Mákos és diós bejglit eszem. A mákos jobb, bár nagypapám mindkettőben zseniális, újra beláttam. No, de térjünk a témánkra, ami a karácsonyi szakítás. Igen, a szeretet ünnepe a legkegyetlenebb időpontok egyike, bár minden időpont kegyetlen, hiszen a szerelemben lévő félnek az éppen a folytonos szeretet ünnepe. Nem ragozom. Egy korábbi karácsonyi szakításról itt lehet olvasni>>

A levél egyfajta kapcsolatfelvétel a volt barátnővel, ezért minden olvasóval egy korrekt betlehemezés után együtt kérjük VoltSzerelem, ha olvasod a posztot, és biztos olvasod, miért ne olvasnád, és ha magadra ismersz, akkor karácsony ürügyén válaszolj már neki. Üdv: Jézuska


Irok én neked, mert olvastam a karácsonyi szakitásos felhivást, bár
előre szólok hogy se tanulságos se érdekes nem lesz. Itt most nem lesz
erkölcsi tanulság... :D

Az eset 1995 karácsonyán játszódott le, még az első nagy szerelmemmel. A
fiu én vagyok, mindketten 18évesek voltunk. Már másfél éve voltunk
együtt, nagy boldogságban (legalább is ezt hittem). Én voltam neki a
mindene, szerelmes leveleket kaptam hetente, gyereket akart tőlem, nagy
szexelések, állandó együttlétek, stb. Jött a karácsony és nagy
ajándékokkal készültem, örültem, hogy együtt leszünk. Szépen ment is
minden, bár a lányzó kissé mintha tartozkodóbb lett volna, mint
egyébként. Este már határoztottan éreztem hogy valami baj van és kértem
is hogy beszéljünk, de ő álmosságra hivatkozva inkább elaludt. Na ekkor
már nyilvánvaló volt a baj, de mivel nem tudtam semmi konkrétumot, igy
nem volt mire gyanakodni (bár tény hogy uj hajat csináltatott magának,
de azt hittem nekem :D ). Aztán másnap ő elment valami sosemlátott
rokonhoz, legalább is ezt mondta. Majd pár nappal később, egy egyszerü
telefonbeszélgetéssel lezárta az a másfél évet:
- szia, akkor ma nálad alszom, jo?
- nem, ne gyere.
- mi az, szakitani akarsz? (probáltam humorizálni kinomban)
- igen. Nem szeretnék többet veled találkozni.

Mindezt ugy hogy igazából máig nem tudom hogy mi volt az oka. Akkor 18
évesen még nem tüntek fel a problémák. Utólag visszagondolva már nem
követnék el bizonyos hibákat, talán elhanyagoltam, talán nem figyeltem
oda rá eléggé, de nem tudom, mert sose mondta el.... Persze jó lett
volna megbeszélni, de ez nem jött össze. Később megtudtam hogy már egy
hónappal azelőtt megcsalt valakivel, amig én egy versenyen voltam
külföldön. Az egész azért viselt meg nagyon, mert esélyem sem volt, ugy
lett lezárva nélkülem. Érdekes hogy utána egy évig még nagyon bennem
volt a dolog, gondoltm rá, álmodtam vele. Azóta találkoztunk
osztálytalálkozón, de igazán beszélni nem tudtuk. Egyszer probálkoztam
még emailon, amikor megtaláltam az IWIWen, de nem válaszol a levelekre.
Furcsa az egész. Azt gondolnám, hogy 13 év után, felnőttként képes
valaki normálisan átbeszélni a multat, főleg úgy hogy ő szakitott. Én
szivesen beszélgetnék vele, hiszen minden exemmel joban vagyok, de ugye
ezt erőltetni nem lehet.
Már tiz éve vagyok a feleségemmel nagy szerelemben, van egy kisfiam, de
még mindig eszembejut néha. Nem a lány, hanem az egész "ügy", a maga
feloldatlanságával.