Semmi más dolga nem lett volna, mint ha kell (akár egy cukorbetegnek) élete végéig naponta szedni egy gyógyszert.

Menekülj a borderline lányoktól! A szerdai blogban olvastam azt a lányt, aki „kimentett” egy fiút a – kevesek által felismert – borderline-os lány érzelmi zsarolásából. Álljon itt az én történetem, hozzátéve, hogy amit most leírok, az csak átfogó történet, részletezni nincs elég hely. A fiú (én) 35, a lány 27 éves. Én (jöhetnek az epés megjegyzések, de csak az szólaljon meg, aki nem csinált, és sosem fog ilyet csinálni) bár feleségem van, találkozom a lánnyal. A találkozás sorsszerű, elkerülhetetlen. Az első pillanatban csodaszépnek, okosnak tartom, megnyerő modorú, kedves, csodás a hangja, káprázatos a szeme, őrült szexuális kisugárzással: egy főnyeremény. Nagyjából az ötödik találkozásunkkor konkrétan rám mászik. A péniszemen „gyakorol” alig volt kapcsolata, mondja: és innentől kezdve a találkozások észt veszejtően erotikusak. Szinte élvezi, ahogy tanítom, lassan lelkileg is közel kerülünk egymáshoz: persze, hiszen hetente 2-3 alkalommal találkozunk, de csak 1-2 órára, és csak a szexről szól. Klasszikus szerető…. Eltelik 2-3 hónap, s még nem vagyok belé szerelmes. Amikor jön, örülök, beszélgetünk. Eközben lassan észreveszek furcsaságokat: hogy szeretkezés közben felveszi a telefonját. Hogy csak pasik hívják. Hogy állandóan panaszkodik mindenkinek, miközben pasik esemeseit mutogatja, akik hosszú üzenetekben értetlenkednek, miért ilyen? De ez nem különösebben érdekel: a lány csodaszép, nem csoda, hogy a pasik meg vannak őrülve. Igaz, furcsa, hogy ezeket nekem mutogatja, de mondjuk, féltékennyé akar tenni.

Ám a „kapcsolat” kezd komolyodni: hosszú beszélgetések, amik alapján ő panaszkodik: nincs egy normális kapcsolata: mindet elrontja. A szex közben felvett telefon már idegesít. Az állandó nyavalygása is, ami ott csúcsosodik ki, hogy „nem leszek a szeretőd”, és csak „kefélni járok ide” – őrjöngi, miközben hetek óta könyörgöm neki: menjünk sétálni, moziba, vacsorázni. Hisz meg akarom ismerni, akár a váltásra is nyitott vagyok, de ezeket rendre megtorpedózza. Decemberben karácsonyi ajándékokat kap, könyörgöm, higgye el nem a szeretője akarok lenni, hiszen szeretem. Igaz, akkor még nem ismerem, az igazi énjét: csak egy mosolygós, kedves lányt, aki nem akar a szeretőm lenni, miközben a pokol tüzével éget a szerelme, miközben megőrülök érte, felnézek rá csodálom. Ám december végén megőrül. Megcsal, ha megcsalásnak lehet azt nevezni, hogy a szeretőm lefekszik egy másik pasival. Azzal, aki egyébként ugyanúgy „szarfaszú” (így nevezte) mert nemcsak felesége van, még gyereke is. Mindezt akkor, amikor én hajnali 5-ig gyűröm vele a lepedőt, este nem találkozunk, másnap délben ismét szeretkezés: eközben gumi az ágya mellett, (annyi esze nem volt, hogy kidobja) amikor számon kérem, meglepődik, őrjöngve sír, hogy szeret, megbotlott. Nem gondolta, hogy le fog feküdni azzal a pasival… igaz éjjel 11-kor hívja fel őt, és engedi be a lakásába. Miért – kérdem – mit gondoltál, tévézni jött? Pedig – elvileg – meg sem kellett volna magyaráznia: én a szertője vagyok. De a bizalom elillan, már tudom, sosem tudok benne megbízni. A mai napig nem értem. Pár nap múlva karácsonykor kidob, miközben előtte égre-földre esküdözik, imád, és de jó lenne, ha együtt lehetnénk, elnézést a félrelépésért, megbánta, tanult belőle, csak engem szeret, „megszerettelek” írja, de ne keressem. Nem keresem… Két hét múlva ő keres: hogy vagyok? Találkozunk, kezdődik minden előröl, de már sokkal mélyebben: séták, beszélgetések, őrült, olyan szenvedélyes szeretkezések, amit soha nem tapasztaltam. Eközben az intő jelek sokasodnak: a házába beenged: derékig érő mocsok, hónapok óta mosatlan edények, káosz, egy szobában lakik a sokból: nincs semmi ideje, mondja, és röhög, ahogy él, az milyen undorító - mondja. Ezzel párhuzamosan kezdődik az érzelmi zsarolás: nem szeretem eléggé, ő nem lesz csak a szeretőm. Egyik nap őrült módon imád, másnap semleges vagyok. Amikor találkozhatnánk: nem. Amikor nem lehet (mondjuk este 10 kor) akkor számon kér, miért nem hívhat, miért nem találkozunk. Nem veszi észre: bármikor hívhat... Közben – ha segítesz neki, bármiben – mintha semmit nem tettél volna, legyen az bármilyen nagy, vagy apró dolog: nem tud örülni egy szál virágnak, vagy egy puszinak, de nem tud örülni annak sem, ha megjavíttatod az autóját. Eközben ő nem ad semmit, csak a szexet. Ugyanazon a problémán pörög: nem szeretem eléggé. Amikor megkérdem: fel van-e arra készülve, hogy esetleg együtt éljünk: elréved, és elmondja: ő eddig mindenkit kicsinált a hisztijeivel, szerinte ő nem normális, neki nincs senkije, őt mindenki kihasználja, ő csúnya, ő ronda, stb. Úgyhogy (sic) váljak el, aztán majd meglátjuk. Mikor megkérdezem: hülye-e amikor azt hiszi elválok, a meglátjukra, megsértődik. Próbálok segíteni: rendet rakunk közösen. Állandóan imádom. Mint egy 6 éves kisgyereket: mindenért megdicsérem, majdnem azért is ha kakilás után megtörli a popsiját. Eközben folytatódik az ámokfutása: hol anorexiás, hol bulimiás, hol mindkettő. Hatvan kiló (164 magas) de fogynia kell: 10 kilót. Ezért éjjel fut. Egyedül. . A lakásában térdig ér a mocsok, de inkább alszik, állandóan depressziós: ha másért nem, azért, mert szép idő van. Nem lehet elvinni semmilyen programra, ellenben ha a hálószobájában vagyunk, nincs nő akire lecserélném. Újabb változás: hirtelen elkezdi szedni a gyógyszert a borderline-ra. Mint akit a ló rúgott meg, akkora fordulat: kiegyensúlyozott lesz, élvezet vele minden pillanat, kedves, amikor telefonál (naponta többször) eltűnnek körüle a pasik (megtörtént, hogy autószerelő próbálkozott be nála, 10 perc alatt: gondolhatjátok, hogy viselkedhetett, a diplomás csodaszép nő), máskor meg kb a villanyszerelő. Minden eltűnik, minden csodálatos, valóban gondolkodom: lehet, hogy váltani kellene…. Ha ő ilyen tudna lenni, életem végéig szerelmes lennék belé. Ám elfogy a gyógyszer: nem megy felíratni, nem tesz semmit. Egy hét alatt visszaesik: picsa szerelmes egyik nap, másnap nem találkozunk. Visszatér a notórius hazudozása, ami egyébként is jellemző rá: folyékonyan hazudik, akár előttem másnak, majd amikor számon kérem, miért tette, és honnan tudjam, nekem nem hazudik: nem is érti. Mindenkivel kedves: csak azzal nem, velem, akit állítólag szeret. Minden találkozásunkkor meg kell hódítani: 0-ról indulok, és vagy eljutunk valahova, vagy szar a nap. Megjelennek az elfelejtett hajmeresztő históriák: baráti szülinap ünneplése után (ahol állítólag 3-an voltak) 4 új ismerős, mind fiatal pasi. Telefon az autószerelőtől: nem érne-e rá éjjel masszírozni: és nem érti, vagy nem akarja megérteni, csak meg akarják baszni: nemet nem mond, előttem a pasinak, csak terel, meg nem ér rá… Éjjel facebookozik, hajnalban fut, hol imád, hol gyűlöl. Néha napokig nem kel fel az ágyból, vagy minden pillanatot „alvásra” használ, nem takarít, nem eszik, ha eszik zabál….. Most már hetente rúg ki: én pedig állandóan könyörgöm: azért ne tedd, hogy ezt kivételesen ne bazd el. Segítek. Ha kell barátként. Eközben horror történeteket gyárt: kiszúrtam a kocsijának a kerekét – mondja – mindenkinek, aki közös ismerősünk, de röhögnek rajta, nem rajtam. Megcsaltam egy harmadikkal, nem szeretem eléggé, mi van, ha éjjel történik vele valami. A telefonja állandóan bekapcsolva, mint valami call girlnek: hiába értetlenkedek, minek van hajnali egykor bekapcsolva, kire vár, kinek a hívására: nem válaszol. A kételyek egyre erősebbek bennem, miközben szerelmét bizonyítva éjjel a házam előtt dudál, majd eliszkol. Keresztben áll a vasúti síneken, annyira szeret, megvárja a vonatot – mondja – ha nem leszek vele, de másnap már megint őrjöng, és minden szavamba beleköt. Miért csinálom? Mert szeretem, mert az elmúlt 10 hónapban 3 hónapig nem érdekelt, 2 hónap meg csodaszép volt, amikor hatott a gyógyszer. De lelkileg felőröl az állandó hangulatváltása, az emberi normákat nem ismerő cselekedetei, a vakmerő baromságai, a körülötte mindenki meg akarja dugni pasik tömege. Nem érti: egy pasi nem akar minden nőt megdugni, csak azt, akinél látja, van esélye… Már nem szerelmes vagyok, csak nem akarom hagyni, hogy elvesszen: egy értelmes okos nő, nagyon szép.. De fel kell ismernem: menekülni kell előle…. Egy adalék: csütörtökön délután találkozhattunk volna, de nem, mert „kocsit mosat”, utána megy orvoshoz: valami sérve van. A kocsimosás fontosabb, de menjek el vele az orvoshoz utána, hátha nem érek haza időben. Nem megyek. Nem hív fel, mit mondott az orvos, de küld egy sms-t, még az orvos előtt: ne haragudj, bunkó voltam, nagyon szeretlek, és annyit tudunk még találkozni, hogy majd meg is unsz. Látszik, épp szeret, és rájött, talán mosathatott volna kocsit máskor is. De az orvos után nem hív. Másnap sem (én dafke nem, hívjon már ő). Telik az idő, nem tudom, mi van vele, reggel hívom: életében először kikapcsolt telefon. A házához megyek, kocsi az udvaron, síri csönd, redőny lent: alszik. Sms tőlem: ha felkeltél, hívj, mi van? Délben smst küld: a fene tudja, milyen kezelésre kell járnia: rohanok hozzá, de nem enged be, mert „most keltem fel, büdös vagyok”. Mintha nem aludtam volna vele, mintha nem 5 perc lenne lezuhanyozni? De semmi pénzért nem enged be, eljövök. Másnap sms tőlem, neki: kezdem unni ezt az egészet…. Mert ez már nem szerelem, nem barátság: csak kihasznál, nem vagyok hülye, tudom. Felhív: az első mondata: nem csak beteg, és allergiás is, még nemi betegséget kapott tőlem (!!!!!) tudja, hogy lefekszem a feleségemmel (egyébként nem). Hiába kérdezem, hogy akkor miért nem az első szex után kapta el, vagy nem mástól kapta-e el, rámbassza a telefont. Elküldtem: akkor lett elegem. Még hív, mondaná, ne dobáljunk egymásra sarat, de kinyomom. Hónapok alatt nem értette meg, hogy ha normális lenne, már rég vele lennék: tudtam volna váltani. Én marha meg hónapok alatt nem értettem meg, azt amit egyébként pszichológiából tanultam: a bordeline-ost SOHA ne szeresd.. Egyszerre szeretnek és gyűlölnek. Egyszerre istenít, és a pokolba lök. Hússzor szakít, de nem tágít. Ha kidobod, idővel piócaként tapad, és ha kell, tönkretesz téged, anyagilag, erkölcsileg. A borderline állandóan hazudik, manipulál. Iszonyatos energia a dolgokat a helyén kezelni. Eközben úgy szeret, mint még soha senki, úgy imád, hogy a világ legjobb férfijának érzed magad. Miközben tönkre tesz. Állandóan azon kattogsz, mit miért mondott, ma miért nincs jó kedve, ma mi a baj, hol hibáztál, hogyhogy nem elég neki a szerelmed: egy borderilne mindig tud irreálisat kérni: lásd váljak el, majd meglátjuk. Vagy miért nem hívhat 11-kor éjjel? Miközben fel nem fogja: nem illik szex közben telefonálni, csak a kurvák telefonja van éjjel is bekapcsolva, illik takarítani, illik nem fűvel fával kefélni, illik nem mindenkinek eljátszani az esendő kislányt, akit senki nem szeret, akkor is, ha van pasija. Illik a pasit szeretni, nem mindenki mást. Csak egy végső gondolat, elkerülve a csúnya beszólásokat: a borderilennak hatalmas ereje van. Kihozza a pasiból (ideig, óráig) a legjobbat: hisz egy csodaszép, okos nő, akinek bizonyítani kell, aki amikor szeret nem tudod hol vagy, és csodás még a szar is: mindenkit megzavarhat. És, hogy miért kellett szerető, nekem? Nem kellett. Nem kerestem. Nem tudtam ellenállni: ez erről szólt, hiszen a csaj az 5. találkozásunkkor a farkamat fogdosta. Nem akartam belemenni, de beleestem, utána akár el is váltam volna, amíg teljesen le nem tisztult a kép…. Ma is szeretem. Életem végig szeretni fogom, de már nem tud visszacsábítani: elég erős vagyok hozzá, hogy ne tehesse meg: pedig ha nem lenne bordi, olyan boldogok lettünk volna egymással, hogy ha 2 év múlva meghalok, szerintem a halálom pillanatában is mosolyogtam volna: köszönöm Isten, hogy megélhettem, hogy ezt adtad nekem. Igen. Boldogan álltam volna vele az esküvőnkön, boldogan neveltem volna a közös gyerekeket, imádtam volna vele lenni. Soha ne kezdj egy bordelinnal. Ismerd fel: ha a nő (90%-ban női betegség) hihetetlen impulzív, ha semmi nem elég neki, ha állandóan olyanokkal traktál (naponta 20 szor), hogy szereted-e, ha kedden szeret, szerdán gyűlöl, ha hülye dolgai vannak (éjjel bekapcsolt telefon, evészavar, stb). Ha elhanyagolt (mondjuk ki, undorító) körülmények között él, és nem zavarja, ha néha a promiszkuitás (a válogatás nélküli szex partnercsere) jellemzőit mutatja, ha állandóan hazudik, érzelmileg zsarol, egyetlen dolgot tehetsz: elmenekülsz. Kegyetlen nehéz lesz, de a saját érdekedben tedd meg, akár van valakid, akár nincs. Ha nem menekülsz el, beledöglesz. Viszont van egy jó hírem is…. Ha meg tudod állni, hogy nem szeretsz bele, egy életre van csodálatos szexpartnered (lehet, hogy te vagy a sorban az ötödik, de ha csak szexre kell, nem mindegy?), mert a borderline nem enged el. Minél messzebb vagy tőle, annál jobban vágyik rád, így akár életed végéig folytathatod vele…. Igen, ezzel kihasználod. De sajnos (hangsúlyozom, SAJNOS) nem tudsz több lenni neki, mint a szeretője, ha meggebedsz sem… Sajnos ő – ahogy mondta - mondta: elbaszta. Ezt is….. Pedig semi más dolga nem lett volna, mint ha kell (akár egy cukorbetegnek) élete végéig naponta szedni egy gyógyszert. És csodálatos élete lett volna.