A hosszú kapcsolatok befejezésénél csak egyetlen dolog fájdalmasabb: a soha el nem kezdődött dolgok lezárása. Chiccának is fáj, nekünk is fáj, tépjük fel együtt sebeinket, a legnagyobb szemétség, amikor még csak esélyt sem kapunk, rögtön a rajtnál elbuktatnak minket.
(a dicséretet köszönjük, küldjetek sok-sok szakítós sztorit és nem fogunk meghalni)Nem igazi szakítós történet, de attól még fájt: volt egy fiú, akivel sokáig nagyon közel álltunk egymáshoz, de a vonzalom ellenére csak nem akart átmenni új dimenzióba a kapcsolatunk. Egy puhatolózásom a következő eredménnyel zárult:
Én: Szerinted milyen viszonyban leszünk egy év múlva?
Ő: Hát gondolom, majd becsajozom, és emiatt irgumburgum lesz.
Azon nyomban irgumburgum lett :)
Üdv, ex-d.
(és remélem, nem fog kihalni a blog, szerintem szuper :))
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mirage8 2007.07.27. 08:59:45
6-7 ev baratsag (es gimi) utan kerdeztem meg a leanyzo, hogy nem gondoltam-e arra, hogy mi esetleg egyszer... Jot kacagtam rajta, es mondtam neki, hogy de, gondoltam, es nem tudtam jol elkepzelni a dolgot. Fel evre ra megis szerelembe estem vele. Aztan szakitottukn, aztan megint, aztan meginst szakitas...
Ez a tortenet 7 eve kezdodott. A jelenlegi a 4. "jarasunk", 2002 ota tart, 2004 ota vagyunk hazasok, es 2 heten belul megszuletik a lanyunk. :-)
Ugyhogy en azt mondom, mindig van remeny! Megha nincs is! :-)
mirage8 2007.07.27. 09:00:20
mirage8 2007.07.27. 09:01:12
Pas · http://pasthelod.hell-and-heaven.org 2007.10.11. 20:32:33