Röviden a történet, 9 honaposak voltunk (minusz egy nap), amikor kicsit szarul ment a szekér, és megdumaltuk, hogy akkor most kis szunet, mindenki atgondolja, hogy mit akar, DE (ezt az akkor meg baratnom kulon kerte) se pasizas, se csajozas ezalatt, mert az így korrekt. Rendben, ez volt szombaton. Másnap vasárnap, én kicsit már kivoltam (ugye ezen a napon lettünk 9 hónaposak), egész nap elvoltam erre-arra, este pedig egy masszív filózást folytattam egy barátommal arról, hogyan is lehetne rendbehozni ezt, illetve mit kellene tenni. Ebben a tudatban aludtam el, hogy még néhány nap agyalás, és máris okés lesz (kezdtek alakulni bennem a dolgok). Másnap délben melóhelyről felmegyek messengerre, a hölgy is ott van, aki gyorsan közli, hogy ő gondolkodott, és valójában jobb lenne, ha csak barátok lennénk, mert úgy jobban működne, baráti körében is látott már ilyet, stb, stb. Na, lehet sejteni ezek után hogy ki voltam akadva, hogy ennyi idő múltán ennyire méltat csak... de azért megpróbáltam magam valahogy túltenni rajta. Másnapra eljutottam odáig (mivel tényleg tökre szerettem), hogy akkor okés, barátság maradjon, de arra külön megkértem, hogy hazugságok ne legyenek akkor semmiképp sem köztünk, mivel ugye tétje már végképp nincs kapcsolatilag. Erre aznap este közli egy telefonbeszélgetés után messengeren, hogy elfelejtette (!) mondani, de neki most épp már van barátja két-három napja. Rövid számolás után rájöttem (engem ugyen szűken számolva másfél napja dobott ki), illetve elmondta, hogy vasárnap este jött össze egy kissráccal a ZP-ben (a lány 18 és fél, a srác 16... jómagam lettem pont a szakítás után 21, szóval gyönyörű szülinapi ajandek volt...); mivel úgy gondolta, hogy ennek már úgyis vége (miközben előző nap az ellenkezőjét ígértette meg velem).
Erre most mit lehet mondani? Én igazabol semmit sem tudok... hogyan lehet valaki ennyire gerinctelen több szempontból is, ráadásul ennyi közös idő elteltével?