Klaviatúránkra borulva könnyezünk Krisz történetét olvasva. Lányok, miért teszitek ezt velünk?

Férfiak, magyarok és asszonyok! Soha többet ne kísérjetek haza senkit, mert nem éri meg. Eleve kurva nagy kerülő, izomláz, legfeljebb egy duzzogós és nyálas csók a kapualjban. Ennyi.

Hányan jártuk már úgy, hogy feleslegesen kísértünk haza valakit? Krisz, mi azt üzenjük, örülj neki, hogy nem kellett sétálnod. Persze örülnénk, ha egy térképen megmutatnád A és B pontot, jeleznéd az időjárási viszonyokat stb. Ne kelljen már mondani.

Velem ez történt:
Egy lány nagyon megtetszett nekem, éveken keresztül áhitoztam utána. Egyszer vettem a bátorságot és megkérdeztem egy alkalommal:
-Hazakísérhetlek?
-Egyedül is hazatalálok..