Én meg egyszer csókolóztam, mondta a fiú, majd kiakadt.

Sziasztok!
Én egy érdekes szerelmi történetet szeretnék megosztani, aminek a kezdetében és végében is voltak hasonlóan fura dolgok.
De ne fussunk előre. A történet 2007 telén kezdődött. Ekkor én épp utolsó éves hallgató voltam egy Bp-i egyetemen, tele rövid távú, de annál gyümölcsözőbb kapcsolatokkal(értsd: csajoztam amennyit csak tudtam, mivel rajtam volt a kapuzárási pánik). Emellett a történet szempontjából lényeges, hogy nagyon szeretek táncolni. Elsős egyetemista koromban kezdtem el latin táncokat tanulni, és hát nagyon megszerettem. Sok előnye van máig is, fogytam, jobban néztem ki tőle, javult a koordinációm... És a csajozás is jobban ment. Általában havonta workshopokra jártam, ez egyrészt táncról szólt, másrészt más városok, külföldi országok nőivel tudtam hosszú éjszakákat átmozogni... :)
Egy novemberi bulin találkoztam Vele, közös ismerőssel volt, és sose láttam azelőtt. Elsőre nem fogott meg annyira, mert bár nagyon szép, de volt egy gyenge pontja, nem voltak igazán nagy mellei. Tudom, MPG, de én akkor is imádok a mellek közt elveszni.
Mindegy, felkértem táncolni. Így szoktam nyomulni, megtanítom a lányokat pár chacha, salsa, vagy samba lépésre, közben meg felszedem. Neki nagyon megtetszett a mozgása. Az az erotikus, de kicsit tartózkodó, pont a legjobb. Utána beszélgettünk is, intellektuális, hasonló érdeklődési körrel. Ráadásul vidám, élettel teli, folyamatosan izgő-mozgó kis szőke, egyik kedvenc típusom.
Persze kiderült, hogy van még pasija is, akivel épp szakítófélben voltak. Meg kell említeni hogy a faszinak volt két Mercije, és hát a lány ezért is szerette. Mercis bár nem volt egy észlény, de még a vécére is kocsival vitte, és folyamatosan fizetett mindent.
Végül is párat randiztunk, utána végképp szakított Mercissel, és elindult egy szép kapcsolat. A téli hónapok húzós vizsgaidőszakkal teltek mindkettőnknek, de nagyon megszerettem, imádtam vele bármit is csinálni. A vizsgák után kezdődtek a bajok, nekem ugyanis nagy szerencsém volt, és szinte minden tárgyat letudtam. A szakdolgozatom rég készen volt, a szakmai gyakorlaton egy nemzetközi cégnél összedobtam. Munkát se kellett keresnem, mert ugyanez a cég ajánlott állást végzés után, augusztustól.
Időm volt mint a tenger, és nagyon sok időt töltöttem vele. Kivéve a táncórákat, ami heti 2-3 estémet elvette. Emellett haverokkal utolsó szép évre hivatkozva elmentünk pár napokra országjáró körutakra, kurva jól éreztük magunkat, ittunk, és csajoztak a többiek. A barátnőmnek ez nem tetszett, pedig sose csaltam meg. Hiába mondtam neki, mindig veszekedett ha elmentem.
A pénz is gond volt, mert én nem vittem mindenhova kocsival, nem vettem neki hetente új ruhákat. Anyáéknál laktam még ekkor, és az tőlük kapott pénzből, meg az ösztöndíjamból tengődtem. Ezért mondta, hogy dolgozzak, de én nem akartam elrontani életem utolsó szabad félévét gürizéssel. Ez se tetszett neki. Az országjárást is úgy kell elképzelni, hogy ismerősöknél a fürdőszobában, meg lepukkant kolikban aludtunk, akciós parizeres zsemlén tengődve.
Békítésképp legalább táncos workshopokra nem jártam, januártól márciusig ez sajnos kimaradt. Annyi érdekes lehet még hogy a szülei eléggé megkedveltek.
Április elején volt egy hosszabb túránk, 5 napos, és ekkorra már eléggé sértődékennyé vált. Tudta hogy nagyon szeretem, de pont az életem egy olyan részén jártunk, amikor szabadságra vágytam. Nem kapcsolatilag, mert imádtam, hanem hogy szabadon tengődhessek a 40 évnyi rabság előtt. Emellett fel is jelentkeztem egy április végi táncikálós workshopra, amit nem mertem elmondani neki. Egy héttel a workshop előtt bejelentette, hogy pont azon a hétvégén, szombaton lesz az anyukája szülinapja. Én erről elfelejtkeztem, vagy két hónappal előtte említette hogy ez lesz, de sajnos tipikus férfi vagyok. A saját nagyszüleim születésnapjára is nővérem szokott emlékeztetni, így ezt is elfelejtettem. Mivel a pénzt nem lehetett visszakérni, így mondom én a workshopra megyek, utána egy nagy csokor virággal majd megpróbálom kiengesztelni az anyukáját.
Itt aztán elszabadult a pokol, én nem foglalkozok vele, nem teszek meg érte semmit, nem is szeretem igazán. Elviharzott, és én próbáltam bocsánatot kérni. A következő héten mindenhogy próbáltam keresni, hívás, sms, msn - semmire se válaszolt. Elmentem a workshopra, utána megint csönd, pedig folyamatosan keresni próbáltam. Voltam náluk is, az anyukáját kiengeszteltem virággal, de ő akkor pont nem volt otthon.
Szombaton, mivel már két hete semmi hír, gondoltam lenézek bulizni. Elég jól sikerült az este, egy régóta tetsző lánnyal félig-meddig összejöttem. Másnap, ő erről tudomást szerezvén felhívott, hogy pár napig nem beszélünk, és én egyből megcsalom. Lelkiismeret furdalásom volt, így elhívtam vacsorázni, ahol megbocsájtott nekem. Így két hétig megint jól elvoltunk, mikor is robbant a hír: egy ismerősöm látta őt smárolni valami faszival. Mint később kiderült, egy gazdag sráccal, aki BMW-vel szállítgatja mindenhova, mellékesen egy agresszív állat.
Ekkor már május közepe volt, és április elejétől kavart a fickóval, így mindjárt más lett a leányzó fekvése: én egyszer csókolóztam egy lánnyal, őt meg addig a bmws csóka pumpálta másfél hónapig. Persze ekkor is én voltam a hibás, nem foglalkoztam vele, meg nem vettem neki dolgokat. Pedig több időt töltöttem vele átlagban mint bármelyik barátnőmmel addig, és az ösztöndíjam tetemes része került a kozmetikumgyártókhoz. A legcifrább nem is ez volt, hanem mikor erre másfél hétre sírva hívott fel. Igen, bmw-s megverte, immár másodszor. Az elsőt még ki tudta magyarázni, részeg volt, blablabla, de a második az már előre vetítette a nem túl szép jövőt. Találkozni akart. Összeültünk, és szinte egyből újra össze akart jönni velem. Felhozta a régi szép emlékeket, de én szerencsére már túlléptem rajta. Akármennyire is jó volt együtt, folyamatosan zavart volna, hogy mikor talál egy újabb gazdag gyökeret, aki annyival jobb nálam, hogy több pénzzel tömi.

Plusz ekkor már összejöttem a fentebb említett új lánnyal, akivel már lassan egy éve együtt vagyok... :)