Hát igen, mindenféle nyilvános helyen meg kell jelenni, úgyhogy egyáltalán nem mindegy milyen stílust képvisel öltözködésében a választottunk. Acélbetétes bakancs? Topis tornacipő? Tevebőr félcipő? Vietnámi papucs? Az alábbi történet a kilencvenes éves sötét időszakára nyúlik vissza, bár gyanítom, hogy a lány nem kezeslábasban, hanem a mostanában újra divatos kertésznadrágban járt, csak már hirtelenjében összefolynak a múltban viselt ocsmány ruhadarabok.

Áltisi 8. osztályban történt. Márciusban életemben először csókolóztam egy fiúval, és utána úgymond járni kezdtünk. Jött a nyár, és ki-ki ment a saját dolgára, én például egy csehszlovákiai nyári táborba. Már nagyon vártam az osztállyal közös balatoni kirándulást, mert tudtam, hogy a szerelmem is ott lesz. Ám a vonaton előadta, hogy ő már egy másik lánnyal jár, mégpedig azért, mert az a lány csinosabban öltözködik, mint én. A lány egyébként előszeretettel járt egy farmer kezeslábasban, bár ez a kilencvenes évek legelején talán még divat volt, nem emlékszem. Mivel legjobb barátnőm is jött a táborba, az ő vállán, a vonat kinyitott ajtajánál, a lépcsőn ülve a száguldó tájba zokogtam bele bánatomat. Mondanom sem kell, az élmény meghatározta későbbi kapcsolataimat: azután mindig én rúgtam ki másokat, nehogy fordítva történjen.