A 17 éves lány romantikus regényt akart első szerelemre, megkapta.

Sziasztok!

Már edzem egy ideje a bátorságomat, hogy tegye meg felétek első nagy
lépését és írjon az első szakításomról.
Na jó, ez nem az első, mert ugyebár mindenkinek volt kisiskolás
szerelme, akivel a "járás" abban nyilvánult meg, hogy köszöntetek
egymásnak az isi folyósóján, de ez a történet az első, akkor még azt
hittem igaz szerelmemmel való szakítás története.
A Fiú akkor - és most is- 5 évvel volt nálam idősebb, mindene megvolt
amivel el lehet varázsolni egy Jane Austin regényeken felcseperedett,
17 éves tinilányt:(fontossági sorrendben): jóképű, férfias, sármos,
olyan fajta aki mindig tudja mt kell csinálni és mondani, menő kocsi,
saját lakás. Ahogy haladtunk szép lassan a "kapcsolatunkat" illetően,
9 hónap elteltével úgy éreztem megértem arr a bizonyos nagy Eseményre.
Tulajdonképpen nem volt megtervezve az este, egyszercsak megtörtént.
Miután tejes egészében odaadtam magam neki, a szerelemtől részeg
testünk(inkább csak az enyém) egymás mellett pihegett az ágyon.
Csengetés. Kulcs motoszkál a zárban. Erre ő: Baj van, vedd fel gyorsan
a ruhád, és menj be a kisszobába,majd kiengedlek. Se köpni, se nyelni,
bementem, én naív, még akkor se értettem mi történik itt. Női hang.
Bemegy a fürdőbe, kezd zuhanyozni. Belép hozzám a Fiú: Most el kellene
menned. Néztem rá félig elájulva már, mert nem nagyon akartam hinni a
fülemnek, szememnek, hogy ez velem történik,és mentem. Mikor hazaértem
felhívott, elnézést kér, és haláli nyugalommal közölte, hogy általában
tovább dolgozik a Menyasszonya.Te állat, tovább??!!Mondanom sem kell,
az első felejthetetlen alkalom az én esetemben különösen
felejthetetlennek sikerült.Azóta már Ők sincsenek együtt...Na ige, a
szerelem vakká tesz, de hogy ez 9 hónapig tartson?

Dí