Annácska olyan a szakításban, mint Pilinszky a költészetben: rövid, ütős és okos. Csak ízlelgetjük az egyik sztorit, amikor már jön is a második és harmadik.

Mai szavazás: melyik a három közül a legjobb szerintetek?

Sziasztok!
Én is szeretnék pár rövid történetet megosztani.

Anno barátnőmmel esett meg ez a dolog. Fiú szakít azzal a dumával, hogy szeretlek, de nem vagyok beléd szerelmes. És mindez két hónap után történt.

Egy másik történet hozzám fűződik. Srác azt mondja, szeretlek, én pedig ennyit: Juj.
Mondjuk később a férjem lett, bár már a házasságnak is vége, de az nem volt ilyen frappáns.

A következő is velem történt meg, még az előző évezredben. Fiú jön a randira, kedves, édes, forró csókkal köszönt. Majd randi után hazakísér, és a kapuban képes ezt mondani: Már felkészültem a pofonra. Vége van, van barátnőm. Erre én: ó, és ezt két hónap után mondod, miután már volt is valami. Fiú: Miért? Volt valami?
Na itt tényleg megkapta a kisebb pofont.

De a legjobb ami eddig történt, az még zsenge tizenéveskoromban volt. Fiú csak egy évvel idősebb. Szöveg: Bocsi, de anyukám nem engedi meg, hogy veled járjak...

Remélem erősíthettem ezekkel a kis sztorikkal a blogot.
Annácska