Nem pontosan értem a levélíró problémáját: annyira hiányzik neki a nő, hogy utólag már szívesen lenne a szexrabszolgája?


A kép innen
 

Szaisztok!

Tulajdonképpen egy nem teljesen kerek torténet ez a lényege annyi :én Nőt
szerettem volna de nimfomániást kaptam.Kicsit tobben táncoltunk a parketten
egyszerre.   Nos a sztorim a kovetkező:

Kezdődjék a tánc.
Pasi vagyok.Minden osztonnel s találékonysággal,hibával,

érzelemmel.Ha kell
határozott,ha kell simulékony,de sosem tiszteletlen.
Keresem a helyem.Számos utat,osvényt csapást bebarangolok,mindig lelkesen
üde léptekkel.Millionyi helyre érkeztem ám sehol sem mondhattam el hogy
hazaértem.
Valoszinüleg az én hibám.
Mit is irhatnék rola?

Pontosan emlékszem reá.Beragyogta a hitvány s lepukkant bkv busz minden
szegletét, a rajtautazo osszes álmos,szürke emberrel egyetemben.csak a vak,
 nem láthatott.
Nyugtalan tekintettel probáltam lopni némi mosolyt kedves arcárol.Tétován
s megigézve hagytam rajta szemem .filoztam rajta,szemezgettem gondolatát,
izgalommal toltott el.Mindn értelemben.

És nesze,BAMMM!!
Osztonlény volnék s akkor ez segitett. Nem mentem oda hozzá.Hiába akartam
minden rezdülését,minden porcikáit,szavat,tekintetét elevenen felfalni,
 magamévá tenni.

Ezt elnyomtam magamban.Megkerestem.Tudtam első telefonunknál:  Nem vagy
kezdő.Játékos vagy!

Hiába sikitott elmém h hagyjam ki, nem tudtam.Kicsit megmosolygom most
magam ,mert éreztem előre mi várhat rám vele kapcsolatban.
Amiben tudtam hogy nem csalodhattam az a testiség.Csak ugy sugározta
magábol a vágyat,a szenvedélyt.
Puszta gondolata is katarzis volt számomra.

Bele sem merek gondolni mit lehetne-lehetett volna kihozni ebből ha nem
oly rémisztő s lehengerlő sexuális kisugárzása.
Valosággal elnyomott rovid ütkozetünk  alkalmával.Melyet szükosre szabott
bátorságom miatt valoban én rontottam el.Ám még igy is magaslatokba emelt.
Jo rá gondolni.Koszonet érte.
( valojában vágyam iránta toretlen
 s kimerithetetlen,
de ova intem magam tőle.Tudom fantasztikus nő, káprázatos.

Hibáztam s hibázott.

Hibáztam mikor a nőt akartam megismerni benne.Kinek vágytam tekintetét s
féltem távolságát.Orültem neki,az impulzusainak,vidámságának,
 a hamis érzékenységének.
(nincs mese balek vagyok,majdnem bedoltem neki).

Hibázott mikor nem egyszerüen kozolte:hagyjuk a limonádét ne fussuk a
koroket.Vessük magunkat egymásba.
Jesszusom mennyivel fesztelenebb s lazább lettem volna.

Én minden "buliban"mokában benne vagyok.Élvezem silány kis életem minden
rogos percét.
Lehet én fantáziáltam egyszerre tul sokat egy olelésről egy érintésről.
De jo volt .Élveztem minden egyes momentumát mégha hamis is volt.Jo volt
hinni abban, érdeklem.Amilyen vagyok.Egy pillanatnyi csoda.
Szeretem az izgalmat a felhajtást az ismerkedés utját.Nincs
osszehasonlithao azzal mikor várod a percet mikor láthatod.Amikor már akkor
habzsolod
szavait mondatait,mozdulatait mikor még veled sincs.Ezek a csodák.Nem a
kurva nagy ház meg a presztizsauto.


Nos igy ezek motoszkálnak bennem.Csak akartam tudja,élvezném a
testét,elhanyagolnám a lelkét-gondolatait.Azonosulok.
De nem.
Az ember mindig tanul.

Tudtam nem vagy kezdő.Játékos vagy!   De vajon ki a játékmester????????

 :))))))


Tesco nem,semmi katonaság,gumi az én saram.