Nesze nektek, lázongó tömeg, akkor itt egy erős szakítószituáció. Egyébként a pasik szerintem is túlparázzák ezt a méret dolgot, és valahol megértem a levélírót, hogy egy idő után a töke tele lett (képzavar) a bizonyítási kényszerben szenvedő párjával, és ha nem is a legfinomabban,  de tudtára adta ezt. Mondjuk azért szerencse, hogy nem a Boogie Nights-ot nézték, azt valószínűleg nem élte volna túl a fiú önbecsülése. Szex közbeni szakításokat ide nekünk!

Sziasztok, egy tanulságos a blogba a többi közé:

Az úgy volt, hogy voltam én (a lány), és volt ő (a fiú). Néhány hónapja voltunk együtt, minden tökéletesnek tűnt, 1-2 elviselhető apróságot kivéve, de hát ugye azok még nem tartoztak a falramászoktőle kategóriába. Az egyik ilyen apróság az volt, hogy neki időnként szokása volt azon poénkodni, hogy méretileg nem éppen maximális adottságokkal van megáldva, én meg ilyenkor igyekeztem nem visszapoénkodni, nehogy megsértődjön, inkább biztosítottam a nyilvánvalóról, hogy nekem maximálisan tökéletes, stb. stb. (egyébként tényleg nem volt ezzel baj, sőt, jobb volt a sokéves átlagnál, és ezt vele is tudattam).

Egyik alkalommal néztünk valami filmet, amiben egy megcsalt pasi kérdezte a feleségétől, hogy "Na és a Patriknak nagyobb van, mint nekem?" - Történetesen úgy adódott, hogy az egyik közvetlen kollégámat akkoriban szintén Patriknak hívták, és ez az összefüggés megmaradhatott a kedvesem agyában, mert kb fél óra múlva szex közben vigyorogva megkérdezte, hogy "Na és a Patriknak nagyobb van, mint nekem?"

Én akkoriban már kissé untam ezt a témát, úgyhogy a kapcsolatunk során először nem vérkomoly nyugtatgatásba kezdtem válaszul, hanem csak annyit mondtam szintén vigyorogva, hogy "hát, a valószínűséget tekintve minden bizonnyal igen..."

Mire ő megsértődött, kivonult a fürdőszobába, és még aznap este szakított velem azzal, hogy nem vagyunk egymáshoz valók.

Hát, tényleg nem voltunk :)