Mai történetünknek is fontos tanulságai vannak, hiszen aki még nem próbált egyszerre több projektet futtatni (mint én), az nem tudja, milyen az, amikor filofaxban kell vezetni, ki, mikor érkezik. És a hasonló táncstílus is lebuktató tényező, még szerencse, hogy az én csípőmben nem remeg a bugi, lábamat nem feszíti a mambó és hajamat a roki.

Ja, nagyon elmentünk az ABC és a számok felé, pedig nem ez a cél. Viszont teoretikusokként látjuk, hogy ezek a hitelesítés fontos gesztusai , így nem lépünk fel ellenük.

Szolgálati közlemény: A buli 9-kor kezdődik. Háziasszony: Versepálné. Biztonsági őr: vl.


Szereposztás: Z. (lány), K. (lány), én (fiú)

Valamikor régen (~5 éve) ...

Z. az egyik első barátnő (egyben táncpartner), pár hónapos, nem teljesen normális kapcsolat (pl. mindent titkolni kellett a barátai és családja előtt), de az ezt megelőző hosszú nőmentes időszak teljesen elhomályosítja a problémákat...

Tavasz van, kolis rock&roll buli, Z.-t ezúttal is hiába hívtam, hát lemegyek egyedül. Megismerkedés K.-val, szuper este: tánc, beszélgetés, azonos hullámhossz... mást nem is akartam volna. Egy hét múlva este a koliszobában csörög a telefon, (K. keresztnév és lakhely alapján kiderítette a szobaszámom a portán :-), "Van-e kedvem lejönni ma este is táncolni?". Volt :) További bulik, aztán együtt táncórák K.-val, esti séták hazafelé, hosszú beszélgetések Nála a koliszobában (pár száz méterre volt a két koli egymástól)...

Z. és K. közben tudtak egymásról, a közös táncstílusnak köszönhetően többször is előfordult, h ugyanabban a buliban felváltva Z.-vel és K.-val táncolok - egyébként sem titkoltam semmit. Z. megpróbált mindent helyrehozni, szinte rá sem lehetett ismerni, de K.-nak köszönhetően lassan nekem is eltűnt a szemem elől a köd a sok problémával kapcsolatban... Szakítás Z.-vel, pár hét múlva összejöttünk K.-val, szép az élet :)

Egy hét múlva - szép kora nyári este - villamos megállóban várom K.-t, cél a Margitsziget, szabadtéri buli, végre megint együtt leszünk! (Vizsgaidőszak miatt, de valójában talán inkább a "most hirtelen nem is tudom igazán mit érzek?" problémának köszönhetően K. részéről azóta csak egyszer találkoztunk, úgyhogy már nagyon hiányzott). Ahogy várom K.-t a villamosmegállóban, látom messziről, hogy a Z.P. bejáratánál Z. barátai gyülekeznek. Z.-vel már jóval azelőtt is jóban voltunk, és sok időt töltöttem a baráti körével, de ez most nem volt a legmegfelelőbb alkalom, úgyhogy "véletlenül" nem vettem észre őket... Közben megérkezett Z. is a barátaihoz, akik természetesen szintén megismertek engem távolról, és szóltak Z.-nek, hogy hívjon már oda engem is koccintani egyet :) A srácok persze semmiről nem tudtak, és semmi rosszat nem akartak, csak éppen szerettek volna engem is bevonni a nagy sulizáró ünneplésbe. Z. pedig - ha addig nem avatta be a barátait az eseményekbe, akkor ezután sem fog hirtelen mindent megmagyarázni - nincs mit tenni oda kell jönnie hozzám. Az időzítés tökéletesen sikerült, Z. kb. 10 másodperccel K. előtt ért oda hozzám a villamosmegállóba. Puszi-puszi Z-nek, zavart csók K-nak, még zavartabb meghívás Z. részéről koccintásra. Z. megy elöl, mi K.-val kézenfogva kicsit lemaradva hátul, közben K. halkan közli is velem, hogy "ez az egész neki sajnos nem megy". Bemutatás a barátoknak, rövid , koccintás, aztán gyors lelépés - "sajnos" nem tudunk csatlakozni, Margitszigetre megyünk táncolni...

A villamoson még kapok K.-tól egy "Nem vagyok elég jó neked" stílusú gyenge lekoptató szöveget, de a sokkhatás alatt csak egy "hagyjuk, nem kell magyarázkodni..."-ra futja és lúzer módon meg sem próbálom kideríteni, hogy a szituációnak köszönhető-e a gyors befejezés vagy amúgy is ez várt volna-e rám (azt hiszem, ez utóbbi a valószínűbb). Egyébként utána tényleg el is mentünk táncolni, ami a körülményekhez képest meglepően jó volt :) persze miután hazakísértem K.-t jöhetett a nagy bánat, önsajnálat és szakítós zenék egyedül...

Lehet le-lúzerezni :)

P.