Szép, szívbemarkoló levélen mutatjuk be, hogy milyen kegyetlen az élet, és egyben itt a magyarázat, hogy miért is lehetnénk mi nők annyira szemetek, mint ahogyan azt sokan itt állítjátok. A posztot állandó kommentelőnknek, dex.ion-nak ajánljuk.

A blogot olvasva; mintha csak a nők/lányok szakítanának a maguk aljas, megmagyarázhatatlan módján és törnék ripityára az alig serdült fiúk, vagy férfiak szívét.
A kép - csak az én korai példám alapján is - persze lényegesen árnyaltabb.

15 éves voltam, ő , az én első fiúm, 17. Szerelemnek nem mondanám, tétovább próbálkozás volt ez, tele izgalommal, várakozással. Hosszú esti séták kutyasétáltatás ürügyén, beszélgetés, tapogatózás, nem a szó valódi, inkább átvitt értelmében. Két hét is eltelt így, mire sor került az első ügyetlen csókra. A fizikai kapcsolat belobbantotta az érzékeimet, esténként - felidézve a történteket -furcsa bizsergés az alhasam tájékán, több nemigen történt - rég volt, akkoriban lassabban mentek a dolgok. Ha szerelem nem is, a kötődés beindította a maga alattomos kis csapdáit; már vártam a telefont, már vártam a jöttét, már örültem, ha meghallottam a lépteit. És kezdtem valami boldogságfélét érezni, ahogy részese lehettem a Nagy Felnőtt Titoknak, milyen az, amikor valaki engem választ ki a tömegből, én meg őt. Ha anakronisztikusnak tűnik a stílus, az érzések leírása, nem véletlen, valóban régen történt.... de ma sem felejtem.

Körülbelül egy hónapja boldogított ez a "van valakim" érzés, nagy kalandok nem történtek, a szinte napi találkozások során maradtak a séták, hatalmas távokat gyalogoltunk a fővárosban, és úgy tűnt: kifogyhatatlanok vagyunk megbeszélni valóból és az egymás közelsége okozta örömből. Noha ő két évvel idősebb volt nálam, nem sürgette, hogy a csóknál és kisebb, egymás testén elindult felfedező utaknál messzebbre merészkedjünk. Egyik kutyasétáltatós esti séta alkalmával megbeszéltük, hogy másnap ( először ismerettségünk kezdete óta) moziba megyünk.

Nyár van, állok a mozi előtt, mint szinte mindig, előbb érkezem. Ő késik. Majd megérkezik, de nem egyedül, egy szőke lánnyal, aki - azonnal felmérem - vagy jóval idősebb nálam, vagy koraérett lányka, sokkal kiforrottabb nőiességgel. "A barátnőm" - mondja rá, és bemutat minket egymásnak, nekem a bemutatás során nincs titulusom. Fogalmam sincs, hogy mi ez, rossz érzések gomolyognak a gyomrom tájékán, de nem fogalmazódik meg konkrétan. Három egymás mellé szóló jegyet vesz, amikor bemegyünk a nézőtérre, nem fogja meg a kezem. Ő irányítja a leülést, magát középre helyezve. Dermedt vagyok a helyzettől, fogalmam sincs, hogyan kéne reagálnom. Már megy a film, sötét van a nézőtéren, amikor észreveszem, hogy a keze a másik lány combján, később a melle (neki van) tájékán jár. Odafagytam a székembe. Képtelen voltam megmozdulni, gondolkozni. Végignéztem a filmet, illetve úgy csináltam, mintha nézném. És próbáltam kibújni a testemből: ez itt nem én vagyok, akit így megaláznak. A film után már kézenfogva indultak kifelé, nekem sikerült a "trükk", láthatatlan lettem......legalábbis az Ő szemében.

Nem tudom, hogy botorkáltam haza. Soha többé nem láttam, és persze eszem ágában sem volt megkeresni (felhívni) hogy megkérdezzem, miért tette ezt. Előzőleg semmi, de semmi jele nem volt, hogy ilyen "élményt", vagy ha úgy tetszik leckét kapok tőle. A leckét pedig alaposan megjegyeztem. Nem azt, hogy "minden hímnemű szemét", hanem, hogy egy, a másiktől váratlan, döbbenetes, sokkoló tettre magyarázatot próbáljak találni. Nincsenek magyarázatok. Vagy, ha vannak is, semmit nem tudunk kezdeni vele. Marslakók vagyunk egymásnak, akiknek időnként kegyes szerencse folytán sikerül összehangolniuk a maguk teljesen egyedi lényét. Máskor meg nem, így akár életreszóló sebeket kapunk és ejtünk. Ha ezek miatt elmegy a "kedvünk" a kapcsolatkereséstől, magunkat fosztjuk meg az élet egyik legizgalmasabb kalandjától. A leckét alaposan megjegyezve, hosszú évek óta együtt élek egy marslakóval, időnként rácsodálkozva a tetteire, akár annak a két kis alien-nek a dolgaira, akiket pedig a legjobban kéne ismernem, hiszen én szültem őket. És mégis: csupa meglepetés.