A szakítással nemcsak fájdalmas, szívbemarkoló, eszement, és idegtépő koptató dumák járnak, hanem a felhalmozott közös "vagyon" újraosztása is. Kié legyen az autó, kié a hétvégi ház, ki viszi a hűtőt és a ki a mosogatógépet, ugyebár. Ugyanez kicsiben a következő sztoriban, elvégre egy sapka is lehet nagyon fontos. 

Egytucat éve esett meg velem az az übertahó szakítás, amin még ma is könnyesre tudom magam röhögni, holott én kerültem lapátra.

Már egy ideje haldoklott a kapcsolatom a pasival, túl voltunk egy megcsaláson-kibékülésen is, amikor egy nap felhívott telefonon, hogy találkozzunk a szokott helyen, szokott időben. Olyan fura volt a hangja, én meg ugye csak nőből vagyok, úgyhogy rákérdeztem: "És szakítani fogunk?"

"Á, dehogy, hogy is gondolhatsz ilyet? Hm... emlékszel, kölcsönkérted a sapkámat... meg egy könyvemet is... ezeket visszahoznád? Más cuccom nincs nálad? Biztos nem felejted el? Hát akkor csók, viszlát este..."

... s ki hitte volna, amint visszakapta a sapkáját, szakítottunk :)) A szóban forgó sapka egyébként egy kétszáz forintos betörősapka volt, igazán nálam hagyhatta volna trófeának.