Kérdőre vont olyan dolgok miatt pl. hogy miért van nálam otthon óvszer, a „Mert jó ha van.” válasz után újabb sértődés.

A kép innen

Kedves Szakítós blog!

A következő iromány egy 6 hónapos se vele se nélküle kapcsolat története. Hosszú lesz, ezért a könnyebb olvashatóság érdekében részekre tagoltam. Már az elején felhívom a figyelmet, hogy tudom, hülye voltam!

A történet főszereplői D (férfi, 26), J (nő, 26-27) és jómagam (nő, 26) és amint a felállás sejteti, egy szerelmi háromszögről van szó.

1.  „I wish you hundreds of fat children”

Néhány hónapja kezdtem új munkahelyemen, amikor megtetszett nekem D. Akkoriban még együtt voltam vőlegényemmel, nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget a dolognak. Eleinte semmi nem történt, nem láttuk egymást túl gyakran, csak lopva pillogtunk egymásra ebédidőben. Ahogy telt az idő, ezek a szemezések egyre intenzívebbé váltak, napról napra jobban vártam azt a  pár percet, amikor láthatom.

A kapcsolatom a vőlegényemmel közben a végét járta, szépen eléldegéltünk egymás mellett. Elmeséltem neki, hogy szerintem a kapcsolatunkkal valami nagyon nincs rendben ha ekkora hatással van rám egy másik férfi. A nyár nagy része azzal telt, hogy próbáltuk rendbe rakni a kapcsolatot, néha több, gyakran kevesebb sikerrel.

Szeptember közepén következett be a fordulópont. Úgy éreztem meg kell ismerkednem D-vel, mert ha kiderül, hogy ő is ember - nem pedig az elképzelt ideál - akkor helyre áll a rend szívemben. Első lépésben felvettem az ismerőseim közé egy közösségi portálon, ő pedig rögtön felajánlotta, h. írjak neki közvetlenül az email címére. Válaszoltam az üzenetre, még aznap délután elkezdtünk csetelni, aminek az lett a vége, majd a nap végén elkísért egy darabon. Emlékszem, meséltem egy barátnőmnek az első megérzésem, úgy tűnik, hogy szélhámos. Az események innentől kezdve felgyorsultak.

Kb két hétig szinte minden nap találkoztunk és ismerkedtünk. Már az első személyes beszélgetésünkkor úgy éreztem, hogy szélhámos, de a kémia nagyon erős volt, így sikerült elhessegetnem a negatív gondolatokat. Tudtam, hogy van barátnője (J), amikor ezt megemlítettem neki, csak habogott. Később az is kiderült, hogy a lakása igazából a barátnője lakása, az autója szintén a barátnője autója. Sajnos ekkora már mindegy volt, mert elvarázsolt.

Ez alatt a két hét alatt elfogadtam, hogy a kapcsolatom a vőlegényemmel már menthetetlen, ezért úgy döntöttünk szakítunk. Az első szakítós mondatot a történetemben ő mondta, idézet egy sorozatból, amin nagyon jót mulattunk: „I wish you hundreds of fat children.”. A kapcsolatot sikerült mindkét oldalról keserűség nélkül lezárni. (Azóta is nagyon jó barátok vagyunk).

2. „Még nem vagyok kész egy új kapcsolatra, szabadágra van szükségem.”

Vissza D-hez. Az elkövetkező pár hétben nagyon masszív flörtölés zajlott, amin én eléggé meglepődtem, hiszen tudtam, hogy kapcsolatban volt, de épp akkor szakítás után nagyon jól esett. Többször feszegettem az őszinteség témát, mert nem értettem a viselkedését, de ő bizony őszinte embernek vallotta magát.

Nemsokára felajánlotta, hogy elmehetnénk valahová, amikor előjött a Gellért-hegy ötlet, gondoltam hogy itt valószínűleg többről lesz szó, de belementem. Így is lett, csúszdáztunk, megtörtént az első csók, elkezdődött az érzelmi hullámvasút.

Munka után minden szabad percet együtt töltöttünk, jó időben a szabadban, rossz időben az autóban (az ex vőlegény még nálam lakott). Még az elején szerettem volna tisztázni, hogy igazi társat keresek, nem pedig kalandot, és ezért ha csak azt akar valószínűleg nem én leszek a megfelelő partner. A válasza erre úgy szólt, hogy egy kaland miatt ebbe bele sem kezdett volna nem tenné emiatt kockára a majdnem 5 éves kapcsolatát.

Túl gyorsan haladtunk, ezt szóvá is tettem és megbeszéltük, hogy lassítsunk. Nem tudtam ellenállni neki. A lassítás pedig nem ment. Megismerkedésünk után kb. 4 héttel az első szeretkezésig is eljutottunk. J vidéken volt azon a hétvégén, és a szerelmi légyottot egy ismerős üres lakásában ejtettük meg, aki elutazott. (Mint később kikövetkeztettem, az üres lakás J húgának lakása volt - undorító).

A szex nagyon jó volt vele (szinte minden találkozásunk szeretkezésbe torkollott, ahol csak lehetett). Akkora hatással volt rám, hogy könnyen megnyíltam neki, mert nagyon jó intuícióval rendelkezik és olyan érzésekre reagált bennem, amit még magamban sem fogalmaztam meg. Ezért bíztam meg benne olyan könnyen, mert úgy éreztem megért és kiegészít. Tudta mikor mit kell mondani és tenni és ezt a képességét sajnos ki is használta.

Október közepe-vége táján komolyodott a kapcsolat a részemről, elhittem neki, hogy elbizonytalanodott azzal kapcsolatban, hogy kit is akar, elvégre egy 5 éves kapcsolatot nem könnyű lezárni. Elhittem neki, hogy szenved.

Együtt töltöttük a délutánokat, illetve hétvégén is tudtunk találkozni, azzal az ürüggyel, hogy sokáig dolgozik,  elmegy teniszezni vagy haverokkal kocsmázni. Minden együtt töltött délután/este után elmondta, hogy a nap legrosszabb része amikor el kell mennie tőlem. Szinte minden alkalommal hangoztatta, hogy velem szeretkezett utoljára. Már ekkor is történt néhány utólag durva részlet: szinte minden alkalommal csörgött a telefon ,amikor együtt voltunk, én pedig szépen végighallgattam a párbeszédet, hogy mit hazudozik J-nek és miután letette a telefont, persze nagy bocsánatkérések közepette ott folytatta ahol abbahagyta (én pedig hagytam). Egy alkalommal nagyon kiakadt, mert azt hazudta, hogy még dolgozik,  J pedig felajánlotta, hogy elé megy, ha úgyis arra jár…nagy nehezen de sikerült lebeszélnie róla, szinte kiabált vele. Nagyon rossz volt hallgatni.

Többször kérdezte, mit várok egy kapcsolattól. Először mindig az alap dolgok jutottak eszembe, tisztelet, megbecsülés, szeretet, elfogadás. Kérdezgetett, hogy mit még, mert ezek csak alapok). Én később beláttam, hogy benne az alapvető emberi értékek sincsenek rendben, mert ha tisztelem a páromat, nem csinálom azt meg amit ő tett J-vel.

Novemberben már nagyon szenvedtem attól, hogy nem képes dönteni, ha állítása szerint belém szeretett. Fájt, hogy csak pár óránk van naponta. Úgy döntöttem, nem mehet ez így örökké ezért ultimátumot kap. Adtam neki egy egy hónappal későbbi időpontot, hogy addig cselekedjen, különben ezt az egészet lezárom. Ahogy közeledett a dátum, egyre idegesebb lett de továbbra sem történt semmi. Gyakran hajtogatta, hogy milyen rossz a lelkiismerete, rossz embernek érzi magát, de ha nem így lenne, talán az még rosszabb lenne. Többször elmondta, hogy ő valójában nem ilyen és sajnálja hogy a legrosszabb oldalát látom.

Elérkezett a nap, ami éppen egy céges buli időpontjára esett. Nem történt semmi, elég rosszállapotban volt, ezért megengedtem, hogy hazajöjjön velem. Másnap reggel kiraktam, bár még mindig nem volt teljesen józan és bepánikolt, hogy elveszít.  Néhány óra múlva próbált hívni, én pedig rendre kinyomtam, később írt egy sms-t, hogy szakítottak J-vel.

A szakítás ellenére a karácsonyt a J családjánál töltötte (ez is elég furcsa volt), közben naponta hívott és volt, hogy egy órát telefonáltunk. Hajtogatta, hogy úgy érzi nem ott a helye hanem mellettem. December 26-án aztán visszajött hozzám, hogy állítólag megint szakítottak. Nagyon rosszul nézett ki, vörös szemek, meggyötört arc, újra megsajnáltam. Vigasztalódott nálam, majd 27-én elment, hogy egyedül szeretne lenni, mert nagyon megviselte a szakítás.

Nagyon kiborultam, napokig sírtam, mert rosszat sejtettem, de nem kerestem, ahogy ígértem.

Január 5-én találkoztunk újra bent a munkahelyen. Aznap délután haza akart kísérni és elmesélte a legutóbbi néhány nap történéseit: tényleg szakítottak, majd pár nappal később beszélgettek, újra összejöttek, és elmentek közösen síelni, de most hogy újra lát, nagyon rossz neki. Megharagudtam rá, miután elmondta amit akart, elküldtem. Persze mindezt nagyon bűnbánóan tudta előadni.

Onnantól kezdve délutánonként kísérgetett és az esélyeit feszegette, hogy attól fél akkora törést okozott bennem, amit nem tud jóvátenni, hogy tudja, élete talán legnagyobb hibáját követte el, és megérti, ha utálom. Elmondtam neki, mit gondolok róla, hogy gerinctelen, befolyásolható és gyenge. Szeretném, ha rendezné magát és elmondaná az igazságot a J-nek. A saját lelkiismerete miatt, mert ilyen emberrel mint ő, nem tudnék újra együtt lenni, undorodom tőle. Ez alatt a pár nap alatt kb. a csillagokat is leígérte az égről. Le azonban egyet sem hozott :-)

Még azon a héten, elmondott mindent a J-nek, pénteken pedig elkezdett kiköltözni tőle, elvileg egy barátjához, gyakorlatilag viszont átmenetileg hozzám (azzal az ürüggyel jött fel, hogy csak egy ölelést akar). Még aznap este megkérdezte, lennék-e az egyetlen barátnője. (Gondolom azért, hogy legyen hol aludnia) Azt mondta, reméli egyszer jóvá teheti a sok fájdalmat amit okozott.

2 hétig lakott nálam. Nagyon megbántam, hogy hagytam hogy hozzámcuccoljon. Már nagyon vártam hogy végre végezzen a pakolással és haza költözzön a családjához. Éppen vizsgaidőszakom közepén jártam, ami elég fárasztó munka mellett. Abszolút nem volt tekintettel rám. Minden este későn jött haza, pakolt, sportolt vagy kocsmázott a haverokkal. A problémám ezzel az volt, hogy eleve kimerült voltam és miatta kelhettem fel éjszaka, hogy beengedjem. Esélyem nem volt, hogy kipihenjem magam, de D-t ez nem érdekelte. Egy nap aztán olyannyira kimerültem, hogy belázasodtam. Beszéltünk telefonon, mondtam neki mi a helyzet. Megígérte hogy aznap 8ra kb nálam lesz (nem vártam el tőle, mert úgyis lefeküdtem pihenni), a 8-ból végül fél 1 lett és hazaérvén belekezdett a „tudom, hogy rossz fiú voltam” játszmába, ami hidegen hagyott.  Mikor aznap éjjel még az ágyban is bepróbálkozott, hát akkor már nagyon elegem volt belőle.

Így telt a két hét, mondott valamit mikor jön, és órákkal később érkezett, felcsengetett, nem érdekelte, hogy mi van velem. Én pedig sajnáltam, mert hát 5 év az 5 év, és bizonyára szüksége van néhány görbe estére közben pedig hagytam, hogy továbbra is kihasználjon.

A következő szép történés a születésnapom volt. Egyik barátjának a szülinapja egy nappal volt az enyém előtt, és szombaton elmentek kocsmázni. Gondolkozott vigyen-e engem is. Nem igazán akart, de én előtte nap megsértődtem, hogy bizony a szülinapomat nem fogom egyedül tölteni, akkor megyek máshová bulizni, erre válaszképp végül meggondolta magát és elvitt magával. Az este jól telt, de ha hagyom, simán egyedül hagyott volna.A következő nap volt talán a 6 hónapos viszony alatt az egyetlen jó nap: elmentünk korcsolyázni a Balatonra.

Időközben előkerült a síelés téma, aminek a későbbiekben lesz még jelentősége. Tervezgettek haverokkal egy síelést márciusra, de már akkor kijelentette, hogy engem nem akar magával vinni, mert szüksége van rá hogy szabadon síelhessen és ő nem fog mellettem ácsorogni, míg az alapokat tanulom. Nagyon rosszul esett, hogy meg sem kérdezett, ha megkérdezi sem valószínű, hogy mentem volna.

Az elköltözés előtti napon elém állt és azt mondta, mégis inkább szabadságra vágyik. Jó, legyen. Másnap végre hazaköltözött tőlem, megkönnyebbültem, végre kipihenhetem magam.

3. „Mire várjak? A semmire???”

Az elkövetkező időszak (január vége felé járunk) nagyon ellentmondásosan zajlott. Viszonylag keveset találkoztunk, én vizsgázgattam és elegem volt belőle az alapján, amit az alatt a 2 hét alatt alakított. Ismerkedtem, új emberekkel ismerkedtem meg, szerveztem programokat. Eleinte őt is hívtam, szerettem volna valami értelmes programot közösen, de mindig visszautasított, ezért egy idő után nem is kérdeztem meg.

Utólag ha rákérdezett, féltékenykedett, hogy bezzeg őt nem hívtam meg és számon kért. (Mégis milyen alapon???)  Pár héttel később újra érdekelni kezdte mi van velem, sokat gondol rám stb. Ez olyan február 16 körül lehetett, újra találkozni akart velem, olyan programokat javasolt, amiket én korábban.

Furcsállottam a hirtelen érdeklődést, mert én közben elkezdtem feldolgozni az eltelt 5 hónap eseményeit és felismertem, hogy egész idő alatt nem nyújtott nekem semmit. A sok fájdalom amit okoz, egész egyszerűen nem kell. Egész idő alatt egy olyan közös jövőben hittem, ami nem létezik, mert ő soha nem tenne hozzá semmit. A kapcsolat azon alapult, hogy ő mit akar, az én igényeim nem léteztek, csak kihasznált.

Február végén még találkozgattunk néhány alkalommal (szex). Mikor kérdőre vontam, fogadkozott, hogy nem csak szex miatt akar találkozgatni, mert neki többet ér az, hogy a karjaimban fekszik és simogatom. Számomra már a szex sem volt az igazi, túl sok fájdalmat okozott, nem hittem benne, már nem kellett. D folytatta volna a játszmáit, kérdőre vont olyan dolgok miatt pl. hogy miért van nálam otthon óvszer, a „Mert jó ha van.” válasz után újabb sértődés. Már tudtam, hogy nem akarom, egyre kevesebbet beszéltem vele, bezárkóztam. Búcsúszex február 27-én, egy héttel azelőtt, hogy elment síelni, haverokkal. (Sejtésem szerint ekkor már újra együtt lehetett J-vel).

Március eleje. Megismerkedtem egy másik fiúval, aki érdekelt. Elmondtam D-nek, mi a helyzet, hogy találkozgatni fogok azzal a fiúval. Újabb szemrehányás és felelősségre vonás, hogy bezzeg én nem várok rá. Kibukott belőlem: „Mire várjak? A semmire???”. Láttam, hogy ez sértette az önérzetét, de nem szólt. Részemről itt volt az a pont ahol végeztem vele. Ezután kiszedtem belőle még egy számomra fontos dolgot: arra a kérdésre, hogy miért tart bizonytalanságban, azt válaszolta, hogy azért mert másképp elveszítene. Ez a mondat számomra bebizonyította, hogy tudatosan játszmázik, és ezzel azt a lehetőséget is elvesztette, hogy valaha megsajnálom.

Pár nappal később elutazott a korábban említett síelésre. Egy héttel később furcsa megérzésem volt, megnéztem J adatlapját a közösségi portálon, éppen azóta nem jelentkezett be, hogy D elutazott.

Ekkor összeállt a kép: együtt mentek síelni és ez gondolom nem azalatt a 2 nap alatt dőlt el, tehát újra kettős játékot játszott. Pár nappal később a bizonyíték is megérkezett, közösségi portál, J lapja, új profilkép, síelés 2009. Felfordult a gyomrom.

Nem beszéltem vele mióta elutazott síelni. Ennek kb 3 hete. Nincs mondanivalóm a számára, töröltem minden elérhetőségét. Most, hogy leírtam a történetet, számomra ez a dolog lezárult.

A történetben az fáj, hogy valakit hogyan ismerhettem ennyire félre, egyáltalán hogy bízhattam meg benne és hogy hagyhattam magam kihasználni. Azt hiszem, ebben a történetben D saját magán kívül senkit sem szeretett, különben nem tette volna amit tett, sem J-vel sem pedig velem.

Zárásként a pozitívumok: Nagyon sokat tanultam az esetből, arról, hogy bízzak a megérzéseimben és hogy mik a fontos dolgok számomra egy kapcsolatban, milyen párt keresek. Megmentett egy halálra ítélt házasságtól (kisebb inger valószínűleg nem mozdított volna ki a kényelemből és biztonságból). Újra átélhettem milyen őrülten szerelmesnek lenni. És persze új oldalamat ismertem meg. Azzal hogy lezártam magamban, hihetetlenül megkönnyebbültem, nem húz le többé :-)

És a legfontosabb tanulság: Az embert a tettei jellemzik, nem pedig a szavai. Az a férfi aki a saját anyját sem tiszteli, egyetlen nőt sem tisztel, illetve az a férfi aki egy nőnek hazudik, az a többinek is hazudik.

Madaras teszkóban voltunk, mindketten pakoltunk. Óvszert ő is vett és én is. Katona nem volt mert alkalmatlan, érdekes módon gerincproblémái vannak :-). A vascsövet is megelőlegezem magamnak, de éppen akkor az sem segített volna rajtam :-) 
 

Üdv, 
 

Naív „kislány”