Bár kicsit fél, mert az előző barátnőjében is csalódott (merthogy a lány köpködött az utcán). (Azt hiszem, ezen a ponton be kellett volna kapcsolnia a vészjelzőnek, de teljesen tapasztalatlan voltam, és nagyon tetszett a fiú.)

A kép innen

Sziasztok!

Első - és igencsak rövid - kapcsolatom lezárását osztanám meg Veletek, amelynek során elhangzott a klasszikus beszélnünk kell-nem a te hibád-maradjunk barátok hármas. 17. szülinapomat ünnepeltem, amikor megismerkedtem a hasonló korú sráccal. Beszélgettünk, remekül éreztük magunkat. A következő két hétben ez többször megismétlődött, aztán elkezdett célozgatni, hogy tetszem neki, jó lenne, ha megpróbálnánk, bár kicsit fél, mert az előző barátnőjében is csalódott (merthogy a lány köpködött az utcán). (Azt hiszem, ezen a ponton be kellett volna kapcsolnia a vészjelzőnek, de teljesen tapasztalatlan voltam, és nagyon tetszett a fiú.)

Három nappal később összejöttünk, de a "kapcsolat" kimerült abban, hogy sétálgattunk kézenfogva, csókolóztunk, beszélgettünk, kávézgattunk.
Aztán az ötödik nap délutánján felhívott, hogy beszélnünk kell.
Én: - Baj van?
Ő: - Igen.
Én: - Velünk?
Ő: - Igen.
Én: - Nem megy?
Ő:  - Nem.

Ok, értettem én, gondoltam, ebben az esetben semmi értelme találkozni, és beszélni erről, de ő ragaszkodott hozzá, hogy este fussunk össze a város X. terén, a városháza előtt. Beleegyeztem. A találkozás előttre mozi volt megbeszélve a barátnőimmel, Moulin Rouge-t néztünk, persze én végigszipogtam az egészet. Utána odaballagtam a megbeszélt helyre, gondoltam, majd beülünk valahova, aztán elmondja, amit gondol.

Tévedtem, ugyanis neki "nem volt ideje, mert várták a barátai", akik tőlünk kb. 15 m-re álltak, és várták, hogy a srác szakítson velem, aztán menjenek sörözni. Remek. A fiúval a következő párbeszéd zajlott le:
Ő: - Nem a te hibád, és tudom, hogy te nem köpködnél az utcán, de azt hiszem, akkor sem tudnék beléd szeretni.
Én: - Ok, értem.
Ő: - De azért maradjunk barátok.
Én:- Hát....majd idővel talán.
Ő: - Ok, de azért még eljössz velünk sörözni?

Természetesen inkább hazamentem.
Az eset óta közel tíz év eltelt, jóval később tényleg barátok lettünk, a "kötelező" tesco-s,katonás köröktől megkímélnék mindenkit.

Üdv: E.