápörgünk, akkor viseljük a következményeket, mondhatnánk. De legalább rendesen megírt történet, sok részlettel, éjszakai telefonhívásokkal és lerészegedésekkel.

 

Hello

 

Friss sztori. Én (lány) 27, Ő 36.

Futólag már ismertem, mivel jó pár éve egy bulin részegen odajött hozzám, és egész este nyomta a szöveget, én meg sokat nevettem. Nyilván Ő másnapra elfelejtette , de én a nevére is emlékeztem, és arra is, hogy zenész, stb.

Aztán úgy egy hónapja egy bulin jó hangulatban táncolgattam, Ő pár lépésre tőlem támasztotta a falat, nézett, mosolygott, ahogy kell. Bár ez nem jellemző rám, mégis odamentem hozzá, mert úgy tűnt , az a típus, akit úgy kell felszedni. Szóba elegyedtünk, ja, kb a 2. kérdésem az volt, hogy van-e felesége, (éreztem, hogy van) mondta, hogy igen, de majdnem 4 éve nem élnek együtt, csak nem váltak el ( nej fővárosban). Ő elég ittas volt. Nekem meg nagy pofám, kérdeztem nem találkozunk-e, azt mondta de, beírtam a telefonjába a számom, persze tudtam, hogy nem fog hívni. Talán emlékezni sem.

Másnap volt egy furcsa hívásom, egy ismeretlen számról, (mint kiderült nem Tőle), ezen felbuzdulva írtam Neki iwiw-en, hogy , ha Ő volt, próbálkozzon újra, de ha nem akkor is. Üzenetváltások, lényeg, hogy végül elég hamar megbeszéltünk egy randit, egy mindkettőnknek közeli helyre (3 percre lakunk egymástól).

Először is késett. Aztán beültünk, dumáltunk, és már úgy fél óra után lefixált velem egy 2 héttel későbbi koncertet (régi bandája)ami nekem elég furának tűnt. Végül hazakísért, majd hív. Egész éjjel nem aludtam, csak rajta kattogtam, az a bizonyos villámcsapás. Másnap, pénteken hívott, kérdezte mit csinálok vasárnap. Ráérek. Arra gondolt, hogy dévédézhetnénk Nála. Jó ötletnek tartottam, nem tudom miért, de tudtam, hogy nem megdugni akar. Szóval vasárnap ott voltam, illetve ismét én értem oda előbb, mivel épp le kellett ugrania a ház elé egy biznisz miatt. Egyébként kedves volt, jól éreztem magam Vele. Néztünk egy filmet, ami alatt egymás mellett ülve az alkarunk egymáshoz ért, más testi érintkezés nem történt, nem is próbálkozott, csókkal sem, pedig annak örültem volna. Kérte, hogy másnap, ha végeztem a melóval hívjam fel, benn lesz a városban, beülhetnénk valahova. Reggel kedves sms, munka után szívdobogás, találkoztunk. Beültünk egy helyre és sorban késtem le a buszokat, mert nagyon jókat beszélgettünk, tök meghitt volt. Este barátnőmnél forralt boroztunk, amikor hívott, részegen. Ivócimborájával is kellett beszélnem, aki mondta, hogy Ő egész este csak rólam dumál. Aztán még háromszor hívott, és olyan érzelem áradatot kaptam, hogy szinte hihetetlen volt. Következő nap furcsa volt,eléggé megrémített de kiderült, hogy "csak" munkahelyi problémái adódtak, kérdezte, este átmennék-e. Persze, örömmel. Délután többször hívott, egyre részegebben, ráadásul a kocsmázás után felmentek hozzá haverjai is, de azért én is menjek át. Ezzel rendesen felidegesített és mondtam, hogy nem megyek, minek kellenék én akkor oda? Újra hívott, hogy elküldte a haverjait, menjek. Persze átmentem. Kiábrándítóan aljas részeg volt, és szomorú, mivel ahogy sejtettem is, kirúgták. Próbáltam megértő lenni. Aztán mondta, hogy aludjak ott, nem azért. Csak hogy öleljük egymást, és bízzak benne, és úgysem lenne rá képes ebben az állapotban. Tudtam, hogy így van. Maradtam, és az igazat megvallva nagyon jó volt vele összebújva elaludni. Végül kora reggel hazamentem, melóba kellett mennem. Sokat gondolkoztam, hogy most mi legyen, mert a vészvillogó azért beindult, hogy egy alkesszel van dolgom. Este ismét áthívott, és megbeszéltük a pia témát is, azt mondta nem lesz gáz. Másnap minden tök jó volt megint. Búcsúzáskor (puszi-puszi) megállapodtunk, hogy következő nap nem találkozunk, mert én sem érek rá, meg Ő is próbál. Bizonyos próba után hívott egy szórakozóhelyről, hogy nemsokára mennek haza, csak hallani akarta a hangom, meg ilyenek. Később jött egy sms: Figyu, sz……ek! Reggel arra ébredtem, hogy hív, illuminált állapotban, hogy most ért haza. Őszinteségi rohamában azt is elmondta, hogy még milyen helyeken járt, legvégül egy night clubban is, de nem volt semmi, nem azért ment oda hogy kurvázzon, meg a kurtizán is ránézett, és azt mondta, hogy Ő szerelmes, és hogy ez tényleg így van. Hát nem ujjongtam, kábé egész nap azon agyaltam, hogy kell-e ez nekem, de ugye a köd az agyamon, hittem, hogy mégis Ő az én emberem. Megszerettem, na. Este megint áthívott magához. Tök normálisan kezdeményeztem, hogy beszéljük már meg, hogy mi is van velünk, a barátnőjének hív, de még meg sem csókolt, meg hogy mégis hogy van az, hogy night clubban köt ki, de nálam be sem próbálkozott, és különben is, mi a baj Ővele, mert nem értem. Csak olyanokat tudott válaszolni, hogy nála ez beállítottság, hogy nem rohan le és majd idővel meg is fog csókolni, és szeret, fontos vagyok neki, ilyenek. Igazából magamban már inkább a férfiasságát kérdőjeleztem meg. Aztán ölelgettük egymást, meg szájra puszik, de éreztem, hogy retteg, hogy most lesmárolom. Nem tettem, gondoltam, majd ha Ő is akarja. Meg akárhányszor hozzáértem, megsimogattam, mindannyiszor összerezzent, megijedt, kérdeztem is , hogy mitől fél, nem bántom. Azt válaszolta: mindenki ezt mondta. Mondtam, hogy de én tényleg nem fogom. Egyértelmű volt, hogy kifogtam egy depire hajlamos lelki sérültet.

Másnap vidékre mentem, napközben kedves sms-t küldött, de este nem hívott, meg én sem Őt. Következő nap, meló után felhívtam, lerázott, hogy szarul van, majd másnap beszélünk. Aztán újra én kerestem, hogy minden oké-e, tegnap fura volt kicsit. Persze, persze. Felajánlottam, hogy szívesen vinnék át neki ebédet mert túl sokat csináltam, de azt mondta pont azt a kaját nem szereti. Kérdeztem mikor találkozunk,bár tudtam, hogy aznap nem jó, mert szerepelnek, de ígérte, holnap hív. Jó.

Munka után véletlenül összefutottunk az utcán. Kicsit dumáltunk, hogy akkor holnap, meg meló előtt bejön velem a városközpontba, és beülünk még valahová. Annyira örültem hogy három nap után végre láttam, ha csak 10 percre is. Köd ugye az agyamon.

Másnap délelőtt hív, hogy nagy a hó, minden csúszik, szerinte fújjuk le, ezt a besétálást, de én vigyázzak magamra. Oké. Mit tehettem volna. Na, itt már az aggódásom teljes kétségbeesésbe fordult át, valami történt, nagy gáz van, teljesen más emberként viselkedik. A barátaim, családom ekkor már a neve hallatára is agyvérzés közeli állapotba kerültek, mondták, amit az eszemmel tudtam én is. Őt nem nyaggattam vele, de sms-ezés során írtam neki, hogy ha Ő már nem úgy gondolja, akkor, ha lehet ne kínozzon. Nem, nem, holnap talizunk, jön az a bizonyos 1. randin lefixált koncert, együtt megyünk, minden jó lesz.

Megbeszéltük, hogy 7kor a házunk előtt találkozunk, és úgy megyünk a bulira. 7 előtt 5 perccel hív, hogy az xy kocsmában van, oda tudnék-e menni. Meg se lepődtem. Mentem. A koncertre még csatlakozott a haverja és a haverja felesége is. Ők amúgy nagyon örültek, hogy jujj de jó, végre lesz egy komoly barátnője Őnek (neje óta nem volt). Még szerencse, hogy ott voltak, mert Ő egész este le se szart, tök más asztaloknál vedelt. Először nem is zavart, mert hát sok az ismerős, beszélgetni kell velük, de mikor már a bulinak is vége lett, és lassan zárni akartak, de Őt még mindig nem érdekelte, hogy mondjuk én is ott vagyok, csak ivott , akkor elindultam haza. Negyed óra múlva hívott, hogy hol vagyok, ne haragudjak, taxiban van, felszed. Eléggé ki voltam akadva, de a taxi kapóra jött. Na jó igazából annak örültem, hogy mégis utánam jön. A saját címét mondta be a taxisnak, én idióta meg fel is mentem hozzá. Kérdeztem, hogy tulajdonképpen minek is kellett nekem jönni most erre a bulira, de csak olyanokat tudott válaszolni, hogy mert nekem van a legszebb szemem. Lefeküdtünk aludni, 2 perc múlva horkolt, nekem meg csak járt az agyam, és nemsokára eljöttem. Röviddel ezután hívott, hogy hova tűntem mellőle. Mondtam, hogy majd megbeszéljük, ha józan lesz. Másnap, hogy teljesen beüssön a krach, engem is kirúgtak. Felhívtam, hogy megosszam Vele a rossz hírt. Hát nem volt túl együtt érző. Reméltem, hogy találkozunk, dumálunk, de lerázott, hogy másnapos és szarul van. Majd holnap. Totál depresszió. Nyilván nem hívott. Este 3 fiú barátommal kocsmáztunk, amikor is csörgött, hogy hol vagyok. 10 perc múlva ott termett, bár kis időbe beletelt, míg összeszedte magát és odajött az asztalunkhoz, gondolom arra számított, hogy csajokkal trécselek. Félre vonultunk és akkor próbálta megmagyarázni a dolgokat a köv. képpen: a múltkor mikor a mellemen elaludt, az az anyja iránti érzéseket hozta elő benne, (szülei 20 éves kora körül meghaltak) 10 év után napokon át újra az anyjával álmodott, és ezt én váltottam ki, és nincs kecmec, ez kaliber és felelősség és Ő most megijedt és ezért viselkedik furcsán. Fasza. Hát ezzel nem tudtam mit kezdeni. Az persze nem tetszett neki, hogy nem vele megyek haza, hanem akikkel jöttem, mikor azt se tudtam, hogy találkozni fogunk, és különben is le se szart előtte. Hajnalban megint jött a menetrendszerű hívása részegen. Aztán józanul, vagy napközben meg nem. Nekem meg hiányzott. 2 nap múlva én írtam smst. Végül találkoztunk, de kötelezően késett. Tudtam, hogy ki fog dobni. Elmondta, hogy nem ezt érdemlem, vele van a baj, neki ez most nem megy, nehéz időszakban van, rosszkor találkoztunk. Sajnáltam, de nem volt mit tenni. Azért azt említettem Neki, hogy az elején nem kellett volna azt a sok hülyeséget mondania, hogy szeret, meg fontos vagyok. Azt mondta nem volt hülyeség.

Másnap éjjel csörgött részegen. Megint be volt fordulva, hívott, hogy menjek át hozzá. Közöltem vele,hogy ne csinálja ezt velem, épp tegnap jelentett ki valamit, azon kívül ez elég nagy önzőség, hogy amikor Neki úgy van kedve füttyent, én meg ugorjak. Nem mentem. Pár nap múlva, hétvégén, buli után épp nyugovóra tértem, amikor is a szokásos telefon ittasan, hogy épp ideért a házunkhoz és Ő most csenget és feljön, stb. Hát kurvára felbaszta az agyamat. Mivel nem akartam, hogy felverje a házat, lementem és jól kiosztottam, de végül mint mindig ellágyultam, és már azon vettem észre magam, hogy röhögünk és viccelődünk, majd rádumált, hogy menjünk hozzá. És elmentem! Tök jó volt megint, összebújás, és csókolóztunk!!! De semmi más. Nekem megcsillant valami reménysugár, hogy talán minden rendbe jöhet, főleg mivel azt beszéltük meg, hogy este átmegyek és ott alszom. Mikor kikísért mondta, hogy ha hazaértem (reggel megint vidékre mentem) hívjam, hogy mikor jövök este. Tök boldog voltam. Hívtam is, de milyen meglepő: lerázott a szokásos, másnaposkáoszszarulvan dumával. Nem beszélhetnék- e holnap tiszta fejjel. Mondtam Neki, hogy szerintem soha többé ne beszéljünk, és kinyomtam. Nem is tudom mit gondoltam. Hogy majd boldogan élünk, amíg meg nem halunk?

Ezután minden nap (jobban mondva éjjel) vártam, hátha hív, majd beledöglöttem, de nem keresett. Egy hét múlva futottunk össze egy koncerten, mindketten tudtuk, hogy ott lesz a másik. Odajött, bocsánatot kért, azt mondta nekem van igazam, és ahogy itt áll elöttem, a szíve most is úgy dobog, mint az állat, de nincs mit tenni. Meghívott egy sörre, dumáltunk egy keveset, és… ennyi, itt a vége.

Várom az osztást, és a véleményeket, azzal kapcsolatban, hogy mennyire lettem érzelmileg kihasználva, miközben testileg nem, és hogy mennyire orvosi eset a pasi, illetve én.