Nem tetszettem az anyukájának. Sem a bakancsom, sem a fehér ingem, se a bőrdzsekim (nem hosszú ám, hanem amolyan zakó-féle), meg úgy általában: nem úgy néztem ki, mint ahogyan az anyuka elképzelte a fiának való aranyos-bájos, templomba járós kislányt.
Volt egy fiúm. bár ez a történet nem róla szól, meg kell említeni, halálra kínzott a hülye dolgaival, amiknek jó része vallásos indíttatásából és sajátos Biblia-értelmezéséből származott, pl. bánjam meg a szüzességem elvesztését. (Nyilván az volt a baj, hogy ő szűz volt, én meg éppenséggel már nem, de tapasztalt sem emellett.) 18 éves volt ekkor a történet minden szereplője.
MNK-gyanús mozzanat, hogy mikor már kezdtem nagyon rosszul viselni ezeket, kezdtem többet együtt lógni egy osztálytársával, aki egészen más személyiség volt, több közös volt az érdeklődési körünkben, igazi lovagként viselkedett. Mikor már éreztem, hogy az említett úriember iránt többet érzek, mint kellene, szakítottam. (A lelkiismeretem abszolút tiszta volt ama tekintetben, hogy egymáshoz sem értünk addig.) Persze megkaptam a magamét, megrontottam őt, már nem tud szűzen házasodni, stb.
Ezt a sokkot elég hamar kihevertem, és elkezdődött a nagy szerelem az úriemberrel. Időközben kiderült, hogy kissé túlságosan is romantikus az én ízlésemnek, de azért értékeltem a U2- számokkal megtűzdelt válogatáscédét is. (Egy szám is sok belőle.) Fontos még, hogy ő is vallásos volt, én meg még mindig nem, de úgy tűnt, őt nem zavarja, remekül megértettük egymást. Jó volt a szex is, volt miről beszélnünk egymással, működött a dolog.
Egy darabig. Talán akkor kezdődtek el a bajok, amikor beteg lett, én meg megleptem egy tábla csokival és önnön magammal. Akkor találkoztam a szülőkkel először. Nem tetszettem az anyukájának. Sem a bakancsom, sem a fehér ingem, se a bőrdzsekim (nem hosszú ám, hanem amolyan zakó-féle), meg úgy általában: nem úgy néztem ki, mint ahogyan az anyuka elképzelte a fiának való aranyos-bájos, templomba járós kislányt. (Másodjára már direkt aranyosban mentem.) Persze mindez csak később derült ki, nyáron, mikor az érettségik és felvételik után én fesztiválozni mentem Tokajba, őt meg anyuka nem engedte, menjen csak a hittanosokkal kerékpártúrára. Aztán amikor épp Tokaj felé készültek haza, és ott akarta tölteni a túra, és mellesleg a fesztivál utolsó estéjét, nagyot veszekedtek a telefonban. Akkor valami megváltozott, utána többet vitatkoztunk, kevesebbet találkoztunk. Közeledett az augusztus vége, engem felvettek Pestre, őt a szülők nem akarták a helyi egyetemnél messzebb engedni, maradt.
Augusztusban elment zarándokolni Máriapócsra. Miután hazajött, pár napot a barátaimmal töltöttünk, amikor is a világmegváltó éjjeli beszélgetés után reggelre kitalálta, hogy szakítani kellene, mert úgysem működik a távkapcsolat. Persze hogy nem működik, ha az ember nem is akarja, gondoltam. Megvolt a könnyes búcsú, búcsúcsókkal, én el gólyatáborba, amit végigszenvedtem. Pár héttel később kaptam tőle egy mailt, amiben leírta, hogy a máriapócsi zarándoklaton összejött egy másik lánnyal, akibe beleszeretett, és aki amúgy Pest megyében lakik. Természetesen rettentően elborult az agyam, de nem volt mit tenni.
A blogolás, legalábbis ha személyes, hiba. Akkoriban még én is írtam ilyet, amiben tapintatból nem írtam le konkrétan ezeket a dolgokat, de néha voltak elejtett célzásaim a városhoz kötődő rossz emlékeimről. Aztán egy nap látom, van egy plusz bejegyzés, amit nem én tettem oda. Az úriember valamiért tudta a jelszavamat és egy undorító szöveget kaptam a fejemhez arról, hogy mi az, hogy én panaszkodom és célozgatok, meg mi az hogy rossz emlékek, stb stb. És persze üzent az időközben aktuálissá előlépett valakinek, hogy én egy rossz ember vagyok, ne kezdjen velem. Sajnos/szerencsére már nem emlékszem pontosan.
Válaszoltam egy rövid levélben, aminek kb. az volt a lényege, hogy szánalmas, aljas embernek tartom, és hogy soha az életben többet róla hallani nem akarok. Pár év múlva bejelölt wiwen, majd idén tavasszal egy körímélt kaptam tőle, amiben érdeklődik, nem tud-e valaki az ő és a kis barátnője számára hétvégékre szerelmi fészket Pesten.
Teszkó nem volt, katonaság sem, gumit talán ő vett. Búcsúszex volt, de rosszul sikerült. Tanulság nincs, kerülöm a vallásos fiúkat azóta.
Az utolsó 100 komment: