Két éven át húzódó, kis híján házasságba torkolló történetet kaptunk, ahol minden nagyon szépen és jól indult, de hát a gonosz, bűnökkel teli főváros még arra is képes, hogy szerelmeket tegyen tönkre, és mosolygós menyasszonyokból házisárkányt varázsoljon.
Sziasztok, nem olyan régen akadtam rá a blogra. Sajnos, vagy nem sajnos nekem is van ide illő történetem. Nem karácsonyi, de tanulságos…
A fájdalmasabb. 26 évesen megismerkedtem egy 24 éves sváb lánnyal. Fantasztikus volt, hogy mennyire egy húron pendültünk. A sok beszélgetésből kiderült, hogy a szüleink között is sok hasonlóság van. A lány pont úgy nézett ki, ahogy az álomnőt már évekkel ezelőtt elképzeltem. Magas, vékony, sportos… és elfogadott a hibáimmal.
Egy bökkenő volt, én Budapesten éltem, ő meg Tatabánya mellett. De ez is átvészelhető volt, háztól házig vonattal két óra, autóval 3/4. A egyébként lány Budapestre járt dolgozni. Kis idő után én Törökbálinton kaptam munkát :) Tehát előállt az a helyzet, hogy én hozzájuk, ő meg az én lakásomhoz dolgozott közel. Megoldottuk a találkozókat 2-3-4 alkalom hetente, kapcsolatunk végéig napi egy-két hosszabb telefon. Kicsit rosszul esett, mikor utolsó pillanatban lemondott egy-egy randevút, de tényleg nem fordult elő sűrűn. Tetszett a határozottsága, talpraesettsége és hogy akkoriban mindent meg tudtunk beszélni, mint két egyenrangú fél. Mindig ilyenről álmodtam. Aztán jóba lettem haverjaival, ő is az enyéimmel. Sőt, kölcsönösen bírtuk egymás szüleit is! Kétszer még volt is szülőknek ismerkedő ebéd. Barátaim ámultak, hogy tudtam egy ilyen nőt megtartani… Itt már kezdett gyanús lenni, hogy VALAMINEK KI KELL DERÜLNIE! :) Túl szép minden. Volt két apró jel: se szó, se beszéd egyik alkalommal hirtelen kedvetlen lett. Nagyon nehezen tudtam kihúzni belőle, mi a baja. Elárulta végül: Tatán kapott egy állás lehetőséget és mi lesz vele, ha ilyen messze kerülünk egymástól? Interjún kiderült, mégsem olyan jó az állás, nem vállalja. És megkönnyebbült. Másik apró jel: lementünk szüleimhez Siófokra a nyaralónkban. Este elmentünk kettesben sétálni, megint kedvetlen lett. Újabb tíz perced rimánkodás, kibökte és pesti vagyok, tehát biztosan nem szeretnék vidéken élni. Átöleltem, megnyugtattam, hogy ez marhaság, most is külvárosban, kertes házban lakom, az meg teljesen mindegy, ha vki a XI. kerületben, vagy Törökbálinton lakik. Úgy éreztem maximálisan sikerült megnyugtatnom!
Eleinte nem furcsálltam, hogy egy 25 körüli nő még otthon lakik a nagy emeletes, kertes házban. Egyedüli gyerek volt, benyeltem, hogy szeret otthon is lenni. Főleg azután, hogy ideológiát gyártottam. Tulajdonképpen sokszor ő jön hozzám, de igazából tőlük nekem is kényelmesebb bejönni Törökbálintra dolgozni. Közben egyre többet beszéltünk a jövőről, igen tartós a dolog kettőnk között, mennyire jó együtt; gyerekek, házasság, közös lakás. Közben egyre többször fakadt ki Budapestre, mennyire nem tud itt élni. Megjegyzem, sose nem is erőltettem igazán, de előtte mondogattam, költözzön már hozzám (tulajdonképpen ciki, ha vki otthon lakik 26 évesen, pedig együtt élhetne szerelmével (?) ). Néha azonban fikázott (főleg, mikor megjött a vörös mikulás), hogy nem látom meg a munkát ház körül (ez szinte kizárólag akkor volt, amikor az ő szülei házában voltunk). Ez kicsit bántott, mert nem igaz - csak annyira nem voltam szaki-maki, mint apja -, másrészt én örökké vendég leszek abban a házban, de bármiben segítettem, csak nem önállósítottam magam. Végül mindig meg tudtuk beszélni, elnézést is kért.
Úgy megismerkedésünk után egy évvel gyorsultak fel az események. Szomszéd sváb faluban volt nagymamája öreg vályogháza (mintegy 100 éves), amit csak a lány kedvéért nem adtak el a szülők. Ebben a házban ő látott fantáziát! Először hanyatt estem az ötlettől, mint építőiparban dolgozó, nem építészmérnök jómunkásember. Kis rálátásom volt a témára, de azért nem teljes.
Lehet, hogy itt követtem el az első hibát, mert nem ugattam le. Habár igazából ma sem tenném. Egyrészt szüleimnél tökéletesen működik, hogy mindent megbeszélnek, együtt döntenek és mi esetünkben is működött a dolog minden más kérdésben, másrészt vannak kérdések, amiket önállóan kell belátnunk, hogy 30 évig ne dörgöljük a másik orra alá: „bezzeg miattad”. Lényegében abban maradtunk, tavasszal ismerős megnézi a házat, mennyi összegből lehet bármit is kezdeni vele. Itt már meséltem, hogy ez megnehezíti életünket: hitel, egy autó helyett kettő kell, egyik nagyszülői pár riaszthatatlan távolságban (ekkor kezdtem Törökbálintot reklámozni, mert az nagyszülőktől félút, munkahelyeink közel vannak; igaz „botrányosan szar” a helyzet, mert „csak” sorházunk lett volna max.). Ezt még azzal zártuk le, hogy olyan helyre nem megyünk lakni, amit egyik fél sem akar.
És én még mindig szerelmes voltam. Nagyon. Észre sem vettem a többi lányt körülöttem. Utána következő időszak csodás volt. Kicsit beszéltünk a házról, elmondta, hogy velem szeretne élni, és ott ahol mind a kettőnknek jó. Én néha érveltem, mi a jó nekünk szerintem (T.bálint), látszólag elfogadta. Egyre többet beszéltünk a gyerekekről, milyen jó lenne a három, jöttek a névötletek. Összefoglalva: minden szép volt, néha voltak furcsaságok: nagyon szeretett otthon lenni, otthoni környezet, házkörüli munka, nagycsalád, beteg apuka. Elmaradt néha az én családi és az én baráti programjaimról. De elfogadtam, mert imponált, hogy próbált „kárpótolni”.
Ekkor ment ki Amerikába a rokonokhoz másodszor (mióta ismertem). Furcsa volt mindig is külföldi útjánál ritkán jelentkezett SMS-ben, de a szüleinek is. Második amerikai útnál fura volt, hogy lóf@szt sem kaptam, miközben anyukája, egyes barátnői igen… (sőt első útnál is meg lettem ajándékozva). Tehát semmi sem mutatta, hogy gondolt volna rám. De ekkor már megvolt a lánykérő-gyűrű. Náluk voltam, mikor hazaérkezett. Véletlenül meghallottam, mikor mutatta anyukájának, mit hozott sajátmagának kintről. Egy gyűrűt, ha már itthon nem kap! Itt tudtam célegyenesben vagyok.
Kinéztem egy „lehetetlen” napot 2006 tavaszán, egy csütörtököt, hogy akkor mindenképpen találkoznunk kell. Egy hétig mondtam, hogy csütörtökön mindenképpen találkozó! Szegény nem értette, mi van. Kérdezgetett engem, barátnői kupaktanács összeült, én meg csak mosolyogtam. Ott találkoztunk, ahol először. Szerencsére barátnőhöz még fel kellett menni, ahol már muszáj volt elvonulni a kishelységbe, mert a hígfosás jött rám az izgalomtól :) Innen mintegy 3 átszállással a Várba mentünk, persze hideg volt és esett. Rövidre fogva: esti, pesti látképpel a hátam mögött megkértem a kezét. Azonnal igent mondott, nyakamba borult – csupa csöpögős romantikus filmben látni ilyet. Másfél év járás után elérkezettnek láttam az időt. Boldog telefonálás, majd vacsora… másnapi munka is csodás volt, mindenki gratulált, életem legszebb napja volt!
Úgy terveztük 2007 nyarán egybekelünk. Haveri körben miénk lett volna a második esküvő, abban az évben rajtunk kívül még két barátom nősült. Elkezdtük összeállítani a vendéglistát, jöttek volna Németországból, az USA-ból, szóval kb. 150 fő. Nagy esküvő lett volna. Kinéztük a helyet, lassan-lassan a pappal is beszélni akartunk.
Következő 2 hónap megint csodás volt. Újra közös nevezőre jutottunk, ott élünk, ahol mind a ketten jól érezzük magunkat. El kezdtem nézegetni házakat, lakásokat. És bizony egyik sem volt jó. Neki mindenképpen az a falu, az a ház kell. Ő csak ott tud gyereket szülni, nevelni, máshol becsavarodik. Nem hittem el, hogy van ilyen érv! Nem egyszer volt, hogy hamarabb értem haza hozzájuk, mint a menyasszony… ilyenkor hosszabn beszéltem szüleivel, aminek végkicsengése az volt: ne haragudjak, ők már nem tudnak mit csinálni, szerintük is az én verzióm a jobb. Az én kedves, mosolygós menyasszonyomból ilyen hirtelen lett házisárkány? Mi lesz később? Budapest piros határvonalán belüli részek bűnös, lakhatatlan helyeknek minősültek. Törökbálint is. Tulajdonképpen bármi, amit mondtam. Csak az a nyüves vályogház. Egyre keményebben érvelt, egyre hisztisebb lett. Nem ismertem rá… Mondom: mindenképpen nézzék meg a házat, derüljön már ki, mennyire járhatatlan út! Itt még hittem benne, ha egy nálam nagyobb szaktekintély megnézi, akkor neki hisz (nem is foglalkoztam, hogy ezek után mi lesz, ha összeházasodunk és utána nekem nem fog hinni semmiben?). Kijött az összeg nagy nehezen, hetek múlva, mintegy 10-15 millióból kijön (én lakásom maradjon, ne adjuk el, erősködött). Itt hanyatt estem újra. Közben meg tessék-lássék rendbe tettük azt a kertet, hátha. De én egyre kedvetlenebb lettem, ő meg egyre idegesebb. Ekkor hirtelen igazán nem is voltam férfi neki, hiszen kemény mindennapi kenyérkereső (és nem találós) munka után nem volt hajjj de nagy kedvem még 4-5 órát a kertet túrni, vagy hétvége mindkét napján lomokat kidobálni, amit a sváb gyűjtőszenvedély csak átvitt a másik fészerbe :) Bármivel jöttem elő, mint a süketek párbeszéde, hiszti, vita. Mivel én vagyok a bunkó, hiszen bevállaltam az építkezést, ne faroljak már ki (gondolta ő, hogy minden árkalkuláció nélkül én igent mondok – igen PONTOSAN így csináljuk nagyban is a cégnél). Kezelhetetlen lett a helyzet. Ép ésszel érvelni nem lehetett, csak vita.
Mikor nem jött elő a téma, minden csodás volt. A sok-sok vita után, nyár vége felé közeledve én már halott dolognak éreztem az egész kapcsolatot, de nagyon jó volt vele, nem bírtam elhagyni. Végül furcsa módszert választottam: lélekben felkészültem a szakításra (próbáltam körbenézni a „húspiacon”, de igazából nem érdekelt senki), de kiélveztem minden utolsó percet. Szeptember végén voltunk azon a bizonyos baráti körömből az első esküvőn, ott mindenki minket, ill. főleg őt kérdezte az esküvőnkről, ő meg nagy lelkesen válaszolt. Két héttel később jött meg az a bizonyos ár: min. 10, de inkább 15 millió. Na itt mondtam egy határozott nemet. És jöttem újabb alternatívával, ami persze nem volt jó. Szerinte fel kellett volna venni kb. 8 millió személyi hitelt… igaz abba nem gondolt bele, hogy 2-3 gyerekkel egy fizetésből mire jutunk. Meg mi lesz a később beteg szüleimmel.
Ekkor gondoltam úgy, nekem 2-3 hónap szünet kellene, de megelőzött, szakítani akart. Ami határtalan megkönnyebbüléssel járt, de fájt. Első két hónap nélküle nagyon boldog volt. Rendszeresen email-eztünk, beszéltünk, de semmi eredménye, maradt olyan konok, fafejű, mint előtte. Idén január elején kezdett pokolian hiányozni, hiányzott az az érzés, amit eddig csak vele éltem meg. De a problémák kurvára nem hiányoztak, átgondoltam azokat újra és ezzel tudtam megnyugtatni magam. De újabb 3-4 hónap múlva végleg lecsendesedett. Jó lett volna egyszer-kétszer beszélni vele, de maximálisan elzárkózott tőlem. Szerintem még meg van sértődve rám.
Időközben, utánam 4 hónappal összejött egy sráccal. Egy haverom ismeri az „utódot”. Állítólag ne sajnáljam… mindenesetre a külváros helyett, most elfogadható a belváros :)
Lényeg a lényeg: nagyon fontos a kompromisszumkészség két ember között, továbbá el kell fogadni, nincs tökéletes ember és egy párkapcsolat a kölcsönös lemondások sorozata.
Ma már nem sajnálom az egészet. Sőt inkább kidobott két évnek minősül az egész, előbb is lehetettem volna keményebb. Bár akkor még túl szerelmes voltam, nem lett volna erőm hozzá. Mindenesetre nem egy felemelő érzés a célegyenesben kikapni… Gondolhatjátok, milyen jó érzés volt az utánunk lévő esküvőkön megjelenni nélküle… Őszintén kíváncsi vagyok a reakciókra.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Tehéntőgy 2008.01.05. 12:56:45
Amiatt meg, hogy az új pasijához már beköltözött Budapestre, ne sértődj meg: vedd úgy, hogy legalább ennyit tanult az előző kudarcból. Legalább ennyi jellemépítő hatása volt a szakításnak.
mort 2008.01.05. 13:17:41
Káposztakukac 2008.01.05. 13:27:02
Maci@Work · http://hungaricum.blog.hu 2008.01.05. 14:23:41
Ha tul sokat engedunk, a nok visszaelnek vele. Nekem is uszott el azzal kapcsolatom, h tulsagosan rendes voltam.
Ahogy 1 baratom mondja: "A nok olyanok mint a labtorlo. Neha meg kell oket taposni" .
Feketedisznóvágás 2008.01.05. 14:35:55
Csodálkozom hogy bírtál ki vele ennyi időt...
a 80-as években a sváb falvakban nem is nagyon engedték hogy sváb leányzo magyarral kössön házzasságot. Biztos volt benne logika. mondjuk az én sváb lakótársnőmnek vajdasági magyar a pasija- ugylátszik ez a két fajta összeillik.
Bogcsika 2008.01.05. 14:36:12
Macikám te meg ne hasonlítsd a nőket lábtörlőhöz, vagy ne általánosíts...
Bogcsika 2008.01.05. 14:36:55
2008.01.05. 14:37:06
:D
Maci@Work · http://hungaricum.blog.hu 2008.01.05. 14:40:09
-
de
-
En csak ideztem, de megha felnagyitva is, a metafora nem legbolkapott, vagy teved kedves ismim?:)
Maci@Work · http://hungaricum.blog.hu 2008.01.05. 14:41:13
Bogi parral siman. Nincsenek kikotesek.
2008.01.05. 14:44:20
e-Szterke 2008.01.05. 14:45:51
van pont ilyen pasiban is.
Nekem pont így több mint két éven keresztül tartott a huzavona...lánykérés...kompromisszumképtelenség banális dolgokon is. Szerintem maximálisan igaza van a szegény fiúszívnek, kell a közös döntés meg a kompromisszumkészség.
Valószínünek tartom, hogy a lány nem akart őszinte lenni magához és talán bizonytalan volt abban, hogy igazán akarja-e a dolgot, de nem merte hogyan tálalni, ezért kapaszkodott ilyan kicsinyes dolgokba, mint pl. vájogház
Tudom, nem jó hallani, de jobb hogy most van vége, mint hogy válnátok pár év múlva, esetleg gyerekkel. Kitartás:)
Maci@Work · http://hungaricum.blog.hu 2008.01.05. 14:47:15
De azota rohogok. najo, elmentem randizni. A csajnak ma rozsa helyett virusokat viszek :)
bunk0 2008.01.05. 14:53:18
hoel 2008.01.05. 15:11:08
mxplanet 2008.01.05. 15:34:57
mxplanet 2008.01.05. 15:40:07
ergya 2008.01.05. 15:41:46
Mindennőkurva
Coriolis · http://coriolisblog.blogspot.com/ 2008.01.05. 15:46:35
storyline :) 2008.01.05. 16:08:26
Irodai Patkany · http://officespace.blog.hu 2008.01.05. 16:08:56
Nekem annó volt egy csajom, aki szerelems volt a felsőjébe. Csak azt az egy felsőt hodta, már kezdett teljesen lefesleni róla. Otthon szülei órákat kiabáltak vele, vettek neki 1000 szebbet, jobbat, hasonlót. De neki csak az kellett. Mánia. Egyébként normális volt. Lényeg a lényeg, egyszer brúzolás közben megláttam, hogy a leengedett fregolin szárad a féltett ruhanemű a fürdőszobában. Véletlenül rálocsoltam egy flakon hipót. Sosem jött rá, hogy én voltam. Anyuka sejtette, de igazából leszarta. Lényeg, hogy többé nem vehette fel azt a szakadt, pecsétes szart.
Néha vannak ilyen mániák a nőknél, és ha a kapcolat rámehet, jobb drasztikusan elintézni ezeket.
NOrban 2008.01.05. 16:10:14
joa 2008.01.05. 16:12:58
storyline :) 2008.01.05. 16:21:19
Nem volt teljesen igénytelen a csaj, ha legalább mosta azt a felsőt! :-D
Irodai Patkany · http://officespace.blog.hu 2008.01.05. 16:24:25
miraclehappen 2008.01.05. 16:31:34
ac3^BB 2008.01.05. 16:37:31
kacsa! 2008.01.05. 16:43:09
kacsa! 2008.01.05. 16:47:35
andreasue (törölt) 2008.01.05. 17:10:10
Azt viszont nekifutásból cáfolom, hogy a távkapcsolat nem érhet jó véget. Budapesten el sem nagyon tudok képzelni mást, max. ha a szomszéddal kavarsz. Ha már a város egyik végéből a másikba kell járnod, az hosszabb táv, mint a XI-ből Tatabányára.
KKKKKK 2008.01.05. 17:11:51
mxplanet 2008.01.05. 17:15:43
Minden második sváb nő kurva. "
ezek szerint valamelyik öregmuttim kurva volt.
szép évei lehettek ;D
Panzer 2008.01.05. 17:34:27
A tortenethez: hm. Ideaig meg sose jutottam senkivel, de tenyleg eleg sz@r helyzetnek tunt mar a vege fele... reszvetem.
Viszont most kimondottan erdekes volna tudni, hogy latta ugyanezt a lany!
udv,
Panzer
Kalimera/Huncut Nyalókás Kislány 2008.01.05. 17:35:36
akkor most hogy van ez? tényleg ciki?
én 25 évesen még mindig itthon lakom, és nem azért mert olyan kurva kényelmes, hanem mert nincs rá keret hogy elköltözzek,hogy sajátom legyen, sajnos olyan rokonaim meg nincsenek, akik megajándékoznának egy komolyabb örökséggel.
Mindenesetre az előttem szólókkal teljesen egyetértek, hülye picsa volt!:)
satie · http://321.hu/sas 2008.01.05. 18:03:04
pár éve, 30 voltam, mikor hasonkorú barátom bemutatta 20 éves barátnőjét, akinek ez volt 1. komolyabb kapcsolata, de tudtam, haveromnál nem oly komoly.
A lány menekült otthonról, költözött a sráchoz, óriási botrányok és alig egy év után szakítottak.
Lány haza, segítek, hogy otthon újra beilleszkedjen, munkám ugrik, segítek, hogy 2.x menjen a felvételi, jövő évben már kezd egyenesbe jönni, kiviszem Prágába nyaralni, pár hónap múlva lelek melót, hogy ki tudjunk venni pecót, szülők fúrnak, lány közli, szülei felé több nem vállalja a 10 év korkülönbséget, folyton hazaszalad.
Kapcsolatunk behal, ezért kényszerű, mindkettőnk számára nagyon-nagyon fájó szakítás, Ő kérdi, ugye rendbehozhatjuk, mondom, remélem, most lesz több, mint 1 éve (több, mint 2 év után).
Még mindig nagyon fáj, ő alig áll szóba velem, és azóta sincs jobb helyzetben (noha szülők most normálisak).
mysisterstheslayer 2008.01.05. 18:37:01
Ennél csak egyre rosszabb lett volna. A legtöbb pasiban nincs ennyi bátorság, csak a savanyú szőlő mikor már tövig megszívta "álmai nőjével".
Közös jövőt vagy együtt-közösen kell elképzelni, vagy nincsen közös jövő és pont.
Ja.. parketta... :D :D :D
playoff szakáll 2008.01.05. 18:38:55
Jók a kommenteitek!
Másrészt a többiek szórva elmondták, hogy mi volt ebben a lényeg: a lány azt hitte, veled ezt is, meg ezt is meg lehet tenni. Hiszen ki háborodik fel, ha egy kérésre "nem" a válasz? Aki semmibe veszi a másikat. miért lehetett ez? Mert tudta, hogy szereti a fiú.
Továbbá a megkérés: az a helyzet, hogy a nőknek ez jól esik. Naná, hogy a nyakadba ugrott. Sajnálatos, hogy ez nem része volt valami nagy dolognak, hanem szimplán egy kedvesség a számára. EZ ŐT MINŐSÍTI. A szerelem vak, te nem csoda, hogy nem láttad át.
hoel 2008.01.05. 19:11:02
hoel 2008.01.05. 19:14:04
Irodai Patkany · http://officespace.blog.hu 2008.01.05. 19:19:47
Peppone Botazzi 2008.01.05. 19:38:39
Persze szeretted, gondolom ezirányú hibáit nem tudattad vele. Sok pasi beleeshet szerintem abba, hogy nem szól, úgy gondolja, hogy elfogadja a hibákat. Ezért van, hogy a miénk viszont jobban kitűnik és egyből megkapjuk. Néha tényleg meg kell taposni őket, különben végünk.
Ez a lány rögeszmés, makacs volt. Ahogy olvastam a hisztikről az jutott eszembe, hogy egy podagógiai pofonra fel lehetett volna bérelni egy csajt. Mert hát ugye nőket ütünk meg... ;)
Peppone Botazzi 2008.01.05. 19:39:33
satie · http://321.hu/sas 2008.01.05. 19:43:28
Szakmai dolgok miatt többször összefutottunk és még hónapokkal később is azt kérdezte, vajon újrakezdhetjük-e majd egyszer talán, én mondtam, hogy bármit megtennék, hogy egy kicsit önállóbb legyen, hogy újrakezdhetnénk.
Terveüdekszi 2008.01.05. 19:56:49
A nők sajnos néha képesek a fejükbe venni dolgokat, és attól nem tágítani. A kedvencem amikor lehetetlen dolgokat találnak ki. Ilyenkor nem vitatkozok. Ösztönzöm, hogy önállóan próbálja ki.Jöjjön rá önállóan. :-) Vagy ha ez nem lehetséges, akkor marad az alattomos "rávezetés". Nekünk a hálóban a falon egy bazi nagy legyezőnek kellett lenni. Kb. mint a parasztoknál. Alapvetően nem volt ronda, csak rohadtul nem illett a lakás stílusához. Gyönyörű aquarelljeim voltak, de azok nem voltak olyan jók, mint az a kurva legyező. Így nemes egyszerűséggel eltüzeltem. Majd később feltettem a képeket, majd amikor megszokta azt mondta hogy igazam volt. :-)
Megjegyzem, én sokmindent adnék azért hogy legyen egy vájog házam. Persze felújítva, nem az a kidőlt-bedőlt oldalú építési törmelék.... A helyedben én belementem volna a vájogos buliba azzal a feltétellel, hogy a kertben füvön kívül más növény nem lehet. Na jó, egy-két fa esetleg, de szigorúan nem termő. :-)
viktor134 2008.01.05. 19:58:06
rozsinante · http://szembejutott.blog.hu/ 2008.01.05. 20:11:59
A lány menet közben, már jó mélyen a kapcsolatba gabalyodva jöhetett rá, hogy nem veled akarja leélni az életét és mivel valami miatt nem merte/tudta/akarta megmondani, a hisztijeivel próbált Téged elriasztani magától. Ebben nyilván szerepet játszhatott az is, hogy a szülőkkel jóba voltatok. Ilyenkor pláne nagyon nehéz ám egyenesbe megmondani, hogy bocs, de mégsem, nem ilyen lovat akarok, legalábbis nem az elkövetkezendő 60 évre. A ház ügye tünt a legkézenfekvőbb konfliktusforrásnak, az lett hát szakításig kihegyezve.
Sajnálom egyébként, rendes srácnak tűnsz és nyilván a lány is így gondolta, ezért nem tudott veled egyenesben szakítani, ezért volt ideges és hisztis is.
Őt is sajnálom egyébként, nem jó érzés rájönni, hogy nem ezzel a kedves, kompromisszumkész, tiszteletre méltó fiúval akarod eltölteni az életed. De ilyen is van, sajnos.
Fel a fejjel!
Maci@Work · http://hungaricum.blog.hu 2008.01.05. 20:17:20
Vizagyut minden ribinek;)
Irodai Patkany · http://officespace.blog.hu 2008.01.05. 20:25:24
hematite · http://standby.blog.hu 2008.01.05. 20:32:08
most akkor az uj sraccal a belvarosban el vagy mi?
mysisterstheslayer 2008.01.05. 20:33:15
Lehipózom, eltüzelem? Vazze, azt kívánom a legközelebbi nőd törje össze a kedvenc CD-idet, mert idegesíti a "zűrös lelkivilágod".
Itt nem egy poló meg legyező meg vályogház a lényeg, emberek.
satie · http://321.hu/sas 2008.01.05. 20:37:02
.
satie · http://321.hu/sas 2008.01.05. 20:40:13
Világ Négere 2008.01.05. 20:41:27
Világ Négere 2008.01.05. 20:44:54
rozsinante · http://szembejutott.blog.hu/ 2008.01.05. 20:49:23
Egyébként még ők járnak jobban, megspórolják a válás költségeit.
Ha az egiyk fél csak presztizsből, az egyedülléttőlv aló félelemből, a szülőktőlv aló szabadulás vágyától, stb házasodik, annak jó vége nem lesz. Egy rossz szakítás is jobb, mint egy jó válóper.
Irodai Patkany · http://officespace.blog.hu 2008.01.05. 20:50:22
aranyhaj.blogspot.com 2008.01.05. 20:52:31
Házasodni akkor érdemes, ha biztos valaki a dolgában. Mindenképp szabadabb a sima együttélés. Könnyebb szedni a sátorfát, ha netán mégsem működik a kapcsolat.
Főleg, ha nincs igazi vonzalom a két fél között, csak jobb híján "találtak egymásra". Ha viszont van, akkor nem borul minden azon, hogy ki szeret gépezni, vagy ki akar vályogházban élni.
aranyhaj.blogspot.com
satie · http://321.hu/sas 2008.01.05. 20:54:06
magique 2008.01.05. 21:00:07
És hogy kidobott 2 év? Ezek szerint minden -akár boldog, szerelmi- kapcsolatunk, amely nem végződik holtomiglan-holtodiglannal, az felesleges?
satie · http://321.hu/sas 2008.01.05. 21:00:09
Világ Négere 2008.01.05. 21:02:08
satie · http://321.hu/sas 2008.01.05. 21:02:15
szerintem ez nem felesleges.
satie · http://321.hu/sas 2008.01.05. 21:07:50
Viszont én, aki szeretem a másikat (ha a sztorimra ránézel, nálam ez érthető volt), speciális helyzetben megérthetem, ha be van szarva még _attól_ az elkötelezettségtől. De pontosan, _jóval_ korábban!
satie · http://321.hu/sas 2008.01.05. 21:12:46
kacsa! 2008.01.06. 00:01:37
"minden -akár boldog, szerelmi- kapcsolatunk, amely nem végződik holtomiglan-holtodiglannal, az felesleges?" Bazz, ezen szoktam gondolkodni...
0rdas 2008.01.06. 02:33:39
0rdas 2008.01.06. 02:41:15
Az elmúlt kb. 2 évben baromira elbeszéltetek egymás mellett. Ezek után hogy bízzál bárkiben is? Újra fel kellépíteni emberismeretedet.
0rdas 2008.01.06. 02:43:49
0rdas 2008.01.06. 02:46:17
0rdas 2008.01.06. 02:47:56
Peppone Botazzi 2008.01.06. 09:09:52
Szóval van aki könnyen túl van, és van akit a harag éltet még sokáig.
porthosz 2008.01.06. 11:09:53
Bocsika de ez önálltatás és hülyeség is.
A következőképp kell ezt elképzelni:
1, "a" pontból indultok "b" pontba de különböző utakon. Ekkor a kompromisszum azt jelenti hogy mint egy "virtuális kötéllel" a két utat egymáshoz közelebb húzod és igy egy köztes uton fogtok járni mig végül elértek a célig ("b") és megszünik a mindkét felet idegesitő kompromisszum (mert ugye a kompromisszum az ami egyik félnek sem jó). Kompromisszumnak csak és kizárólag ebben az esetben van értelme.
Azonban az esetek többségében nem ez van hanem a következő:
2, "a"ból indultok azonban te "b"be igyekszel a másik meg az ezzel ellentétes irányban lévő "c"be. Könnyen belátható hogy két ellentétes irányba haladó utat elég nehéz ezzel a virtuális kötéllel összehúzni arról nem beszélve hogyha sikerülne is akkor is olyan messze lesztek mindketten a céljaitoktól hogy nincs is értelme a kapcsolatnak.
3, "a"ból indultok, te "b"-be ő meg az ettől 90 fokra lévő "c"-be. Nos ez a legveszélyesebb féle, ugyanis kezdetbe a két út között a távolság kicsi lesz de idővel egyre nő. (úgy kell elképzelni mint egy derékszöget. Kezdetben az átfogo kicsi de később nagyon nagy lesz). Ebből meg az következik hogy ebben az esetben könnyü lesz kezdetben kompromisszumot kötni mivel kicsi a távolság a két út között, de ahogy haladtok a végén már oriási lesz a távolság és esélytelen lesz a kompromisszum és végül itt is az lesz hogyha még sikerülne is, mindketten olyan messze lesztek a céljaitoktol hogy nincs értelme a kapcsolatnak. Plussz itt is fenáll az ohgy örökké kompromisszumbna kell lennie mert soha nem éritek el a céljaitokat.
Tudom ez egy picit matekos volt, csak megprobáltam szemléltetni vizuálisan is, hogy miért hülyeség a kompromisszumról úgy beszélni mint valami csodafegyver. Soha senki nem tudott még ugy élni hogy örökké le kellet mondania mindenről. Ez csak mint látható az 1. esetben müködik amikor ugyanaz a cél és azt elérve megszünik az adott kompromisszum. (persze lesz helyette új de a legfontosabb hogy mindig látszani fog hogy hol a vége, és nem az van hogy csak az látszik hogy ez örökké igy fog tartani...)
0rdas 2008.01.06. 11:45:09
Nálunk az volt ahelyzet, hogy nem volt semmi jó, amit a KÖZÖS érdek hajtott, hanem csak az, ami neki jó volt.
Az igaz, hogy végül ez a 90°-os példa lett esetünkből, de továbbra is tartom, hogy egy házasságban közös gondok vannak, amit meg kell oldani. Ez üzlet. Egyszer én engedek, egyszer a másik fél.
Ha meg már gyerekek is vannak, akkor a lemondások sorozata az egész.
Én nem akartam senki gerincét eltörni, hogy az legyen, amit én mondok, de sajátomat sem szerettem volna eltörni. Még jókor derült ki.
JTM 2008.01.06. 11:53:57
Magenta (törölt) 2008.01.06. 13:11:36
Bat 21 2008.01.06. 13:37:49
Valami szép emlék miatt?
Lehet hogy ott vesztette el a szüzességét?
hoel 2008.01.06. 16:28:14
0rdas 2008.01.06. 17:37:16
Te legalább ugyanannyira nem voltál kompromisszumkész, hiszen te is kötötted az ebet a karóhoz a Törökbálint témával..."
Szerintem PONT, hogy kompromisszumkész voltam. Ha meg belemegyek egy iylen őrültségbe, hogy anyagilag nullázzuk magunkat, akkor meg azt vágnád a fejemhez, hogy papucs vagyok.
Bizony vannak idők, mikor gyerekkori álmot fel kell adni. Én jóval racionálisabban közelítettem a témát (semmi sem köt T.bálinthoz), előre gondolva, hogy mi lesz 1-2-3 gyerekkel is.
0rdas 2008.01.06. 17:37:58
satie · http://321.hu/sas 2008.01.06. 17:43:30
Én a harmóniára törekedtem a családban, reméltem, hogy mellettem önállóvá válik, 2 évig törekedtünk erre, de a szülők fúrásával feladta.
Pedig Neki kell megtenni az 1. lépést.
0rdas 2008.01.06. 17:44:43
Viszont most kimondottan erdekes volna tudni, hogy latta ugyanezt a lany!"
Hívjuk ide... én is kíváncsi lennék a verziójára. Valószínűleg az lenne, hogy
a. sosem szeretett igazán (de igen-t azt mond)
b. kitalálhattam volna vmit, hogy máshogyan, de ugyanott legyen házunk
c. szószegő vagyok, mert belementem, hogy nézzük meg a lehetőségét, tehát KILÉPTEM egy elindult projektből.
:)
0rdas 2008.01.06. 17:46:03
0rdas 2008.01.06. 17:51:54
most akkor az uj sraccal a belvarosban el vagy mi? "
Nem tudom, hogy együtt élnek-e. Mivel kicsi a világ, persze, hogy áttételesen ismerem az utódot. Belvárosban lakik. Ennyit tudok.
De abszolút látszik a lány irracionalitása, következetlensége :)
0rdas 2008.01.06. 17:54:05
De igazából szerintem csak szar volt a szex. Az ilyen esküvő előtt lelépésnek mindig vhol ez az oka."
A szex nem votl szar. Csak kevés. Nekem
porthosz 2008.01.06. 20:20:56
És nem mondta azt a csaj neked sosem hogy csak a szex miatt jársz hozzá?
Mert nekem volt olyan esetem mikor havi 3x volt (ilyen távkapcsi volt) és erre egyszer azt vágta a fejemhez a csaj hogy csak a szex miatt járok hozzá... Na nem tudtam eldönteni magamban hogy most dőljek a röhögéstől vagy sirva fakadjak...
:)
0rdas 2008.01.06. 20:34:04
Szakításkor minden más problémát hozott elő: hogy rendetlen vagyok (igaz), de szerintem ez is álindok... mert áthidalható és javultam is.
porthosz 2008.01.06. 21:31:44
hát a szakitás már csak ilyen. Egyébként az ilyen helyzeteket viszonylag egyszerüen rövidre lehet zárni már az elején.
Kijelented hogy te soha az életben nem fogsz odaköltözni abba a házba. Ezután vagy kidob és jól jártál mert nem pazaroltál el egy olyan lányra éveket akinél egy tetves vályogház is fontosabb, vagy otthagyja a házat és szintén jól jársz mert van egy olyan csajod akinek fontos vagy.
Persze tudom utolag könnyü okos lenni :)
elinor 2008.01.06. 23:55:04
Ha beköltöztök, még az is lehet, hogy 2 hónap után kiderül, hogy a csajnak mégsem tetszik ott, és rájön, hogy csak egy romantikus álom volt az ottlakás. Ha szeretek valakit, akkor ennyit vállalok érte. (Nyilván nem úgy, hogy én egyedül ráköltök a házra 15 milliót, annyit rakok bele, amennyit ő is belerak, de ez nyilvánvaló; normális kapcsolatban nem az egyik fél tartja el a másikat.)
Jemi 2008.01.07. 00:27:28
0rdas 2008.01.07. 08:43:23
Azért arra rákérdeznék, aki azt várta el, hogy ennyit megteszek vkiért: hogy a másik fél megtett volna értem bármit? Nyilván nem.
A történetben meg világosan szerepel, hogy miután megjöttek az árajánlatok, akkor fújtam le, mert erőn felüli lettv olna az egész. Az én javaslatom meg kivitelezhető lett volna mindenféle eladósodás nélkül.
Badbitie 2008.01.07. 10:37:58
Na de nem is ez a lényeg. Nekem is volt egy ilyesmi kapcsolatom. Szintén volt lánykérés és eljegyzés is. Szóval mindent elsöprő szerelemnek indult, a lány 17 volt én 19. A Móricz Zsigmond körtéren láttam meg, és bár sosem ismerkedtem az utcán akkor és ott nem tudtam elmenni a lehetőség mellett. A lány 2 barátnőjével volt én egy haverral. Megláttam a csajt és ledöbbentem a szépségétől. Be kellett ülni a mekibe, hogy kisüssünk vmi csajozós szöveget, végül a nagyon frappáns sziasztok-ig jutottam, utána egy szót nem bírtam kinyögni. Haver nyomott vmi kamu szöveget, nem is emlékszem már mit, én csak baromi feltűnően bámultam a csajt. Utána lekoptattunk lassan mindenkit ketten maradtunk, rámtukmálta a számát (ő elkérte az enyémet és megkérdezte felírom e az övét, és én a „végül is miért ne” szófordulat kíséretében felírtam… tiszta hülye vagyok, na mind1), és másnapra megbeszéltünk egy randit megint így közösen, és elváltunk. Mikor hazaértem hívott, hogy a barátnői sajnos nem tudnak jönni, szóval én is hívtam a havert, hogy nyugodtan csináljon magának programot. Másnap randi rá 2 hétre összeköltöztünk. Dúlt a szerelem, de nagyon fiatalok és dacosak voltunk mindketten. Szüleim első pillanattól kezdve ellenezték a kapcsolatunkat, és egyébként is mindketten kerestük magunkat, próbáltunk mindent ráerőltetni a másikra. Hát ez nem is nagyon ment, az első évben volt nagyjából 15 szakítás, ugyanennyi össze és külön költözés és egy lánykérés, eljegyzéssel.
Végül csak nem bírtunk egymás nélkül titokban jártunk/találkozgattunk, hogy szüleim nem tudják meg. Szüleim azt hitték drogozok, annyira lefogytam a stresszben, és annyira hülye magyarázatokkal lógtam el ide oda. Hát ez vmi hasonló volt mondjuk. Végül szilveszterkor lebuktunk. Szüleim hamarabb hazaértek, mint vártuk őket reggel meg nem tudott kiszökni már a lány a lakásból. Ekkor volt pár hónap együttélés nyugalomban békében, szülők is egész megbékéltek a dologgal, vagyis inkább úgy mondanám beletörődtek. Aztán letelt a boldog félév, és előjöttek a régi dolgok, és megint nem hajlott senki, szóval törés lett. Újabb tucatnyi szét-össze együtt-külön, ekkor már benne járhattunk az első randi utáni 16-17 hónapban. Éreztem, hogy nem fog menni, és azt is, hogy még mindig szeretjük egymást. Valamit csinálnom kellett, eldöntöttem, hogy kiszeretek belőle. Szóval együtt éltünk, és elkezdtem alkalmazkodni hozzá. Ugyanakkor próbáltam közönyössé válni. Ráhagytam mindent, mint a hülye gyerekekre szokás. Eleinte örült, hogy győzött. Aztán két hónap után, amikor látta, hogy már nem is kívánom, és a régebbi napi 6 menetről leadtuk 6 hetente egyre, akkor elkezdett küzdeni a kapcsolatért. Ágyba hozta a reggelit és hasonló korábban elképzelhetetlen apróságok. Az sose volt kétséges, hogy szeret, de a büszkeségét sose tette félre. Az utolsó két hónapban a végső pillanat előtti 25-28 nappal sikerült összehozni a búcsú együttlétet. Ő vadul küzdött a kapcsolatért, én pedig sikeresen kiszerettem belőle ahogy terveztem. Eljött az utolsó este. Éppen moziba készültünk egy baráti párral, amikor megszólalt a telefon. Egyik lány ismerősöm volt, akivel együtt jártunk egyetemre, és annyit mondott, hogy kidobta a pasija, lelki támasz kell, mert így nem jut haza se (pestről vidékre), olyan szarul van. Letettem a telefont, és elhangzott a legnagyobb bunkóság, amit valaha mondtam:
„- Ha már felöltöztél pakolj is össze, hazaköltözöl!”
Így 8 év távlatából sajnálom, hogy így alakult, de mivel tudtam, hogy még mindig szeret kénytelen voltam akkorát rúgni bele, hogy sose fogadjon vissza, mert a gyakorlat bizonyította, hogy én gyenge vagyok. Benne bíztam, hogy ő keményebb lesz, és eltaszít. Elindultunk a kocsihoz. Ő sírt, tudta, hogy most már nincs visszaút, és azt is hogy szeret még. Beültünk a kocsiba, elindultunk a másik lányért. Ő csak amikor odaértünk vette észre, hogy hova jöttünk és miért. Mondta, hogy ő egy kocsiba vele sose. Mondtam, hogy akkor innen busszal megy. 5 évvel ezután beszéltünk és elmondta, hogy ez volt az a pont, amikor célba értem, és tudta, hogy ő engem soha többet. Szóval ő kiszáll másik lány beszáll. Elmentünk az ex szüleihez, kiraktam a cuccát, csak a nővére volt otthon neki adtam le, és mondtam, hogy jön a húga is hamarosan. Nem kérdezett semmit, 40 szakítás után a 41.nél úgyse tudott volna okosat kérdezni.
A kapcsolat nem szakadt meg, utána még fél évig jártunk táncolni, mert egy pár voltunk a szalagavatóján (a matematikusok kedvéért: megbukott középsuliban, többször is, tavaly érettségizett), aztán vagy 5 évig semmi, és tavaly ismét beszéltünk. Azt hiszem mindketten túl vagyunk a dolgon, de nehéz volt nekem és ahogy kivettem a szavaiból neki is.
Ja, igen és a másik lány. Őt elvettem feleségül.
Szóval valóban, én is a magam kárán tanultam meg, hogy kompromisszum nélkül nem megy.
frankodanko 2008.01.07. 12:09:21
forallmankind 2008.01.07. 13:35:00
na mind1 remélem a tavasz kigyógyít, csak legyen már meleg! :)
u.i.: ettől az eljegyzés, házasság cécótól meg félek mint a tűztől, remélem ha egyszer oda jutok nem cseszem el
0rdas 2008.01.07. 14:12:49
Sorstársakhoz: ti el tudnátok újra képzelni a nagy szerelemmel újra kezdeni?
Én nagyon nem. Szeretet maradt, de a bizalom nulla.
Igazából az kicsit boldoggá tenne, ha neki szar lenne :)
elinor 2008.01.07. 14:40:36
elinor 2008.01.07. 14:45:00
elinor 2008.01.07. 14:46:19
0rdas 2008.01.07. 14:46:41
A vályogház értéke 3-4 millió, valóban. De az nem nevezhető komfortosnak.
Nálunk a tetőt kb. 4-ért csinálták volna meg, gépészet 2-2,5 millió (kisgyerek mellett kazános átlag fűtés kellene, nem olaj és szénkályha). Nyílászárók kb. 1. És még nem burkoltunk, nem erősítettünk meg semmit a szerkezetben. Oylan, hogy kerítés, hozzáépített tároló nem is beszélek. Mondom, részemről ez alaposan körbe lett járva, hogy később se mondhassam nem tettem meg mindent, amit lehet.
Csak abban tévedtem, hogy reálisan 2 felnőtt, akik később plusz 2-3 emberről is gondoskodnak, belátják együtt. Hát nem.
0rdas 2008.01.07. 14:47:34
Az még szar érzés lesz, ha ezzel én másnak taposom ki az ösvényt, és a lány belátja igazam volt, de ebből más férfi profitál. Igen, irigy magyar vagyok :)
Laslow · http://laslow.hu/ 2008.01.07. 15:09:48
Nekem most afelé hajlik a véleményem, hogy a demokrácia és a párkapcsolat ütik egymást.
Írta valaki, hogy mint a lábtörlőt, a nőket is meg kell időnként taposni. Igen. Sajnos.
Sajnos, mert nekem jellemileg ez nem fekszik, nem az a típus vagyok, aki mellett meg sem mer szólalni egy nő. De a nőnek férfi kell. Olyan, aki megmondja, hogy ez van, ez lesz, stb, és kész, a nőnek nincs beleszólnivalója. Ha van, akkor jön a vályogházzal meg az ezer éves felsőjével...
0rdas 2008.01.07. 15:16:00
Tanultam belőle, de alapban bennem van, hogy nem tudok igazi zsarnok lenni. Túl következetes és túl igazságos vagyok. Vannak előnyei és hátrányai.
Badbitie 2008.01.07. 15:22:08
A történteknek amúgy nem lett vége a szalagavatóval. Utána még kaptam egy „mélyütést”, és szerintem „rám is számoltak” annyira jól sikerült a „húzása”.
bigyo83 2008.01.07. 15:26:08
Lord Multifilter · http://filter.blog.hu 2008.01.07. 16:05:18
Lord Multifilter · http://filter.blog.hu 2008.01.07. 16:06:01
forallmankind 2008.01.07. 16:09:29
na takarodj haza meg költözgetés nélkül dettó az volt a szituáció az általam fent vázoltaknál! annyi hogy a féltékenység annyira nem volt jellemző de azért jelen volt (csak részéről, nálam vele vhogy nem jött elő pedig olyan típus vagyok)!
JAA és a másik nagy kedvencem: sosem értettem h ha vmit neki lehetett azt nekem miért nem!!! 7végenként nem voltunk együt ő elment buliba az természetes, ha én akkor száj huzogatás! szeretem a "szépet" :) mindig is volt kép gyüjteményem a kedvenc külföldi csajokról (színész sportoló stb) természetesen mikor ő megvolt nem nézegettem ezeket vágyakozva, pont leszartam! kölcsönkérte laptopom megtalálta cirkusz! a poén h ő meg kib focista rajongó volt képekkel a pc-n stb! mikor felvetettem h ez ugyan az akkor miért cirkuszolunk?, akkor meg jött a válasz h ez nem ugyanaz! hát köszi!
elinor! akkor majd a szakítós party-n ezt kibeszéljük részletesen :)
porthosz 2008.01.07. 16:20:50
A dolog igen egyszerü egyébként, a fiuk általában racionálisabban és logikusabban döntenek mert a másik agyféltekéjüket használják.
Tehát sokszor jobban át tudják látni hogy egy adott dolog milyen kiadásokkal és költségekkel jár és hogy egyáltalán van e értelme megvalósitani.
A csajok meg sokszor ragaszkodnak valami irreális dologhoz mert őket meg az érzelmeik vezérlik. Ezért volt képes egy idióta vályogházhoz ragaszkodni.
Ilyenkor oriási bukás lehet a vége ha a pasi nem áll a sarkára.
0rdas 2008.01.07. 16:54:23
Csak a csőrömet az bassza, hogy én nem hobbiból szoktam megkérni a csajok kezét (ő volt eddig az egyetlen), és feltételeztem ő sem hobbiból mond igent. Nekem ez a "szerződés" elég sokat jelentett. Kvázi abba ringattam bele magamat, hogy együtt akarunk élni - ezt jelenti - tüzön-vizen át.
0rdas 2008.01.07. 16:56:52
0rdas 2008.01.07. 16:58:11
Bár manapság is abba gondolok bele, hogy végig akartam járni ezt a vizsgálatot, hogy 30-40 évre nyugtom legyen, neki is van szava és együtt beláttuk nem OK.
Amikro kijött, mégis vállalhatatlan, akkor is én lettem a hibás :)
lily_babe 2008.01.08. 01:51:57
hja. kedves kidobottak,annyi srac meg csaj van a vilagon..fogakat osszeszoritani, na meg kibirni. minden story errol szol. Valaki mindig hulyebb..ez teny. fogadjuk el?
na de ki a hulyebb? aki turi? vagy aki muveli?
JTM 2008.01.08. 08:02:01
elinor 2008.01.10. 22:36:38
svabbunozes · http://svabbunozes.blogspot.com 2008.01.11. 11:43:21
Bukowszky · http://bukowszky.blog.hu 2008.01.11. 11:52:42
0rdas 2008.01.11. 13:29:14
Állítólag ők nagyon összetartóak, eléggé zárt közösségben élnek. Csak nem gondoltam, hogy ennyire. Jóhiszeműen gondolom: nem önzőek. :)
Több ismerősöm mondta, hogy rájuk jellemző, a meglévő tulajdont "ojjektumként" kezelni és nem tágítani mellőle. Erős érzelmi kötődés.
Vagy csak szimplán kifogtam egy nehezebben kezelhető leányt.
zada 2008.01.11. 13:51:23
Világ Négere 2008.01.11. 14:08:06
Ennek azért van egy másik oldala is. Blahán, Nyugatinál stb., egyszóval városban ácsorogni nőként nagyon szar érzés, főleg ha ki vagy csípve, és minden jómunkásembör beszólogat, csövik lihegnek alkolszagúan az arcodba egy kis apróért. Szóval ha szereted a barátnődet, akkor nem akarod, hogy inzultus érje. Nem véletlenül találták ki, hogy a férfi érjen előbb oda a találkozókra. Nincs köze az emancipációhoz, ez szimpla figyelmesség. Ha negyedórákat várakoztat a csaj, az mondjuk tahóság, bár cserébe talán szép lesz és illatos, és ha tudja, hogy szarul érint a várakozás, biztos kiengesztel valamivel:)
zada 2008.01.11. 14:11:15
0rdas 2008.01.12. 01:47:35
Ez persze neem mentség, hogy én meg fagyoskodhattam! :)
JTM 2008.01.13. 10:16:19
Falvakban hajlamosak túlmisztifikálni, túllihegni a fővárosi létet. Mintha valami kissebbségi komplexusuk lenne, mintha valamit kompenzálni akarnának.
Bp-en kurvára leszarják ki honnan jött. Persze itt is vannak nagyképű fővárosiak, akikről aztán valahogy kiderül, hogy faluról jöttek :)
Morgan le Fay 2008.01.13. 16:50:30
"A dolog igen egyszerü egyébként, a fiuk általában racionálisabban és logikusabban döntenek mert a másik agyféltekéjüket használják."
Jól sejtem, hogy fiú vagy?
Csak hogy tudd: a lányoknál fejlettebb és vastagabb a kérgestest, ami a féltekék közötti kommunikációt segíti elő.
Ebben a sztoriban a lány nem azért ragaszkodott a vályogházhoz, mert "a másik agyféltekéjét használta", ezáltal az érzelmei domináltak a logika felett, hanem azért, mert nem akart tovább együttlenni a fiúval, csak nem tudott hogy kifarolni a helyzetből. Ezt már Rozsinante is megírta. Több olyan pontot is felfedezek a történetben, ahol a lány jelzi: nem a fiú számára az igazi, "nem látja meg a ház körül a munkát", meg az amerikai út, amikor nem jött tőle sms, de ajándék sem.
Ezt a fiúnak, ha logikusan gondolkoik, észre kellett volna vennie és szépen elbúcsúznia, csakhogy őt is az érzelmei vezérelték és nem akarta meglátnia nyilvánvaló jeleket.
"Tehát semmi sem mutatta, hogy gondolt volna rám. De ekkor már megvolt a lánykérő-gyűrű." És a fiú ezek után még el akarta venni. Hááát, ez nem vall túlzott logikára...
JTM 2008.01.13. 19:45:29
0rdas 2008.01.13. 21:37:40
Majd ezek után amikor éppen hullámvölgyben voltunk utolsó hónapokban, sokszor elmondta, hogy éjjel sírt, mert nem lát kiutat. Ezeket én úgy értelmeztem, hogy patthelyzet, velem akar, de abban a házban.
Egyébként simán lehet, hogy igazad van, de akkor is baromi hosszú (és felesleges) tisztelet köröket futottunk.
Morgan le Fay 2008.01.14. 00:04:07
Itt érzelmi dolgokról van szó, nem sakkjátszmáról, csak irritált ahogy porthos ex cathedra kijelentette, hogy a nők így meg úgy.
Ordas, azért tedd hozzá a "tiszteletkörökhöz" azt is, hogy a jelek szerint (de lehet, hogy tévedek) a lánynak nem volt túl sok rutinja a párkapcsolatok terén, ha 25 évesen a szüleivel lakott. Nyilván neked sem, ha - már bocs - ilyen hullámhegyek-hullámvölgyek után megkéred a kezét. Mire számítottál, hogy majd esküvő után megváltozik?
Nem bántásból mondom ezeket, hidd el. Találkozol majd olyan lánnyal is, akivel kevesebb konfliktus lesz, nem kell ingázni és boldog leszel.
0rdas 2008.01.14. 11:44:24
Hozzáteszem lánykérésben valóban nincs rutinom, mert ez volt idáig az egyetlen :)
Az is fontos, lánykérésig tök nyugodt voltam, mert kb. arról volt szó, hogy nem jó a belváros, csak a kertes ház. Ez idáig OK, simén vállalható ez most is. Apró jelek voltak, amire figyelhettem volna, de nekem tökre úgy tűnt, kezelhető a dolog. Főleg az olyan megnyugtató párbeszédekre, hogy az a lényeg mindkettőnknek jó legyen. Ekkor még csak egy lehetőség volt az a konkrét falu. Én tekertem is közben más alternatívát nézni. Nyilván még tök optimistán. Ekkor történt a lánykérés. Utána is még ment egy jó darabig az ortimista hangulat.
Lehet ez tapasztalatlanság, de nekem fel sem merült, hogy csak EGY lehetőség a jó. Magamból indultam ki, a saját kompromisszumkészségemből.
Párkapocsolatba volt tapasztalatunk, azért házasság előszeléig egyikünk sem jutott. Ez itt valóban ismeretlen terület volt. Álomszerűen nem voltak problémák a minden napokban. A kialakult problémát szakítás előtti 2-3 hónapig kezelhetőnek éreztem, csak a másik féltől is vártam megoldási lehetőségeket, nemcsak a váyálomhoz való ragaszkodást.