Persze férfi mondta nőnek, és alapvetően egy kapitalista birtoklási vágy az előfeltétele.

Gyakorlat teszi a mestert, avagy az eddigi legócskább mondat, amit férfi szájából hallottam:

Tamás több mint 2 évig minden alkalommal, amikor találkoztunk azt bizonygatta, hogy Ő csak engem szeret, csak velem lenne boldog, és hogy ő még nőt nem akart ennyire stb. Én azokban az években próbáltam megmenteni a házasságomat, és mindig elmondtam neki, hogy szerintem nem én vagyok, akit ő keres. Eltelt egy év, hogy nem találkoztunk (addig is csak munka ügyben). Aztán egy év múlva összefutottunk egy áruházban. Tamást, még mindig hebegett-habogott amikor meglátott, olyan zavarban volt, mint egy tini, pedig már majdnem 50 volt. A házasságom ekkor már végleg-vége utáni állapotban, de még egy fedél alatt éltünk. Tamással megbeszéltünk egy randit, és elkezdődött valami ismerkedés féle, bár nagyon ritkán találkoztunk. Egy hónapon belül a férjem elköltözött. Addig nem nagyon kötöttem Tamás orrára, hogy mi van otthon, viszont amikor a férjem már nem lakott ott, egyszer megkértem, hogy jöjjön értem. Amikor beültem a kocsijába, egyből azt kérdezte, hogy hol van a férjem? Nem sok kedvem volt belebonyolódni a dologba, de addig erőltette, míg elmondtam, hogy elköltözött.

A rémületre az arcán ma is tisztán emlékszem, ezt még megfejelt a következő mondattal:

„én nem akartalak téged kizárólagosan”.