Hogy is mondjam szépen, Ő hátulról elkapta a ***éimet és attól féltem letépi, a férfiak most megértenek remélem, ököllel vertem a fejét, hogy kiszabaduljak, azelőtt így még nőt nem ütöttem meg (azóta sem), végül elengedte, de a sztorinak még nem volt vége.

A kép innen

Kedves Szakítós, Tisztelt Blogolvasók!

Először is meg szeretném köszönni nektek a múltkori kommenteket, ilyen őszinték csak a legjobb barátaim szoktak lenni, és bennük ezt sokra becsülöm, szóval köszönöm nektek. Cserébe megosztom veletek a történet végét (utózöngéjét) és az eggyel azelőtti szakításom történetét. Sajnos így a levél nagyon hosszú lesz, előre is bocsánat érte, remélem lesz türelmetek végig olvasni.

"A DVD-im nála vannak" címmel megjelent történet vége, röviden:
 Természetesen végül nem találkoztunk. A DVD-ket közös ismerősön keresztül visszakértem, a lányt igyekeztem elfelejteni, szerintem mára egész jól sikerült is. Néhány hete kaptam egy telefont egy ismeretlen sráctól. Illedelmesen bemutatkozott és kb. 3 percen keresztül osztott engem, mondván látta az egyik SMS-em a lány telefonjában, és amikor én azt írtam, akkor ők már régen (!) együtt voltak, és nem érti, miért írogatok én ilyeneket a barátnőjének. Levegőt sem kaptam a meglepettségtől, és mikor átváltott fenyegetésre, szó nélkül letettem. SMS-eket csak a randik legelején írtam neki, később inkább felhívtam vagy mailt írtam. A srác őszintének tűnt, oka nem volt hazudni, a neve alapján rákerestem a neten, Ő volt az a srác akivel azon a bizonyos bulin sokáig táncolt. Örülök, hogy felhívott, így már minden világos...

Az egy éve lezárult kapcsolatom története (igyekszem röviden):
2007 január valahányadikán kezdődött a dolog. Akkor még nem volt szakítós blog így nem tudhattam (akkor 24 évesen), hogy neten nem ismerkedünk, és Ő sem tudhatta (akkor 22), hogy infóssal nem kezdünk, szóval lassan de biztosan alakulni kezdtek a dolgok, eleinte levélben. Én akkor Veszprémbe jártam egyetemre, Ő Zalaegerszegre főiskolára. Első ránézésere esélytelen a távolság miatt, de én úgy gondoltam, nem várhatom, hogy a  nagy Ő a szomszéd házban lakjon így belementem, hogy Zalaegerszegen randizzunk. Első látásra szimpatikusak voltunk egymásnak, az első randit második, a másodikat harmadik követte. A 4. randira már ő jött Veszprémbe, hozzám. Kicsit meglepődtem, hogy milyen gyorsan alakultak a dolgok, de azért sikeresen felvettem az események fonalát :) A szó szoros értelmében szex még nem volt, de nálam aludt, és a következő alakalommal már azt is pótoltuk.
Nem untatnálak benneteket a sablonos részletekkel az elején minden úgy történt, ahogy szokott, ahogy mások is leírták előttem. Akkor még nem tudtam, de életem legborzalmasabb egy éve következett. Néhány hét múlva hozzám költözött Veszprémbe, vége lett a tanévnek, nyáron állást kaptam Budapesten. Az életem utazásból munkából és alvásból állt (és persze szexből). Akkor még nem láttam, de a kapcsolat már az elején száz sebből vérzett. A szexet leszámítva semmi sem működött igazán. Az első igazi veszekedésünk az odaköltözésének estéjén volt, Horn Gyula miatt. Mocskos pufajkásnak mertem nevezni, mire Ő kijelentette, hogy ez aljas jobboldali rágalom, és egy szavam sem igaz. Szó szót követett, borzasztóan feldühített, a vita hevében a vállába haraptam. Tudom tudom, egy állat vagyok, erre nincs magyarázat, én sem értem, és szégyenlem magam. Vállalom, ezért egyedül én vagyok a felelős, arra ha egy férfi egy nőt bánt, nem lehet ésszerű magyarázat. Ott kellett volna, hogy vége legyen, de nem lett.
Később felköltöztünk Budapestre albérletbe. Én minden nap dolgoztam, Ő otthon aludt, és számítógépezett, szerette a World of Warcraft-ot. Én társra vágytam, de Ő inkább volt a lányom, mint a barátnőm. Rendetlen lakás várt minden nap, vasalni, mosni, és neki vacsit készíteni, gyakran volt az én dolgom, Ő csak néha nyúlt ilyen munkákhoz. Nem keresett munkát, nem dolgozott, gyakorlatilag én tartottam el. Itt tartom fontosnak megjegyezni, hogy az édesapjának finoman fogalmazva is volt mit a tejbe aprítani. Nem tartozik a nyilvánosságra a családi háttere, legyen annyi elég, hogy mielőtt hozzám költözött az édesapjával a nevelő anyjával, és a két mostohatestvérével élt, meglehetősen jó körülmények között. A kettőnk életének finanszírozása egyre nagyobb terhet jelentett számomra. Kezdő mérnöki fizuból, diploma nélkül (még folyamatban volt), nem tudtam a megszokott életszínvonalat biztosítani. Gyakran megesett, hogy a hónap végén a szüleim küldtek egy 10-est, hogy legyen mit ennünk. A legironikusabb eset az volt, mikor az édesapja feljött Budapestre, hogy 1 millióért jegyezzen részvényeket, nekünk meg volt 5 ezer forintunk 5 napra. Az anyagi gondjainkat "megoldotta" a céges banki csomag amiben volt egy komoly hitelkeret is (max. a mindenkori fizum duplája). Ekkor "tanulta", hogy mindenre ott a Master Card. Óriási adósságokat kezdtünk felhalmozni.
Az albérletünk 2008 elején megszűnt, a tulaj eladta. Ekkor leültünk megbeszélni, hogy hogyan tovább, akkor még nem volt válság, így a lakásvásárlás mellett döntöttünk. Elhatároztuk, hogy végre Ő is dolgozni fog, és segítséget kérünk a szülőktől is. Az édesapja 1 milliót ajánlott segítségül. Ne tartsatok mohónak, de mit vehetünk 1 millióból a lakáspiacon? Mondtam, hogy maximum a lakás 1/13-ad tulajdon részét tudom érte a lányának adni, mire az apa azt mondta, akkor inkább csak esküvő után adna pénzt. A szüleim jelzáloggal terhelték a családi házunkat, én pedig már csak a vesémet nem ajánlottam fel a banknak a kölcsönért cserébe. Végül rendeződni látszottak a dolgok, fizetés emelést és jutalmat kaptam, Ő állást vállalt egy gyorsétteremben, és megkaptuk a hitelt.
A kapcsolat már odáig jutott, hogy a veszekedések mindennaposak voltak, szinte bármin képesek voltunk összekapni. Azt hajtogatta folyton, hogy túl sokat képzelek magamról, nagyképű vagyok, és hogy soha az életben nem lesz diplomám, mert ahhoz több ész kell. (azóta már van) Őnagyságának nem ízlett a munka, nem volt hajlandó pénzt adni a közös életünkre, és most már a fáradtságra hivatkozva nem végzett házimunkát. Annak érdekében, hogy megértsétek az Ő logikáját el kell mesélnem egy vitánkat. Azt mondta, hogy az igazságtalan, hogy Ő dolgozik, fizeti a költségeink felét azaz fenntartja velem közösen a lakást, és a végén neki nem lesz semmije míg nekem ott lesz a lakás. Egyenesen odáig ment, hogy elszedem az ő pénzét, holott én többet keresek nekem több is marad, és ez nem igazságos. Hibátlan logika, csak azt felejti ki, hogy normál halandók nem tudnak ingyen lakni sehol.
A szakítás: 2008 május 10.-e volt 5 nappal azután, hogy átvettük a leendő közös lakásunk kulcsit. Reggeli szex után felvetettem, hogy mi volna ha fogamzásgátlót szedne. A válasza az volt, hogy Ő szakítani akar. Cseppet sem lepődtem meg, volt valami a levegőben. Sírt, hogy most ki fogom tenni az utcára, megígértem, hogy minden rendben lesz, megoldjuk. Kiderült, hogy egy ideje flörtölget egy munkatársával, másnap pedig céges buli volt és ott össze szeretett volna vele jönni. Szomorú voltam, és sértett, mert a férfi legérzékenyebb része igenis a büszkesége, és ő azt találta telibe. A sráccal nem jött össze, engem hívott, hogy menjek érte, mert haza akar jönni (nem nagyon ismerte a várost). Taxival hazahoztam, egymás karjaiban aludtunk el. Reggel lefeküdtünk egymással, és az egész napot sétával és beszélgetéssel töltöttük, mindent megbeszéltünk, a legapróbb részletekig, mindent megértettem, akkor ő már nem volt a barátnőm, csak a lakótársam. A dolgok ezután fordultak rémálomba, nem tűrtem, hogy kihasznál, velem él, egy ágyban alszunk, miközben egy másik sráccal randizik. Egy este odabújt hozzám és halkan odasúgta, Ő szerelemes (persze nem belém). Bennem ott valami elpattant, elég volt, követeltem, hogy azonnal költözzön el, végül maradt reggelig, reggel ugyanott folytattuk ahol abbahagytuk, pénzt követelt, adtam neki, de kicsúszott a számon, hogy egy szajha (csak azért volt velem, mert pénzt kapott, és volt hol aludni, ti minek neveznétek). Feldühödött, én az ágyon feküdtem, Ő felkapott egy éjjeli lámpát és azzal próbálta szétverni a fejem (nem túlzok), hatalmas erő volt benne, minden tört körülöttünk, végül sikerült kicsavarnom a kezéből a lámpát és megpróbáltam kidobni a lakásból (nem az ablakon, az ajtón). Hogy is mondjam szépen, Ő hátulról elkapta a ***éimet és attól féltem letépi, a férfiak most megértenek remélem, ököllel vertem a fejét, hogy kiszabaduljak, azelőtt így még nőt nem ütöttem meg (azóta sem), végül elengedte, de a sztorinak még nem volt vége. Óriási botrány volt a házban, felzörgette a szomszédokat (6-7 óra lehetett) a rendőrök is kijöttek, az őrmester meg is fenyegetett, hogy ha bűntényre kell vissza jönnie, azt megbánjuk. Rémálom, ez a helyes szó, erre az egészre.
Utózöngék:
Először az egyik barátnőjéhez költözött, aztán a sráchoz. Azóta párszor beszéltünk, de nem sok értelme volt szemét dolgokat vágtunk egymás fejéhez, ami gondolom a történtek után érthető is. Azóta szakított a sráccal, nem működött, azt mondta túl korán költöztek össze, majdnem, hogy ez is az én hibám :) Azóta van a végzettségének jobban megfelelő állása.
Tescóban sokat voltunk, mindketten pakoltunk, gumit én vettem, hiszen mindent én vettem, neki nem volt pénze. Búcsúszex volt. Katonai szolgálat már nincs szóval nem voltam katona.
Őszinte elismerésem annak, aki végigolvasta. A tanulságot most is, mint mindig tőletek várom, és átveszem a megérdemelt szitkokat, és vascsöveket is.