Most mindenki vadul gondolkozni kezdett, mi köze lehet a kacsának a szakításhoz, már megint szegény állatok, ugye. A kacsa metafora a történetben, ha figyelmesebben megvizsgálják az irodalomelméletre nyitottabb olvasóink. Persze foglalkozhatnánk a szerelmi háromszöggel, ami négyszögesedik, de az már a matematika érettségi lenne.

Csak az utóbbi időben lettem rendszeres olvasója a blognak, de nagyon jónak találom! Így, gondoltam megosztok veletek egy történetet, egy pórul járt vacsoráról...

Szóval, késő tél-kora tavasz, nagyon esős, de meleg idő (ez a sztori végén értelmet nyer), vidámság, buli, ez-az. Ekkoriban már 2-3 hónapja kavartam egy pasival (eztán legyen neve Kázmér... - mondjuk), semmi komoly, egetrengető love-story, kis szórakozás két másik, párhuzamos futó projekttel (letenni a köveket!!! mindhárman tudtak a másik kettőről!!!). Kázmérral jókat buliztunk és jókat főztünk együtt, így aztán mikor anyám jóvoltából egy megtermett, gondosan hibernált kacsa boldog tulajdnosa lettem, egyértelmű volt, hogy a szárnyas otthona Kázmér frigója lesz (az akkori albimban a hűtő nélkülözte a mélyfagyasztó funkciót). Teltek a napok, hetek, valahogy nem volt idő főzőcskézni, aztán... Nos, jött a nevető (esetünkben) negyedik, én meg olyan szerelmes lettem, mint ide Mexikó. Persze találka mindenkivel (na nem egyszerre), két paskó tudomásul veszi, lelép, Kázmér már nehezebb eset... Némi kölcsönös sértegetés után Kázmér el, pár dühödt sms, végül megtalálta a bosszú "legnemesebb" módját: kirakta a kacsámat.... közvetlenül az akkori munkahelyem bejárati ajtaja elé. Nos, valahogy a vacsora-madár vesztét jobban sajnáltam, mint őt.

Üdv,
Zs.

P.S.: hogy a "rossz mindig elnyeri méltó büntetését" -elméletben hívők is elégtételt kapjanak, az a bizonyos negyedik pár hónap után úgy dobott ki, hogy a fal adta a másikat.... De ez már egy másik sztori...