És az egészben az az ironikus, hogy Ő mondta először "Szeretlek"...
Sziasztok!
Hát szóval gondoltam megírom az igencsak friss történetemet, hátha segít. Bár egy részét már leírtam, igaz nem ide. Szóval az elejét egy levélből idézem , amit egy lány barátomnak írtam:
"Szóval kezdődött hónapokkal ezelőtt, hogy szerelmes lettem egy lányba, ez még csoda jó is lehetne de. Ezt indításnak azzal bonyolítanám, hogy 180 km-re lakik és öt évvel fiatalabb nálam. Nem tudom miért de teljesen odavagyok érte és eleinte erről nem is tudtam, csak azt vettem észre egy idő után, hogy már nem nézem meg a csajokat az utcán, egyszerűen más már nem érdekelt. Rengeteget beszélgettünk, neten dumáltunk irkáltunk egymásnak, hülyéskedtünk, meg persze a telefonszámlámnak is betett. Még korábban megbeszéltünk egy találkozót, de aztán, amikor így elkezdtünk nagyon egymásra kattanni meghalt az apukája, így én nem is nagyon firtattam a talit, inkább itt voltam neki, ha beszélni szeretne bármiről. Ráadásnak anyukája még 6 éves korában meghalt, így most a nevelő anyjával él. A következő találkozónk már betegség miatt maradt el.
És akkor most jöjjön az igazi fekete leves: azóta sem találkoztunk. Szeretek egy lányt fogalmam sincs miért, hiszen még sose találkoztunk, nem fogtuk meg egymás kezét (lehet romantikus vagyok). De olyan, mintha ő lenne az énem hiányzó része és nem vagyok hajlandó lemondani róla, nem tudom elengedni; pedig már többen ezt tanácsolták és néha nekem is ezt súgta az eszem, csak a szívem nem értett vele egyet.
Szóval a találkozás problémai húzódott és az lett a vége, hogy "beszélnünk kell" mondta ő. Nem akarta, hogy teljesen eltűnjek az életéből, de azt mondta, hogy kb. azt érzi most irántam, amit 80 évesen kéne. Na hát akkor úgy nézett ki ez véget ért, következet kb. életem legrosszabb napja és azóta újra dohányzom, olyan volt, mintha kitépték volna a szívemet. Aztán este beszéltünk és azt mondta Ő is így érez. Megbeszéltünk sok mindent, hogy túl sokat lógunk egymáson (minden nap több órát beszéltünk) és, hogy találkozás nélkül ez nem megy. Na ez is már több hónapja volt, de haladjunk szépen sorban. Újra együtt, bár még szarul voltam, de eltűnt az üresség és jött vissza a lila köd.
...
Hát szóval ez van, szerelmes vagyok és fájok. Nem tudom, hogy tényleg szeret-e vagy csak hülyít, de ennyi időt és energiát szopatásra csak nem szán senki. Vagy csak utolsó kapaszkodó lennék az elkeseredettségben ehhez a világhoz? Vagy esetleg mindene a szenvedés és fél ha végre együtt leszünk boldog lehet? Szeret-e egyáltalán? Vagy csak arra kellek, hogy legyen kivel beszélgetni, amikor már nincs fent neten senki? Nem tudom mi lesz, azt hiszem már mindent megpróbáltam, nincs ötletem; de amíg bírok küzdök érte, csak az a kérdés meddig bírom? Lehet fel kellett volna már adnom? Hülye vagyok? Hát ez meglehet. Vagy annyira jó vagyok, hogy az már fizikailag fáj? Mindenesetre engem aranyba kéne foglalni, de forróba! Vagy happy end lesz, vagy belehalok."
Szóval Ő még múlthét szerdán, azt mondta tartsunk egy kis szünetet. Mert hát nem tudja, hogy akkor most kellek-e neki vagy sem. Megbeszéltük, hogy vasárnap estig nem keressük egymást; és ha úgy alakul, hogy folytatjuk, akkor mindenképp találkozunk. Így én teljesen eltűntem a netről, hogy betartsam, amit ígértem. Nem léptem be se GTalk-ra, se MSN-re, se Facebook-ra, se wiw-re.
Eljött a vasárnap, este újra beszélünk. Hát akkor most mi legyen? Azt mondta Ő, hogy próbáljuk meg menni fog, csak kevesebbet lógjunk egymás nyakán. "Szeretlek te hülye" mondta Ő. Féltem ettől a beszélgetéstől, mert szerintem a "tartsunk szünetet" az jót nem jelenthet, inkább azt, hogy vége. De nem így lett, megbeszéltük, csütörtökön találkozó. Ez a tendencia szerint elmaradt, most épp azért, mert délelőtt nekiállt állást keresni, ettől egyrészt nagyon ideges lett, másrészt kettőre el kellett mennie egy beszélgetésre önéletrajzzal. Háromra mentem volna, így dél körül írtam, hogy megyek kajálni és utána indulok, erre mondta, hogy ez neki most nem fér bele, nem tudja mikorra végez. Jó ezt még lenyelem. Új időpont: szombat, délután kettő.
És eljőve a szombat, pénteken még úgy feküdtem le, hogy azt is lemondja, akkor sajnos nincs tovább. Csak le ne mondja... Felkeltem, tusolás ilyenek. Hát akkor felhívom, hogy lassan indulok, nem veszi fel. Jó még lehet alszik, elvégre le van olyankor némítva. Hívtam még párszor, eljött a dél fél egy tartomány, ebédidő, már biztos ébren van. Hát csörgettem, kinyomott. Ezt még párszor eljátszottuk SMS-eket közbeékelve:
"Légyszíves vedd fel, beszélnünk kell!"
"Beszélnünk kell! Még egyszer, lehet, hogy utoljára! Ha már nem is szeretsz, legalább lehetnék neked annyira fontos, tisztelhetnél annyira, hogy felveszed a telefont és meghallgatsz! Nem fogok könyörögni, hogy legyél velem..."
Megcsörgetett, visszahívtam. Megkérdeztem, hogy akkor most miért nem. Túl sok válasz nem jött: "Szeretlek, mint embert, mint barátot, de annyira nem, hogy ez elég legyen egy kapcsolatoshoz". Rengeteg kérdés tört elő agyam és szívem mély bugyraiból. Akkor miért mondta még vasárnap, hogy szeret? És miért mondta, hogy sokkal jobban szeret, mint a korábbi pasijait és akkor mégsem szeret? Most, hogy van ez, ez nekem nem stimmel. És ehhez hasonló rengeteg kérdés, amiket nem fogok elárulni, az anonimitás fontos. Ezek nagy részét megkérdeztem, beszéltünk háromnegyed órát.
Végül nekem kellett kimondani: ennek vége! Iszonyúan fáj, elvesztettem az egyetlen lányt, akit igazán szerettem, meghaltam volna érte. Nem csak Őt vesztettem el, a jövőt vesztettem el! Nem is igazán tudom felfogni, szomorú vagyok, nagyon. Most is a könnyeimmel küzdöm.
Persze Ő még szeretne velem jóban maradni, fontos vagyok neki, legyünk barátok. De még azért sem hajlandó velem találkozni, hogy személyesen lezárjuk. Nem akarom, hogy teljesen eltűnjön az életemből, de nem biztos, hogy menni fog, megígérni nem tudom. Csak azt, hogy megpróbálom.
Hát ez történt, élek tovább napról napra, mást tenni nem tudok. És elkezdtem blogot írni, ha valakit érdekel itt a címe: http://showmustgoalong.
freeblog.hu/ És az egészben az az ironikus, hogy Ő mondta először "Szeretlek"...
"Live for nothing or die for something."
Az utolsó 100 komment: