Négy fordulóban, de csak megvolt.
Sziasztok kedves Szakítósok!
A hagyomány kedvéért én is lefutom a kötelező köröket: régóta olvasom a blogot, de csak mostanra sikerült rávenni magam, hogy billentyűzetet ragadjak és bepötyögjem nektek az én (egyik) kis történetemet. :)
Eléggé kacifántos és hosszú sztori, de vágjunk bele!
1. rész
Ő fiú (Tamás), én lány, akkor 17 éves. 2008 nyarán vette fel velem a kapcsolatot, először csak msn-en beszélgettünk de nem túl sokat, aztán egyszer félig részegen felhívott és fél óráig csak nevettem, olyan őrülten szédített! Azóta nem volt olyan, aki ennyire meg tudott nevettetni :) Onnantól kezdve vagy 200 sms minden nap, részéről is, részemről is (szüleim örültek ám a számlának). Elképesztő módon az ujja köré tudott csavarni, szószerint olvadoztam az sms-eit olvasva. Sor került az első találkára, majd még néhányra, de én nagyon bizonytalan voltam, nem akartam még egy kapcsolatot mert éppenhogycsak túl voltam egy komoly kapcsolaton (amiben a szüzességemet is elvesztettem) és egy felejtő kapcsolaton, így a hátam közepére sem hiányzott egy újabb. Kínlódtam is rendesen, nem tudtam mit érzek, emiatt ő is szenvedett, mert fülig belém volt esve.
Egy este sétálni indultunk, ő pedig kitálalt: már kb. egy éve kinézett magának, de akkor volt túl egy komoly kapcsolaton, majd amikor pár hónap múlva lépett volna, kiderült, hogy nekem van barátom, így ő összejött az egyik barátnőmmel. Aztán egy filmezésen egy közös barátunknál ott volt ő is, és amikor beléptem a szobába, akkor döntötte el, hogy szakít a barátnőjével mert neki én kellek. Én voltam neki a Tökéletes Nő, az Istennő, a Múzsa, a Plátói szerelem, minden ami kell :D Rögtön szakított is lánnyal amikor megtudta, hogy az én kapcsolatomnak is vége lett, de addigra már elkésett... én fejest ugrottam egy felejtő kapcsolatba. Ő pedig nem tudott mást tenni, csak várt.
Miután mindezt elmesélte, mintha beütött volna a kétszázhúsz, remegni kezdtem, a szívem majd kiugrott a helyéről és forró volt az egész testem - épp csak a hajam nem állt égnek. Odaléptem hozzá és megcsókoltam, szinte a karjába ájultam! :) Egy perc alatt beütött a krecs, elbizonytalanodtam megint. Sokáig üldögéltünk még együtt, mondta, hogy nagyon fél a holnaptól, akkor hogyan fogok érezni... mondtam, hogy én is félek, de most csináljunk úgy, mintha nem lenne holnap. (óó, mily' romantikus!)
Egész éjszaka forgolódtam, alig tudtam aludni.
Másnap találkoztunk. Leültünk egy padra és elmondtam neki a döntésem: nem akarok most kapcsolatot, nem bírnám, túl sok lenne. Elkezdett győzködni, én meg félreértettem egy mondatát, azt hittem csak le akar fektetni, úgyhogy felálltam és otthagytam. Utána sms-ben még veszekedtünk egyet aztán másfél hónapig teljes csönd.
2. rész
A másfél hónapból egyet egy mindent elsöprő kapcsolatban töltöttem, ami elég nagy vihart kavart a lelkemben, de ez egy másik történet. Tehát másfél hónap után egy vasárnapi napon ráírtam msn-en, hogy hogy van, rég beszéltünk. Kiderült, hogy előző este velem álmodott... Még aznap találkoztunk. Beszélgettünk sokat, és innentől kezdve egy hónapig nem telt el úgy nap, hogy ne találkoztunk volna. Kb a második héten elértem, hogy megcsókoljon - pedig volt barátnője. Kb egy hónap után jöttek a zavaros dolgok, én kértem, hogy szakítson a lánnyal, amikor megtette én megint bizonytalankodni kezdtem. Akkoriban ketten is hajtottak utánam. Egy szombati estén eldöntöttem, hogy oké, csak a Tomi kell és senki más. Felhívtam, hogy találkozzunk, mondta hol van, elindultam elé de közben lemerült a telefonom, mire odaértem, már nem volt ott. Itthonról felhívtam és elmondtam neki, hogy döntöttem, komolyan gondolom. Azt mondta, hogy aludjak rá egyet és holnap találkozunk, ha még akkor is akarom akkor oké a dolog.
Másnap délelőtt én elküldtem a két jelentkezőt a málnásba medvét szedni, majd este indultam a vonatállomásra Tomi elé. Nem értettem miért ott kell találkoznunk, dehát semmi nem számít, mentem. Amíg vártam, valami rossz érzés fogott el. Leszállt a vonatról is kiderült, hogy az exétől jön, akivel megint összejöttek. Persze legszívesebben törtem-zúztam volna. Mosolyszünet következett. Egy hétre rá én összejöttem egy fiúval, akivel két hétig voltam együtt, de közben minden nap találkoztunk Tomival. Aztán az nem működött, szakítottam.
3. rész
Nem bírtunk magunkkal. Újra találkoztunk, újra csókoltuk és öleltük egymást, izzott, lángolt a szerelem. Élveztem, hogy titokban kell tartani, nehogy valaki megtudja és lebukjunk Tomi barátnője előtt. Egy este aztán megbeszéltük, hogy felmegyek hozzá. A fedősztori az az volt, hogy buliba megyek, de persze az ágyában kötöttem ki :) Hihetetlenül gyengéd, kedves és figyelmes volt. És amit a legjobban furcsálltam, hogy egyáltalán nem érzek lelkiismeretfurdalást a barátnője miatt... A szerelem érzése minden mást kiszorított. Amikor pár napra elutaztam a legjobb barátnőmhöz más városba, esténként írta az sms-t, hogy mennyire szeret és örökké és én vagyok neki az egyetlen és hű meg há. Én meg a hamburgeres teraszán a műanyag széken olvadoztam tőle :) Már a buszon ültem és zötykölődtem hazafelé, amikor írt sms-t, hogy mennyire vár és bár lennék már ott a karjaiban. Hazaértem, lefürödtem és rohantam át hozzá.
Pár nap múlva szakított a barátnőjével - teljes a boldogság, egy hétig mámorban együtt, minden nap nála voltam, "filmet néztünk", szeretgettük egymást ezerrel, anyukája is nagyon megszeretett, sokat beszélgettem vele :) A második héten viszont elromlott valami. Én elkezdtem parázni, hogy terhes vagyok (gumit nem használtunk, sokat akart a szarka, de......) és vártam, hogy megjöjjön a havim, alig engedtem, hogy huncutkodjon velem kicsit. (azért őt nem hagytam ki a jóból). Mindketten éreztük, hogy ez így nem jó, nincs meg az a tűz, az izgalom, hogy tilosban járunk. Szakítottunk. Másnap találkoztunk, hogy megbeszéljük, amiből az lett, hogy egymásnak estünk és majdnem megtörtént egy kis búcsú-szex is.
4. rész
De nem folytattuk tovább a lamúrt - sikerült nagyon összevesznünk, ő pedig MEGINT összejött az exével. Bili kiborul, 100as csomag zsepi óránként, totál depresszív hangulat, szerelmibánat a köbön két hónapig. Szilveszter előtt szerelmet vallottam neki, ő persze csak hümmögni tudott. Szilveszterkor zártam le magamban végleg, bár utána olyan két hónapig még sokszor kibuktam miatta, hogy hiányzik és szeretem... de már vége! :) Túlléptem rajta és élem a szinglik boldog-boldogtalan életét.
Otthagyott engem, a bizonytalant, a biztos érzelmekért, pedig biztos vagyok benne, és ezt nem önzőségből mondom, hogy jobban szeretett, mint azt a lányt. Láttam a szemeiben, éreztem, és mások is mondták. Én nagyon-nagyon szerettem őt, perzselő, és maga után mindent felégető szerelem volt. A szakítás után sokáig nem tudtam elhinni, hogy tényleg vége és vártam, hogy szakítsanak a barátnőjével és mi újra együtt legyünk, úgy éreztem a mi történetünknek még nincs vége. De már nem találkozunk, msn-ről is letöröltem, nem keres, nem keresem. Lezártam magamban, az élet megy tovább, és már nem érdekel kivel dug, kivel csalja a barátnőjét, mert bizony egy józanabb szemszögből nézve elég gerinctelen kis példánya a kukisoknak! :) De én azért szerettem, mert nem volt mindennapi.
Katona nem volt és nem is lesz, teszkóban nem voltunk, gumit kellett volna használnunk, de nem tettük.
További szép napot!
Az utolsó 100 komment: